A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Muzeológia - Nagy László: A Déri Múzeum ázsiai íjai

pontú (zen-buddhista) világnézetére az íj karjainak elnevezése is. A felső íjkar neve tariachi, jelentése „leütni egy madarat", az alsó kar neve egyszerűen „kéz alatti".

22 Az íjakat befejező műveletként minden esetben lakkozták. Ez egyben védőréteget képezett a nedvesség ellen. Vizsgáljuk meg a múzeumi példányok díszítését. Az első íj: négyszögletes, pirosra lakkozott fa, fekete, erősítő háncsgyűrűkkel. A második: feketére lakkozott fa, piros háncsgyűrűkkel. Ilyen a harmadik íj is. A negyedik íj: barna lakkozott fa, sárga háncsgyűrűkkel. A középkori és újkori festményeken láthatjuk az íjak színezését. Szembetűnik, hogy a festés színválasztása az évszázadok alatt alig változott. Leginkább a sárga (arany), fehér, piros, fekete színeket kedvelték. Japán gondolkodásmódban a színek sajátos jelentést hordoznak. Színértékelésükre a kínai univerzalizmus is termékenyítő hatást gyakorolt, így a sárga szín a földet, a fekete a vizet, a piros a tüzet, a fehér a levegőt (más értelmezésben a fémek tisztaságát) jelenti,

23 kifejezve ezzel a világmindenség egységét. Magát a lakkot színezték, így a fegyvert színezett lakkal vonták be. A kínai és japán lakkfestészet magas esztétikai és technológiai szintre jutott el. Hosszadalmas eljárással nyerték a lakkot a Rhus vernicifera és a Rhus succedanea fafajokból, nevük lakkfát is jelent. A 8—10 éves fák alkalmasak lakknyerésre. A kilyukasztott kéregből nedv folyik ki, ami a napon megbarnul, majd kevergetés mellett megfeketedik. Egy fából 1 dl lakkot nyertek. E lakkanyagot hőkezelve színtelenné lehetett tenni. A faanyagra egy lakkréteget húztak, majd nedves szobában 6—10 napig szárították, közben nedves kendőből a száradó lakkrétegre néha vizet csöpögtettek. Az újabb lakkréteg felhordása kétszer-háromszor is ismétlődhetett, így vastag lakkréteg képződött. Az elkészült lakkbevonat nedvességnek, esőnek ellenállt, és szívós védőréteget képezett.

24 Az íjtestet színes zsinórtekeréssel is ellátták, amely nemcsak díszített, hanem megakadályozta az alkotórészek esetleges elcsúszását is. Mindezekből láthatjuk, hogy az íjkészítés rendkívül nagy odafigyelést és szakértelmet követelt meg. A hosszú íj a lovas szamurájok egyik legfontosabb fegyvere volt a XIX. sz.-ig. Az íj aszimmetrikus kiképzése a lovas íjászat kialakulásával állhatott összefüggésben. A hosszú íjak gyalogos alkalmazásakor a markolat középen való elhelyezkedése nem okozott nehézséget. Ellenben a 2 méternél hosszabb íjak megfeszítése lovon teljességgel lehetetlen. így nem alakulhatott ki Európában sem az angol típusú hosszú íjakat használó lovas harcászat. Míg Európában az íj a köznép fegyvere maradt, Japánban nagy tisztelettel körülvéve, fő hadifegyverré vált. Az íjhossz megnövekedése természetszerűleg a markolat egyre lejjebb kerülését okozta, míg a hossz egyharmadán meg nem állapodott. így az íjász feje fölé került a „felesleges" íjhossz az aszimmetrikus szerkezettel anélkül, hogy az íj hatásfoka csökkent volna. Ezzel a megoldással a ló háta és a kar hossza közötti rövid távon az íj teljes megfeszítése vált lehetővé. Ez az arány adja a fegyver tökéletességét, harmóniáját. Mint az európai hosszú íjaknál, itt sem alkalmaztak íjtartót, mert szabadon, vállon átvetve hordták. A sztyeppéi népeknél pl. elképzelhetetlen az íj fedetlenül tartása. A nyílvesszőknek is sajátos alapanyaga van. A vesszőket bambuszból készítették. A Japánban honos bambuszfajok közül néhány Sasa faj a legalkalmasabb erre. Legmegfelelőbb a Pseudosasa (Arundinaria) japonica és a Sasa veitchii. Mindkettő ceruzavastagságú és drótkeménységű fajta. A Pseudosa jap. 4—6 m, a Sasa veitchii 2—2,5 m magasra nő. A japán szigeteken mindkét fajta tömegesen fordul elő, áthatolhatatlan bozótosokat alkotva. Három évnél idősebb szárakat vágják ki, általában ősszel. Kötegekbe kötve szárítják. Az esetleges egyenetlenségeket faszénkályha fölötti hevítéssel egyenesítik ki. Az elkészített, méretre vágott vessző neve no.

25 Minden nyílvessző négycsomós bambuszból készül. 22 Uő.: 1960.42. 23 Glasenapp: 1981. 144. 24 BarátosiBalogh В.: Dai Nippon. (Bp., 1914.) 294. 25 Morríssey: 1960. 44. 552