A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

A XVI–XVII. századi magyar pénzverés és nemesfémbányászat nemzetközi numizmatikai konferenci a Déri Múzeumban, 1985. október 26–27. - Kahler Frigyes: Pénzkibocsátás és szuverenitás Erdélyben a XVI–XVII. században

dig „főkormányzónkat, akit a régi időben vajdának neveztek, vagy annak helyettesét a mi erdélyi honos nemeseink és előkelőink soraiból fogjuk választani".

17 A forráshelyek bizonyítják, hogy Lipót nem császári, hanem magyar királyi hatalmánál fogva uralkodik Erdély felett mint a magyar királyság részén. Ezt támasztja alá a magyar törvényekre való utalás, továbbá a három részre szakadás előtti időszak „főkormányzói" tisztére hivatkozás, amely hangsúlyozni hivatott a jogfolytonosságot. Figyelmet érdemel még, hogy I. Lipót utódai sem császári, hanem magyar királyi méltóságukból vezetik le Erdélyre vonatkozó uralkodói jogaikat. Az 1791. évi VI. artikulus, „Erdélynek Magyarországgal való kapcsolatáról..." rendelkezik, világosan kimondja: „.. .a császárt és utódait mint Magyarország törvényes királyait a maga fejedelmeiül elfogadta ... Erdélyt mint Magyarország szent koronájához tartozót ..." ismerte el.

18 íme, a Diploma Leopoldinum és az 1791. évi VI. törvény szövege egyértelműen különbséget tesz a korona szuverenitásának területi hatálya és az adott terület közigazgatási módja között. S hogy utaljunk egy mondat erejéig az 1848. évi 12. pont uniókövetelésére is: az nem más, mint az a polgári igény, hogy egy ország területén belül ne legyen eltérő eszközökkel kormányzott terület. Rá kell mutatni arra is, hogy Magyarországon nem egy olyan egységet találunk, amely eltérő igazgatás alatt élt, mint a kialakult vármegyerendszer, anélkül hogy ez a korona szuverenitását érintette volna. Ilyenek a hajdúvárosok, a jászkun terület, a szepesi lándzsás székek, a szepesi szász városok, az egyházi nemesek prediális székei, a kikindai kerület, a tiszai koronái terület, a csajkás kerület és a határőrvidék. Utóbbi részben a török kiűzése után a régi Temes, Torontál, Krassó-Szörény megyék területén szerveztetett a pozserováci béke (1718) után, az eredetileg 11 kerületből álló határőrvidékből 1779-ben 8-at rendes közigazgatás alá helyeztek, míg 3 kerületben az eltérő közigazgatás egy 1869-es elhatározással szűnt meg, és 188l-re tagozódott a polgári közigazgatásba. Figyelemre méltó, hogy Erdélyen belül is szervezett Mária Terézia új határőrvidéket a székelyek és románok által lakott határrészeken. Visszatérve Huszár Lajos könyvének vitatott korszakbeosztásához, a kifejtettek alapján magunk is bíráljuk — a kiemelkedő tudósnak kijáró tiszteletünk hangsúlyozása mellett — az alkalmazott korszakhatárt. Úgy véljük ugyanis, hogy a Diploma Leopoldinum nemzetközi elismerése elvi alapot szolgáltat ahhoz, hogy az Erdélyben vert pénzeket ez időtől 17 Supremum Status directorem Nostrum pristinis temporubus Vaivodam dictum, vei eius vices gerentem ex indigenarum Transylvanise nobilium ac procerum nostrorum numero, sive catholicae sive alterius ibi receptae religionis fuerit, si fidelitate et meritis praepolleat sumemus. (p. 586.) 18 „De Transylvaniae cum Hungária nexu, et propria magni huius principatus, nullique alteri regno subiecta constitutione. Sacratissima sua maiestas in conformitate benigni sui rescripti de 7 ma mensis Maii anni praeteriti amanati clementer agnoscere dignata est, quod Transylvania vi solemnis suae declarationis gloriassae reminisce tiae imporatori, et regi Hungáriáé divo Leopoldo I. anno 1688. die 9-na Maii factae, et per altefatum imperatorem, et regem die 17-ma Junii anni 1688 subseque verő anni 1691 de 4 ta Decembris alergito diplomate acceptatae paternam, et validissimam protectionem eiusdem augustissimi amplexa, eundem altefatum imperatorem, et eusdem successores, qua legitimos Hungáriáé reges in principes suos adoptaverit, et haereditariam Augusztas domus Austriacae soccescionem in conformitate articolorum regni Hungáriáé, primo quidem iuxta tenorem declarationis anno 1688 ad mentum articuli 2-di et 2-tii diatae Posoniensis anni 1687. ad séxum masculinum, postmodum verő virtute articuli novellaris 3-tii de anno 1744 in conformitate articuli repri Hungáriáé de anno 1723. etiam ad foemineum sexum estensam acceptaverit, ac stabileverit, hinc vi harum legum, et tractatuum, tam sua sacratissima maiestas, quam sacuturi eiusdem ex augusta domo Austriae succesores, qua legitimi reges Hungáriáé Transylvaniam tenquam ad sacram regni Hungáriáé coronam pertinentem, eodem cum Hungária imperii et successinis iure tenebunt, et vei üt propriam habentem constitutionem, nullique alteri regno subiectam, iuxta proprias leges, et constitutiones legitime confirmatas, non verő ad normán aliarum provinciarum haereditarianum gubernabunt: indivisibili ac inseparabili cim omnibus regnis, et provinciis quod simultaneam duntaxat possessionem, et mutuam defensionem unionis, nexu, iuxta pragmaticam sanctionem in comformitate articuli anni 1744. permanente. 602