A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Péchy Mihály

Ez a levél is hűen tükrözi a Nagytemplom és a kollégium építése körül kerekedett nagy vihart, és megvilágítja tartalmával a magyar irodalomtörténetben oly szenvedélyes vitát kavart Árkádia-per valóságos indítékát. Időközben beigazolást nyert, hogy a szerződésben álló és az eddigi munkát végző Litsman József képtelen megfelelni az eléje adott feladatnak; vele a szerződést 1807. május 7-én az egyház vezetősége felbontotta, és új kivitelező után nézett. így kérték fel előzetes tájékozódás után Rábl Károly gyöngyösi kőművesmestert a templom építési munkáira ajánlattételre. Ezzel a változással — ha lehet —• még élesebb ellentétek robbantak ki a tervező és kivitelező között, akiknek a harcában a szenvedő fél az építtető református egyház és Debrecen városa volt, amikor a minden oldalról érkező kíméletlen támadások özönét voltak kénytelenek elviselni. A változásról tudomást szerezve, Péchy már a decemberi levelében azt írja, hogy olyan pallért kíván, aki jó, praktikus és sok építtetésekben próbált ember, és a maga feje után járni nem szokása. Egyébként megkezdte a rajzok átjavítását a belső megerősítés szerint, mivel a korábban készített külső erősítés sokaknak nem tetszett, és ő maga is több „soliditást lát a belől való erősítés szerint". Rabi már karácsony előtt Debrecenbe érkezett. Megnézte az épülő templomot, majd ígéretet tett, hogy a „téli vásárra (január) háromféle projectumot készít a boltozás módjára". Ezzel elkezdődött az újabb csatározás a tervező és kivitelező között, a két szakember, az öntudatos mérnök és építőmester mint két éles kard csapott össze. A levelekben váltott véleménycseréknél a szenvedélyes viták hevében a szócsaták sokszor szikráztak. Az egyház felkérésére ugyanis Rabi a Péchy terveit felhasználva 1808 augusztusában elkészült az általa kivitelezhetőnek vélt tervrajzzal (10. rajz), amelyet az egyház vezetősége véleményezés céljából elküldött Péchy Mihálynak Nagyszebenbe. A megtartott helyszíni szemle eredménye alapján Rabi legelőbb is Péchy minden eddigi igyekezete ellenére a templom legfőbb alkotóelemének, a kupolának a teljes elhagyását javasolta, a központi térnek egyszerű gömbsüvegboltozat-lezárásával. Ide vonatkozó levelében Rabi a „kuppelt tellyességgel nem hadja helybe, mert egy az, hogy rettenetes költség, más az, hogy képtelenség olyan terhet négy oszlopokra rakni, azokban nem pap szóhoz való, mert azt érhetetlenné tenné". Az általa kivitelezhetőnek tartott módosító terven Rabi több jellemző változást akart végrehajtani, amelyek nem kifejezetten a kivitelezés munkáit könnyítették volna meg, hanem azok még a kivitelezőben élő és begyakorlott barokk és copf stílus behatásaiként jelent-, keztek a rajzok kialakításánál. A különböző vélemények találkozásánál vált nyilvánvalóvá hogy egy kiváló stílusérzékű — de kevés gyakorlattal rendelkező —, nagy tehetségű építészegyéniség áll szemben egy nagyobb építőgyakorlattal rendelkező, de a korábbi stílusirányzatokat követő és azoktól szabadulni nem tudó kőművesmesterrel. Rabi az elmaradó kupola helyett a központi tér gömbsüvegboltozattal való lezárása mellett a belső tér kialakítását is megváltoztatta, és erőteljes koronázó főpárkány beiktatásával kívánta a felmenő faltesteket és oszlopokat lezárni, amelyet éppen a belső szerkezeti változás indokolt. A toronylezárás szokatlan formáját is megváltoztatta a rajzon, és a Péchy által tervezett háromszögpárkány helyett az óralapnak a falazatba való beépítésével egy íves, barokkos főpárkányt alkalmazott. Ezzel a változtatással természetesen a félgömblezárású toronysisak alakja értelmetlenné vált, amit a bemutatott tervrajz összehasonlítása hűen igazol. Az épülettest és a torony homlokzati kiképzését nagy vonalakban Rabi változatlanul megtartotta, s így érvényesült a tervező Péchy Mihály legszebb elgondolása. A kőművesmester módosító terveire küldött választ, amelyben Péchy változatlanul ragaszkodik eredeti elgondolásához; eljuttatták Rabinak, aki arra Gyöngyösről 1808. aug. 22-én német nyelven válaszolt kissé sértődötten. Levelében előadja, hogy „Annál kevésbbé adhatom beleegyezésemet a főpárkányzat elhagyásához és nevemet egy kontármunkához; sőt fel kellene hagynom az egész építkezéssel, mert hírnevem szenvedne csorbát, ha 392