A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Mészáros Béla: Eszperantizmus Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében

Mészáros Béla Eszperantizmus Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében Száz éve, 1887. július huszonhatodikán (1) jelent meg Varsóban a „Nemzetközi Nyelv" (Mezsdunarodnij Jazik) oroszok részére írt első tankönyve. Ezt a napot tartják a világ eszperantistái a nyelv születésnapjának. A mű szerzője Ludwik Zamenhof, lengyel orvos volt (1. kép), aki írói álnévként dr. Esperanto (Reménykedő) nevet használta. Bábel, ahogy a Biblia írja, az emberiség átka lett, mert Isten a nagyratörő emberek nyelvét, hogy többé ne tudják egymást megérteni, összekeverte. A torony történelmi léte tény, a nyelvkeveredés viszont legenda, mégpedig olyan legenda, amely az eddigi emberiség máig tartó átka. A történelem tudja, hogy nyelvek már Bábel előtt is voltak, de ez valódi akadályként akkor jelentkezett, amikor a soknyelvű emberiség közösen akart valamit, valami nagyot, maradandót alkotni. A történelem során egy-egy nagy birodalomban ki is alakult egy uralkodó nyelv, ami közvetítő volt a birodalmon belül, vagy a birodalom széthullása után annak egykori területén. Ilyen volt egykor a perzsa, az ógörög, a latin és az arab nyelv is, de korlátlan használata egyiknek sem volt sohasem az egész Földre kiterjedve. Ahogy a latin a középkori keresztény Európa nyelve volt, úgy volt az arab az iszlámé. Voltak még más ilyen nyelvek is. A történelem során többen megpróbálták a közös nyelv megalkotását, kidolgozták elveit, így voltak pl. Descartes, a magyar Bolyai János, sőt kb. 30 évvel ezelőtt a debreceni Magyar Zoltán tanár a Romaniddal. Az első, valóban működőképes mesterségesen alkotott nyelv a Volapük volt. A XIX. sz. végén többezres tábora volt, könyveket, folyóiratokat adtak ki stb. De nem váltotta be a mesterséges, tervezett nyelvhez fűzött reményeket, mert alig volt könnyebb megtanulni, mint a nemzeti nyelvek bármelyikét. A legfőbb hibája az volt, hogy szókincse önkényesen alkotott szavakból állt. Az első, valóban életképes alkotás Zamenhofé volt és tulajdonképpen az, a mai napigMi ennek az oka? Több is van, közülük néhány: 1. fonetikus nyelv, azaz az írása és a kiejtése egybeesik, egy betű mindig egy hangnak felel meg, kivétel nincs 2. nyelvtana egyszerű, igeragozása nincs, csak az igeidőnek van jele, de személyragjai nincsenek, főnévragozása nincs, nyelvtani nem nincs 3. szókincsének kb. 90%-a közös valamely újlatin nyelvvel, kb. 45%-a germán nyelvekkel, és kb. 20%-a szláv nyelvekkel. Mondattana hajlékony, lényegretörő, nem kötött, mint a németé stb. Ebben sok nyelvész szerint a magyarra és az oroszra is hasonlít. A szavak hangsúlyozása következetes, a szóhangsúly mindig az utolsó előtti magánhangzón van, nagyjában úgy, mint a lengyelben és az olaszban (2, 3). Máig is rejtély, hogyan tudott egy nem hivatásos nyelvész olyan tökéleteset alkotni, hogy az még száz év múltán sem szorul reformra. Igaz, voltak reformkísérletek — ilyen volt pl. az Ido is —, de azok sorra megbuktak. Mi volt Zamenhof titka? Az egyik a nemes cél, a másik Zamenhof soknyelvűsége. Ludoviko Lazaro Zamenhof (ahogy ő saját maga használta nevét) a mai lengyelországi Bialystok városban született 1859. december 15-én. Akkor a város Oroszországhoz tartozott. Igen érdekes volt a városi lakosság nemzetiségi összetétele. Az összlakosság 61 812 fő volt, ebből 40 759 zsidó, 11 239 lengyel, 4 795 orosz, 3616 német, 529