A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Muzeológia - Várhelyi Ilona: Tóth Árpád centenáriumi emlékkiállítás a Déri Múzeumban (1986. április 13–szeptember 29.)

nagy segítségünkre voltak azok a személyi dokumentumok is, amelyek elsősorban Tóth Árpád debreceni iskolai tanulmányainak nyomon követését tették lehetővé. Nagy János gyűjteményében szép számmal akadtak korabeli újságkivágatok, újságszámok is. Még amerikai magyar újságok is voltak közöttük. A költő személyére, iskolai pályafutására vonatkozó baráti, iskolatársi visszaemlékezések további jó támpontokat adtak az anyaggyűjtéshez. Időközben tudomásomra jutott, hogy Budapesten Herczeg Klára, Debrecenben Váró Márton Munkácsy-díjas szobrászművészek bronzplakettet készítenek a centenárium tiszteletére. Ezekből egy-egy darabot megvásároltunk. A Fazekas Mihály Gimnázium múzeumunknak ajándékozott egy birtokukban lévő, eredeti Tóth Árpád-rajzot, a Tóth Árpád Gimnázium pedig filmfelvételeket, aprónyomtatványokat bocsátott rendelkezésünkre. Számos dokumentum és néhány eredeti levél segítségével lehetővé vált a családi környezet érzékeltetése is. A gyűjteményünkben található Tóth Árpád-rajzok és rajzos levelek mellett az Oláh Gáborhoz írott levelei is fontosnak bizonyultak. Oláh Gábor naplóiban sok helyütt felbukkan Tóth Árpád neve. Közös beszélgetéseik, nagyerdei sétáik elevenednek meg a naplólapokon. A megfelelő részletekről fénymásolatokat készíttettünk. A Déri Múzeum történeti adattárában is felbukkant néhány ismeretlen Tóth Árpád-fénykép, így lassan összegyűlt a kiállítási anyag. A forgatókönyv koncepcióját a vártnál jobban támogatta ez a gyűjtemény. Az egész életmű áttekintése mellett ugyanis célunk volt a debreceni életszakasz gazdag reprezentálasa. Szinte egyetlen lényeges pontja sem maradt adat vagy dokumentáció nélkül a forgatókönyvben. Az előfordult, hogy a tervezett kézirat nem volt megszerezhető, mert nem maradt fenn, de ezeket az eseteket az első közlés fotókópiáival meg lehetett oldani. Mindezek után következett a tényleges kiállítási terv elkészítése, a feliratok végleges és pontos megszövegezése. Az installációs terv alapján méretarányos rajzokat is készítettem az egyes tárgyak tablónkénti elhelyezéséről. A rajzon szereplő tárgyszámok rákerültek a tárgyak borítékaira, így elkerülhetővé vált a több forrásból származó anyag keveredése. Mivel az előkészületi munkák a Debreceni Irodalmi Múzeumban folytak, a kiállítás pedig a Déri Múzeumban volt, így az installáció építésétől kezdve munkatársammal és a Déri Múzeum más osztályainak munkatársaiból szerveződött önkéntes „stáb" tagjaival együtt a tényleges anyag-előkészítési munkálatokat a múzeum közművelődési termében végeztük. Erre azért is szükség volt, mert a kupolaterem a múzeum nyitva tartása idején olyan forgalmas, hogy ott eredeti anyagot nem lehet tartani. A kupolateremben időközben felépült az installáció. A terem közepére állítottuk fel azt a hat tablóból álló, körbejárható egységet, amelyre majd az életút elejének dokumentumai kerültek. A terem körfalai mentén harminc egymásba kapcsolt tabló helyezkedett el. Ennyi kiállítófelület látszólag el sem fér a kupolateremben. A tablók azonban nem követték a falak homorú körívét, hanem a lépcsők által tagolt felületeket a tablósorral síkban és térben megtörve, szimmetrikus térformát alakítottunk ki. A formai megoldás esztétikumát fokozta a tablók felső sarkainak legömbölyítése és a hasonló vonalvezetésű alátétek alkalmazása, amelyek a tablósíkokon is némi térbeliséget eredményeztek. Mindez az alkalmazott színekkel vált harmonikussá. A tablók teljes felülete sötétkék textilburkolatot kapott, amelyben három lekerekített sarkú, téglalap alakú mezőt határolt el a fehér zsinórkeret. A felső, fekvő, keskenyebb téglalapba került tablóként a címfelirat, a középső, nagy, álló téglalap keretezte a tulajdonképpeni kiállított anyagot, és alul egy fekvő téglalap üresen maradt, csak a zsinórszegély határolta a sötétkék felületet. A tablók csatlakozását és alját barna, ívelt fakeret fedte. A barna szín a főfeliratok betűin tért vissza. Mindez rendkívül fegyelmezett, a terem eleganciájához alkalmazkodó vizuális összhatást eredményezett, amely még arra is képes volt, hogy Tóth Árpád költészetének finomságait, formai kidolgozottságát hangsúlyozza. A sötétkék felület kiemelte a világos felületeket; a kéziratlapokat, dokumentumokat, eredeti rajzokat, a kor hangulatát árasztó barnított fényképeket. Az installáció szervesen illeszkedett a terem adottságaihoz és a kiállított anyaghoz. Az üvegezett kupolába a termé559