A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Péchy Mihály

mesterek nagy része — ha rendelkezett volna is megfelelő szakértelemmel — szélesebb körű gyakorlatot nem szerezhetett. A munkát végző Litsman József maga is érezte, hogy a reá háruló nagy feladatnak nem tud megfelelni, és a Péchy tervein igyekezett módosítani, egyszerűsíteni. Ezért Péchy és Litsman között egyenlőtlen vita alakult ki. Bár az ügyek előbbrevitele érdekében Simonffy kurátor, a munkát irányító presbiter meghívására Péchy október végére ígéri az építkezés megszemlélését, 1807. január 28-i levelében sajnálattal közli, hogy „a környülállások miá" nem jöhetett Debrecenbe, a régi tervekre pedig hiába várt, amik nélkül nem tudott újat tervezni. Végre január végére megkapta a Litsman kőművesmester által készített rajzokat, amelyek egy része éppen a boltozatok szerkezeti megoldásával foglalkozott. Minthogy a rajzok számtalan — kellő felkészültséggel nem rendelkező szakember által készített — hibás változtatást és új megoldást tartalmaztak, arra Péchy már türelmetlenségét kimutatva komoly méltatlankodással válaszolt a konzisztóriumnak. A boltozati rajz, „de a mely szerént egyebet nem lehetne várni, hanem öszve omlását az egész Templomnak, kár volt értük egy napot is várakozni". A homlokzat rajzát pedig annyira elrontotta Litsman, hogy —- közlése szerint — azok, akiknek Péchy megmutatta, „alig hiszik, hogy az embernek képzelődése annyira menjen, hogy ő hidje magáról, hogy ő tudjon az Architectonica Dekoratiohoz; de az egész Architecturában való mély tudatlansága még inkább kitettzik abból az írásból mellyet mellé küldött... Még eddig a Templom építtetése úgy ment, hogy az Urak velem rajzoltattak, a kőmíves mesterrel azt el rontottatták, nékem vissza küldöttek hogy esmérjem meg jónak lenni, én azt a gyengeséget magamra nem vállalhatnám, nem tudván magokat miben meghatározni, s azonban a' kőmíves mester csinálta a mit akart. Az én tanácsom az volna, hogy ha bennem bizodalmok nincsen válasszanak Bécsben egy jó Architectet, mert annyi ezer forintoknak kölcsége, mint a mennyi arra a Templomra megyén, azt megérdemli, s annak legkisebbet is ne változtassanak a Rajzolatjában, elég ha a kőmíves mester azexecutioját jól magára vállalja és ott ahol kécsige vagyon attól bővebb tudósítást teszen, mert neki magának igen meghatározott és kevés az esmerecsége egy ilyen nagy épülethez valamit projectálni. Énnekem jussom van ahoz mihelyst a tőllem küldött fronton Rajzolatját akarták az Urak a Templomhoz fordítani, hogy hírem nélkül semmit abban ne változtassanak... és ha valaminek a változtatását kívánják a minek hellyes oka vagyon bizonyosan én is egy értelemben leszek, de ok nélkül a Templomnak és Tornyoknak frontonját úgy el pfuscherozni mint a Kőmíves mester Rajzolatja mutatja a' nekem annyival nagyobb sértésemre esik, mivel üdővel még is azt mondanák, hogy a fronton az én Rajzolatom szerént vagyon."

8 Péchy Mihály a legközelebbi rajzait azzal a szigorú megjegyzéssel küldte el, hogy „nincsen jussa a Kőmíves mesternek hozzá az én akaratom és edgyezésem nélkül valamit benne változtatni". Az eklésia „Obristlieuntnant Péchy Mihály planumát" köszönettel vette, és kéri „Őnagyságát, hogy ezután is tanátsát meg ne vonja". Ezt a tervet felülvizsgálatra és véleményezésre Hild János pesti építésznek elküldték, aki nagyon figyelemre méltó jelentésben, három szempontból bírálta el. Hild János észrevétele már ismert a korábbi irodalomból, amely a legnagyobb egyetértés mellett csak kisebb észrevételeket tett Péchy tervére. Ezek legnagyobb részét el is fogadta Péchy, és a továbbiakban alkalmazta. Figyelemre méltó azonban a templom szilárdságára vonatkozó megjegyzése, amely szerint: „Fődolog a kupola biztonságos szerkezeti megoldása, amit keresztmetszetek híján nem tudok megítélni; úgy sejtem, hogy a kupola helyes megszerkesztése annak magasabbra emelését követeli; amit azt a külső szépség érdekében is már megemlítettem. A falak kellő erőssége kétségtelennek látszik, de aggodalmat 8 TREL. 239. 1807. febr. 7-i levél. 390