A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Szűcs Ernő: A debreceni bútoripar története

lásával, illetve a Magyar Általános Hitelbank tőkéjével az extenzív lehetőségek megnövekedtek, s gyorsan emelkedni kezdett a bútorgyártás volumene. A gyár mindkét telepén folytatta a termelést, a Salétrom utcai telepen hajlított bútort, a Postakert utcain síkbútort készítettek. A Híd utcai üzemegységben az áruk végleges összeszerelése és becsomagolása folyt."

36 A vállalat egyébként átvette a munkásszövetkezet minden munkását, s az egyesülést követően két hónappal már 154 munkás, 16 tisztviselő, 1947-től pedig már 263 dolgozóval üzemelt. A termelés meredeken emelkedett, s négy hónap múlva, 1947 januárjában (kilenc hónappal az előbb említett újabb létszámnövekedés előtt) elérte az 1938-as évi szint 60— 70%-át. Jellemző adatsor a termelés növekedésére, hogy 1946 szeptemberében 36 ezer 1947 januárjában októberében 113 ezer májusában novemberében 169 ezer júliusában decemberében 179 ezer augusztusában forint értéket állítottak elő az üzemben.

37 A gyár életében a döntő fordulat a népi demokratikus forradalom folyamatos fejlődésének eredményeként 1948 márciusában következett be. Megtörtént az üzem államosítása. A gyár dolgozói most már magukénak érezve a gyárat, lelkesen kapcsolódtak be az országos munkaverseny-mozgalomba. A párt- és az állami vezetés is 1949—1955 között jelentős beruházásokat hajtott végre az üzemben, s ezek együttes eredményeként a Hajlítottbútor-gyár 1955-ben elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándor zászlaját. Ezt követően 1956 és 1959 között ismét lényeges rekonstrukciókra került sor, ennek során 1957-től lehetővé vált a hajlított székeken túl a kárpitozott székek előállítása is. Az újabb rekonstrukció után 1960ban 375 ezer darab hajlított bútort készített a 745 főre nőtt vállalati kollektíva. A nagyüzemi jelleg miatt 1961-től megszüntették a kézi fényezést, és áttértek a dukkózásra. A jól végzett munkát érzékelteti velünk, hogy 1963-ban a gyár dolgozói ismét elnyerték a vörös vándorzászlót. Az üzem ez időben termékei 36—48%-át tőkés piacokon értékesítette. A fejlődés ezt követően is állandóan felfelé ívelt. 1965-ben a 951 fős közösség (ez alig 28%-os létszámgyarapodás) az 1960-as szintnek 190%-át teljesítette. Az elismerés nem maradt el, a gyár újra élüzem lett.

38 Ez a szép fejlődés, ami együtt járt azzal, hogy a dolgozói létszám ezer fölé (1044 fő) nőtt, egy sajnálatos kárral időlegesen megtört. A dukkózóüzem 1970. augusztus l-jén leégett. Kényszermegoldásként a raktárként használt modulbarokkokat kellett dukkózóműhelynek berendezni. Az óriási, többmilliós közvetlen tűzkáron kívül közvetett kárként jelentkezett, hogy az évi termelési eredmény alatta maradt az előző évinek (680 300 darab bútor). Nagyarányú felújításra és bővítésre került sor 1974-ben. A Salétrom utcai régi telephely mellett rekonstrukciót hajtottak végre a balmazújvárosi úti részlegben is. Új gépsorok, fényezőgépek, készáruraktár, laboratórium, szociális épületek készültek, s külön exportraktárként működött már ekkor a Galamb utcai telep is.

39 Napjainkban 600 ezer szék, fotel, fotelágy, fogas az üzem teljesítménye. Termékeinek 47 százalékát — kizárólag székeket — tőkés exportra szállítják. Jelenleg Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Nyugat-Németország, Svájc és Svédország az ún. Bison és Gille típusú székek értékesítési területe. A hazai piacra elsődlegesen a Pillangó fantázianevű heverőt és a Bea, valamint a Kriszta nevű foteleket készítik.

40 36 Bárányi Béla: A szocialista termelési viszonyok... 263. 37 OL Z. 58. 128—130. old. 38 A Szék- és Kárpitosipari Vállalat IV. Sz. Gyára. Debrecen forrásgyűjteménye. 39 Hajdú-Bihar. (Felelős kiadó: Teszár József, Bp. é. n.) 155—157. 40 Uo. 257 ezer 359 ezer 471 ezer 481 ezer 345