A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Csejtei István: Csokonai József debreceni kirurgus receptkönyve (Részlet)

Az első (66. számú) recepten szereplő „Pulvis contra (ad) Casum"

10 tulajdonképpen az egész alkalmazott terápia fő hatóanyagának fogható fel. Ez a szer igen kedvelt és kiterjedten alkalmazott orvosság volt a régi borbély-sebészi mesterség gyakorlatában. Főleg belső és külső vérzések csillapítására adták. Előirata mind a bécsi (158. old.), mind a prágai Dispensatoriumokban megtalálható. A készítményben lévő és alakos elemeket tartalmazó, szárított kecskebakvérnek, a nedvszívó növényi gyanta és a vasoxidot tartalmazó vörös agyag porának, valamint a sejtes elemekből álló múmiapornak állítólag szárító, felszívó és bevonó hatást tulajdonítottak. Régente a luesz (vérbaj) kezelése is a kirurgusok feladata volt (31). A „morbus gallicus", vagy korabeli magyarsággal a „franczus" betegség leghatásosabb gyógyszerének a higanyt tartották. A higanyt Memphis papjai már 1300 évvel időszámításunk előtt ismerték. Gyógyszerként először a hinduk alkalmazták különböző bőrbántalmak esetén (32). Későbben a higany vegyületeit is kezdik alkalmazni. így pl. Paracelsus (1493—1541) rendkívül bonyolult és misztikus eljárással előállított, különböző higanyvegyületeket tartalmazó orvossággal kezelte II. Lajos magyar király özvegyének, Mária királynőnek lueszét (33). A fémhiganyt igen finom eloszlásban rendszeresen alkalmazták a szifilisz kezelésére. Belsőleg főleg 0,05 g-ot tartalmazó pirulák formájában (pl. Mercurius gummosus Plencki). Külsőleg pedig az egész testfelület bedörzsölésére ún. osztott kenőcs alakjában, naponta 1,00—3,00 g-ot, 10—12 napon keresztül (inunctio, Schmierkur) (34). A legdrasztikusabb kezelési mód a higanygőzökkel való füstölés volt (35), amit úgy hajtottak végre, hogy a meztelenre vetkőztetett beteget, az arcát szabadon hagyva, egy hordóba vagy vastag posztóval nyakig letakarva egy lyukas székre ültették. Ez alatt egy edényben vizet melegítettek, amelyben egy kis tálkában fémhiganyt helyeztek el. A melegítés következtében a higanyból gőzök fejlődtek, és azok bejárták az egész test felületét. Ezt a tortúrának is beillő füstölőkúrát annak rendkívüli veszélyessége miatt korán rendeletileg betiltották. Csokonai 3 fémhiganytartalmú pirula receptjét jegyezte be könyvecskéjébe — feltehetően mesterének, a nagy tekintélyű Jakob Josef Pleck professzornak a tanítása nyomán, amelyekkel lueszes betegeit kezelte (5—90., 93., 97. számú rp.). A fő hatóanyagú higanyt analepticus- (picrotoxin-) szerű hatással rendelkező Extractum Cicutae-val (36), illetve fájdalomcsillapító hatású Extractum Aconitivel kombinálta. A kor orvosi gyakorlatának megfelelően a higanykúrát ivókúrával kombinálták: „.. .igyék Decoctum Lignorum teát. In morbo gallico valet...", vagy „.. .Igyék Sarsaparilla gyökeret reá. Ezzel gyógyult meg Bíró T. Domokos Lajosné Asszonyom" (5—93. és 97. számú rp.). A Decoctum Lignorum fő hatóanyagának a Lignum Guajaci raspatumot (az orvosi guajakfa reszelékét) tartották. „Igen jó a fa gyalult forgácsának főzete a francusnak" (37). A guajakfát és gyantáját (resina guajaci) „.. .régente a bujakór (luesz) ellen sajátszernek tekintették... ami tévedés volt, mert... csak annyiban lehet hasznos, amennyiben a táplálkozás... javítása által az erélyesebb és megfelelő szerek hatását megkönnyítheti" (38). Hasonló hatással rendelkezett a Radix Sarsaparilla (a honduraszi szárcsagyökér) főzete is. Elsősorban „az étvágyat javítja... befolyása a bujakóros bántalmakra... megállapítva nincs (39)". Az I., a II. és a III. kiadású Magyar Gyógyszerkönyvekben hivatalos 10 Pulvis contra (ad) Casum (DP. V. 158. old.). Az 5-féle összetevő közül legfontosabb a szárított kecskebakvér és a múmiapor. Az előbbi, a Sanguis Hirci (DP. V. 269. old.), úgy készül, hogy a közepes életkorú kecskebakot egy hónapig ánizzsal, zellerrel, petrezselyemmel, mályvával, lestyánnal és fűszeres barabollyal etetik. Kánikula idején levágják, és az ütőeréből kifolyó vérét felfogják. Ezt hagyni kell megalvadni, majd a folyékony részt leöntve róla, a vérlepényt kemencében ki kell szárítani és porítani. A Múmia Vera: a régmúlt századokban az ókori egyiptomiak által aromás gyantákkal, különböző balzsamokkal és a cédrusfa termékeivel impregnált és konzervált holttetemek porát kiváló vérzéscsillapítónak tartották. Az igazi múmiapor, rendkívüli drágasága miatt igen ritka volt. A kereskedelembe rendszerint hamisítások kerültek, csont- és vászoncafatokkal szennyezett barna por alakjában. 504