A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Néprajz - P. Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszítménykincse

lemzi. Az alkalmazott díszítőelemek eleinte, úgy tűnik, hogy a különböző domború csíkok voltak, amelyeket meghatározott rendszerben ragasztottak a nagyméretű edények felületére. Az 1763-as kétfülű kantán az egymáson átmenő sávok zegzugvonalban tagolják az edény felszínét. Rajtuk kívül vízszintesen elhelyezett kettős nyomkodott borda alkotja a díszítést. A szűrszabók korsóján, amely valószínűleg a XVIII. század elején készült, a sávdíszítést gombok fogják össze. Az 1784-es tiszaszőlősi úrasztali edényen találjuk meg először azt a domborműves díszítőelemet, amely kevés változtatással egy évszázadon keresztül jellegzetessége lesz ezeknek a nagyméretű edényeknek. Az edénytestet függőleges bordák tagolják részekre, az egyes sávokban domború gombokból kialakított ornamentika jelenti a puritán, de nagyon hatásos díszítést. Formailag újat jelent Katona Mihály 1790-es remekén a domborműves virágok megjelenése. Ennek legegyszerűbb formája a felületnézetben ábrázolt több sziromsoros virág, valamint a gránátalmának vagy tulipánnak tekinthető, ívesen tagolt felületű motívum. Ez a díszítőelem még két edényen található, amelyek 1808-ban készültek. Az 1820-as években jelentkezik újabb díszítőelem a domborműves levélkoszorú formájában. A növényábrázoláshoz sorolhatjuk a különféle rozettákat, hármas levélkoszorút, amelyek a korsók alján zárhatják le a díszítményt, de formálnak kört is belőle, palmetták, kagylók különféle formáit, tölgylevelet. Az 1870—80-as években fordul elő néhány ízben a gyöngysor levelekkel díszítve. 1831-ben és 1841-ben két edényen fordulnak elő egyedi díszítőelemek, oroszlán, illetve repülő angyal. A késői darabokon több esetben jelenik meg egy ívsor, amely a nyakat választja el a testtől, valamint szalagcsokor is díszíti az edényeket. Ugyancsak ez időben jelenik meg a koronával díszített pajzs, belsejében betűkkel, illetve ornamentális díszek. Külön kell foglalkozni a domborműves edények emberábrázolásával. Legkorábban 1815-ben találkozunk emberalakkal, az edény hasán az évszám felett egy szembenéző szakállas férfifej formájában. Az ismert anyag alapján úgy tűnik, hogy az 1820—30-as években a remekek díszítésében fontos helyet kapott egy profilban ábrázolt férfifej. 1831-ben ugyanazon a helyen, ahol az előbbieknél a fej volt, a díszítményrendszer középpontjában egy szemben ábrázolt nőalak látható. A későbbiekben a remeken már nem fordul elő, megtaláljuk viszont más díszedényeken, pl. úrasztali borosedényen szintén női fej formájában. Másik útja a fejlődésnek, amikor az edény formai kialakításában jelentkezik emberi vonás. Ilyenek azok az edények, amelyeknél a száj, nyakrész öltött bizonyos emberi jellemvonásokat. Még kéteseiben fordul elő emberi fej. Az egyik az 1841-es kis kosárka, amelynek fülét szembenéző emberfej díszíti, míg a másikon odaragasztott gombokba húzott vonalak és pontok révén formálta emberivé az egyszerű díszítőelemet mestere. Az állatvilágból madáralakkal találkozhatunk a debreceni edényeken. Az 1815-ös remeken két madár látható, a festett edények díszítésének megfelelő módon jobbra fordulnak, ezt felváltja a szembeforduló páros madár motívuma, majd az 1840—50-es években repülő madarak bal felé szárnyalnak, ezek alakja azonban már elvesztette az előbbiek esetlen báját, polgári hatást tükröznek. Ugyanezt mutatja az oroszlán is. A zöld mázas edények másik csoportját a karcolt díszítésűek képezik. Az 1830-as évekből ismerjük az első ilyen edényt. Az ábrázolás tulajdonképpen hasonló a színes írókás edényekhez, ugyanazokat a díszítőelemeket találjuk meg, mint azokon, karéjos levelek között hullámzó indán felülnézetben ábrázolt virágok és madár alkotja a harmonikus díszítményt. Ugyanezt mondhatjuk egy 1841-es kantáról is. Egyedülállónak tekinthető egy 1844-es remek, amelynek díszítése nem kötődik a hagyományos formákhoz, a vékony indán kis levelekből, tulipánokból és sokszirmú virágokból áll össze az ornamentika. A hagyományokhoz kapcsolható viszont egy 1852-es butella és egy 1850-es kanta, amelyeken karéjos levelek, szembeforduló madárpár, bogyós ágak alkotják a díszítményt. 360