A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Péchy Mihály

kelthet a templom régi alapfalainak összekötése az új falakkal és azért a biztonság érdekében legalább a főpilléreket a földszintig le kellene bontani." Hild János észrevételei után még további szakértői véleményeket kértek a kupola készítésének eldöntésére, így szaktanácsért folyamodtak J. Baritz bécsi mérnök-építészhez is, aki részletes véleményt ad, és kijelenti, hogy „ha fundamentum és falak az ő punctumai szerint a legnagyobb vigyázattal és a legjobb anyaggal építődnek, úgy az azokon nyugvó arcusokat és boltokat semmi szerencsétlenségtől nem lehet félteni". De ennek a feltételnek egyáltalán nem felelhetett meg a több mint félezer éves alapokon nyugvó, már elkészült és kisebb terhelésre méretezett templomfal. Ezért érthető a konzisztórium vonakodása egy bizonytalan állékonyságú kupola létesítésének eldöntésében, s „a bolthajtást tsak nem mindenek kívánják, de inkább belől a fal mellé tejendő jó vastag oszlopokra kívánnák azt tétetni", ami által a bolthajtás fesztávolságát csaknem 7 ölre le lehetne szállítani, „azonban azon pompás és magos Dómtól tsak ugyan egészenn idegen a consistorium". Péchy az 1807. június 19-i levelében válaszolt a konzisztóriumban a kupolás megoldás ellen elhangzott aggodalmakra, és kész volt „Rajzolatját" más tanult építészek bírálatára bocsátani. A kupolás templom körül keringő kiterebélyesedett vitához csatlakozott — mint független kívülálló — Kazinczy Ferenc is. Talán a korábban ismertetett Péchyvel fennálló rokoni kapcsolatok révén, talán a Csokonai Vitéz Mihálynak a kollégiumból való eltávolítása miatt érzett harag következtében — bár annak valódi körülményeit, úgy hiszem, Kazinczy Ferenc akkor még nem ismerhette — mélységes gyűlöletet táplált Debrecen vezetőségével, illetve lakosságával szemben. Haragjában a debrecenieket együgyűeknek, maradiaknak tartotta. Rumy Károly Györgynek 1807. szeptember 20-án Széphalomról írt német nyelvű levelének egy részletében is így emlékezik meg a városról és annak lakosságáról:

9 „Abdera (együgyű, maradi) — Debrecen mindig megtréfálja azokat, akiket arra érdemesít. Péchy Mihály nagyszebeni mérnökkari őrnagy tervet készített a debreceni leégett öreg templom felépítésére. Péchy Imre ellenfelei nem akarták Péchy Mihálynak megadni a tisztességet, hogy rajza megvalósuljon, ők maguk saját maradi adottságuk alapján rajzoltatták meg a tervet egy debreceni építőmesterrel. Amint ez az épület már félig felépült, eszükbe jutott Bécsbe írni, és az általam kezdettől fogva ajánlott építészprofesszoroktól tanácsot kérni. Ezek azt válaszolták, hogy a vázlat minden kritikán aluli, értéktelen, úgyhogy arra ők nem is akarnak szót vesztegetni. Mivel azonban nem lehet elvárni, hogy azt, ami már áll, lerombolják, hát csak folytassák. A boltozatot azonban nem szabad közönséges kőművessel készíttetni, különben a gyülekezet veszélybe kerül, az omladék maga alá temeti. Amikor is Péchy Mihály vázlatot készített a kollégiumhoz, azt az ellenvetést tettem, hogy egy mérnökkari alezredes nem kell éppen hogy ügyes és művészi érzékű építész legyen, a vázlatot fel kellene küldeni Bécsbe. Ott megvolt a gyűlölet, hogy Péchy ellen harcoljanak, itt Péchy ragaszkodása unokatestvéréhez, és most látja az ember, hogy az én kedves hitsorsosaim örökre elmarasztaltattak, semmit, ami ízléses, nem tudnak felmutatni. A kollégium homlokzatának achhitrávjai vagy megszakadnak, vagy az ablakkeretezés által mégis érintkeznek. Vajon nem lenne-e jobb, ha végül is a kálvinista urak a Debrecenben és más kálvinista iskolában viselt plundra helyett a »lutheránus tudományokat« tanulmányoznák? Patakon is — az én érdemem, hogy most az auditórium (előadóterem) a homlokzat közepére, nem pedig az egyik szögletbe került, és az nem olyan terem, amelyhez négy oszlop kellett, hogy megtartsa. Ön látja, hogy az én Debrecen-ellenességem még nem csillapodott le. Bízom Istenben, megmarad örökre, addig ugyanis, amíg Debrecen maradi (együgyű) marad. Ennek az ellenszenvemnek személyes alapja van..." 9 Kazinczy Ferenc levelezése. Kazinczy — Rumy Károly Györgynek. Széphalom. den. 20. Septbr. 1807. 391