A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

A XVI–XVII. századi magyar pénzverés és nemesfémbányászat nemzetközi numizmatikai konferenci a Déri Múzeumban, 1985. október 26–27. - Molnár László: A XVI–XVII. századi nemesfémbányászat Magyarországon és Erdélyben

4. ábra. Magyar főúri viselet a XVI. században tok története. Jeles hadtörténészünk, Perjés Géza „akciórádiusz"-elmélete szerint a sátorlakó török hadseregnek — mely Drinápoly környékén gyülekezett, és csak a tavasz beálltával indulhatott el —• Bécs eléréséig, az 1650 km távolság megtételéhez mintegy 100 napra volt szüksége. Ugyanakkor október közepéig, a hideg idő beálltáig vissza kell érkeznie a seregnek Anatóliába. Ha figyelembe vesszük a hadműveletekre, harcokra fordítandó 10 napot, akkor a török hadsereg hatósugara ennél kisebb, 1400 km, amely éppen a Drinápoly— Buda távolság. A hadtörténész szerint ez az akciórádiusz határozta meg elsősorban a török terjeszkedés északi határát.

5 Az érdekes, sok erőforrás (gazdasági háttér, élelemellátás és -szállítás) számbavételével kialakult elmélettel több történészünk, elsősorban Szakály Ferenc nem ért egyet.

6 Véleményünk szerint a magyarországi török expanziónak legalább ilyen mértékben más körülmény is határt szabott. A Habsburgok spanyol ágának leválása, tehát V. Károly császár 1556. évi lemondása után, megszűnt a nemesfém beáramlása Amerikából a birodalomba. Az észak-magyarországi bányák szerény mennyiségű nemesércei így „felértékelődtek". A bányavárosok környéke már nemcsak Bécs hadászati szempontból tekintett előtere volt, hanem az állami jövedelem egyik fő forrásaként is nagyobb fontosságra jutott. A bányavárosok területét már minden körülmények között meg kellett védeni, nemcsak stratégiai, hanem gazdasági indokok alapján is! A két szóban forgó század európai háborúiban a Habsburg uralkodók a nyugat-európai és németországi érdekeiket tartották fontosabbnak. De a keleti „mellékhadszíntér" jelentősége azonnal megnőtt a szemükben, mihelyt a hadsereg fenntartásához nélkülözhetetlen aranyat, ezüstöt és természetesen rezet és vasat is termelő bányavárosok kerültek közvetlen veszélybe. A királyi Magyarország bányavidékei védelmének fontossága legalább olyan jelentős volt, mint a török hadsereg „akciórádiusza". 5 Perjés G.: Mohács. (Bp., 1979.) 465. — Felhasznált források és irodalom (446—461.) az „akciórádiusz"-elmélet mellett és ellene 1966 óta megjelent írásokat részletesen felsorolják. 6 Szakály F.: A mohácsi csata. (Bp., 1975.) 141. — Felhasznált források jegyzéke. 130—138. 613