A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)
Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Csejtei István: Csokonai József debreceni kirurgus receptkönyve (Részlet)
Decoctum Zittmanni n fortius és mitius készítéséhez is használták, és a luesz kezelésére alkalmazták. A főzet higany vegyületeket: calomelt (hydrargyrum chloratum mite) és cinóbert (hydrargyrum sulfuratum rubrum) is tartalmazott. Csokonai füzetecskéjében két olyan recept található, mely nemcsak szakmai, hanem nemzeti szempontból is érdeklődésre tarthat számot. Talán nem is annyira az összetételüket alkotó egyes szerek — mai felfogásunk szerinti — rendkívülisége és a nekik tulajdonított „csodás" hatásuk miatt, hanem inkább azért, mert köztudottan mint magyar eredetű orvosságok kerültek felhasználásra Európa-szerte a korabeli orvosi gyakorlatban. Ezek közül az egyik Kazai Sámuel patikárius előiratai között található, és amelyről Csokonai azt írja, hogy „közönségesen Mixtúra Pannonica, híjják", és melyből ha 3 óránként vesznek be „Mindenféle veszedelmes forró betegségben lévő embernek használ, á hol izzadság által kell ki hajtani, mint Nátha-Szeplő, Petécs és más efféle" (5—74. számú rp.). A kanalas orvosságban a fő hatóanyagnak a vörös pannóniai pornak nevezett készítményt tartották. A „Pulvis Pannonicus Ruber" a Torkos-féle Pozsonyi taksa szerint: „Magyar Országi Veres Por" (40), melynek összetétele és előállítási módja a korabeli Dispensatoriumokban megtalálható (41, 42). A port 20-féle komponensből készítették. A Dispensatoriumok szerint a készítmény: „Pestisben, rosszindulatú, fertőző és mindenféle járványos betegségben, himlőben és kanyaróban stb. kitűnő hatású." Már Paracelsus is küzdött a korában dívó, hosszú, öles, sokszor 30-40-féle szerből öszszehordott receptek ellen, és azokat tanításai során módfelett el is ítélte. Állítólag tőle származik az a mondás is, hogy: „Recepta longa — sapientia parva" (hosszú vény — rövid ész) (43). Ennek dacára még a XVIII. században is szokássá vált, hogy egyes orvosok azért, hogy anyagi helyzetükön javítsanak — rendszerint igen sok szerből álló —, újabb és újabb gyógyszereket kreáltak. Külön nevet is adtak nekik, és összetételüket titokban tartották. Ezek voltak a ún. „secretum"-ok (titkos szerek), amelyekkel csak akkor voltak hajlandók a betegeket kezelni, ha ezért külön anyagi juttatásban részesültek. „Majdnem minden híres orvosnak megvolt a maga jól fizető titkos gyógyszere... Ilyen volt pl. az állítólag Spindler Pál pozsonyi orvostól származó, messze földön ismert Pulvis Pannonicus Ruber is, egy igazán fejedelmi orvosság" (44). A prágai Dispensatorium a készítményt „Fucker Pulver" néven is említi, nyilván a gyógyszer összeállítójára való utalás céljából (42). A „fejedelmi" orvosság megjegyzés feltehetően nem annyira a készítmény hatására vonatkoztatható, mint inkább arra, hogy a pannóniai vörös por ötféle drágakő (smaragd, rubin, zafír, jácint és igazgyöngy) porát tartalmazta, melyhez legvégül még 50 db színarany fólia porát is hozzákeverték (6. ábra). A korabeli Dispensatoriumokban és egyéb orvosi könyvekben a drágakövek „Lapides pretiosi vagy Medicamenta gemmata" címszó alatt szerepeltek. Az említetteken kívül ebbe a csoportba tartozott még a gránát, a lazúrkő és a sárda is. A drágaköveket ősidőktől fogva belsőleg, por alakban alkalmazták szívbajok, pestis, vérhas és egyéb fertőző betegségekben, epilepsziában és különböző idegrendszeri megbetegedésekben. Beszerzésük nem volt könnyű feladat. Sokszor maga az orvos vagy a beteg hozzátartozója vitte be a patikába az ékszerekből kivett drágakövet. Az igazgyöngyöt csak akkor tartották hatásosnak, ha nem volt átfúrva. A drágaköveket porrá törték, különböző aromás vizekkel kezelgették, majd kiszárítva készítették belőlük az orvosságokat. Kész drágakőport a hamisítások elkerülése végett nem volt szabad a gyógyszerésznek beszerezni vagy készletben tartani (26). A másik ugyancsak Európa-szerte ismert és kiterjedten alkalmazott magyar orvosság az „Aqua Regináé Hungáriáé" (a Magyar királyné vize) volt. Ez az aromás gyógyszer egy borogatásra való orvosság egyik alkatrészeként található Csokonai feljegyzései között (5—125. számú rp.) (7. ábra). 11 Zittmann a németországi szász fejedelemségben, mint testőr főtörzsorvos, az 1700-as évek végén „.. .még csodákat művelt 2 féle decoctumával a vérbaj (luesz) kezelésében". 505
