A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Muzeológia - Várhelyi Ilona: Tóth Árpád centenáriumi emlékkiállítás a Déri Múzeumban (1986. április 13–szeptember 29.)

gyakorolt publicisztikai műfajok több írással is képviselve voltak ezen a tablón. Ilyenek a színházi kritikák, könyvismertetések stb. Ha tehettük, a témára motiváló tárgyat is megjelenítettük, pl. Lengyel Menyhért Tájfun с művét kiállítottuk az erről szóló bírálat mellé, vagy a vármegyeháza épületéről írt pamfletje mellett látható volt az épület fényképe is. A korai publikációk között természetesen akad vers is. A Nyugat viszont egyelőre inkább csak ismertetések írására kérte fel a Debrecenben élő Tóth Árpádot. A Debreceni siker című tabló a Nyugat 1909. október 24-én rendezett debreceni matinéjával foglalkozott. Összegyűjtöttük az ezzel foglalkozó sajtóanyagot, a részt vevő írók fényképeit, Oláh Gábor szubjektív megjegyzéseit, Asztalos Dezső minden részletre kiterjedő beszámolóját, amely a Csokonai-kör történetét feldolgozó kéziratból került a kiállításba. Ugyanitt tettünk említést egy másik felolvasóülésről is. 1909. december 22-én a Csokonai-kör ugyanis újabb ülést tartott, s ezen is sikerrel szerepelt Tóth Árpád. A Nyugat vonzásában című tabló még folytatta a debreceni újságírókorszak bemutatását, de egyre többször találkozhatott itt a kiállítás figyelmes látogatója olyan írásokkal is, amelyek már a Nyugatban jelentek meg. Ezeknek a recenzióknak, lírai híreknek nemegyszer debreceni kultúresemény a tárgyuk, és a Nyugat-beli közlést általában megelőzi egy hasonló tartalmú helyi publikáció. A Nyugat „ízlésdiktatúrája" jótékony hatással volt a helyi újságok közleményeire is. A tablósort megszakító bal oldallépcső után Oláh Gábor ne\ét olvashatjuk az első tabló fölött. Oláh Gábor baráti érzésekkel követte pályatársa sorsának alakulását. Naplóiban gyakran emlegeti magukat „egy oláh meg egy tót"-ként. Oláh Gábor, aki közismerten hiú és kritikus természetű ember volt, Tóth Árpádot költőként is, emberként is nagyra becsülte. Ha néha-néha el is szorította torkát a féltékenység, alapjában véve életében és halála után is elismerte a költőtárs kivételes tehetségét. Hasonlóképpen érzett vele kapcsolatban Tóth Árpád is. A kiállítás itt a lehető legteljesebben dokumentálta ezt a kapcsolatot levélváltásaikkal, egymásról írt véleményeikkel, recenzióikkal. Oláh Gábor hagyatékában fennmaradt egy tanulmányvázlat, amely arra enged következtetni, hogy Oláh Gábor komoly esztétikai szempontú elemzésnek vetette alá Tóth Árpád életművét. Csak sajnálhatjuk, hogy ez a tanulmány nem készült el, vagy nem maradt fenn. Tudjuk viszont, hogy Oláh Gábor több alkalommal méltatta, értékelte Tóth Árpád költészetét különböző, debreceni irodalmi esteken. A következő rész a Hajnali szerenád című kötet keletkezésére vonatkozó dokumentumok mellett az Annuska-szerelem mozzanatait is nyomon követte. Másolatokat állítottunk ki a kötet verseinek kézirataiból és a jelentősebb kritikákról. Itt volt olvasható Karinthy Frigyes Nyugatban megjelent Tóth Árpád-értékelése, amely még a kötet megjelenés előtt látott napvilágot, és nagyban megalapozta a Hajnali szerenád kedvező fogadtatását. A Nyugatban is egyre többször bukkannak fel ezt követően a Tóth Árpád-versek. Néhányat ezek közül már ezen a tablón is bemutattunk. A beérés ideje című tablón folytatódott ez a sorozat. Itt is csak villanásszerűen utaltunk az életrajzi eseményekre, pl. a költő házitanítóskodására, kapcsolatára Hatvány Lajossal stb., hogy mindezek hatását a költői életmű kiteljesedésére hitelesen dokumentálhassuk. A nyugatosok egyre szorosabbra fűzték kapcsolatukat Tóth Árpáddal. A kritikusi feladatok is egyre jelentősebbekké váltak a költő életében. Ady Halottak élén című kötetéről Tóth Árpád írt bírálatot, amely szintén a kiállításba került. A tabló fényképei a Nyugat első nemzedékének nagyjai körében idézték a költőt. Ugyanezt a témakört folytatta a Költői sikerek című tabló. Itt feltűntek a legismertebb Tóth Árpád-versek a Nyugat hasábjairól vagy a kéziratokból fényképezve. Az Esti ének, az Áprilisi capriccio, az Őszi alkonyat, a Tánc, a Hímzés, az Esti kérdés, az Aquincumi kocsmában című versek jelezték Tóth Árpád egyre fényesebb helyét a tízes évek magyar lírájában. Itt volt olvasható Ady Endre Nyugatban megjelent értékelése Tóth Árpádról, 1913-ból. A következő tabló, az Invokáció zömmel eredeti kéziratokat mutatott be, ugyanis az Invocatio Csokonai Vitéz Mihályhoz című versnek két kéziratos változata is rendelkezésünkre állt. A párhuzamos bemutatás lehe562