A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Szűcs Ernő: A debreceni bútoripar története

tekintélyesebb vállalatának..." kell tekinteni az országban, s forgalma a kivitel hiánya ellenére a hadi konjunktúra viszonyai között is kielégítő.

32 Közben ugyanis, mint ismert, 1939ben kitört a II. világháború, s az addigi főpiacokra lehetetlenné váltak a szállítások. További sajnálatos változásokat is hozott a háború a gyár történetében. Először is hadiüzemmé nyilvánítják, élére katonai parancsnokot neveznek ki, s az üzemet különböző katonai felszerelések termelésére kötelezik. Kedvezőnek tűnt, legalábbis átmenetileg, hogy a bécsi döntéseket követően olcsón jutott fához a gyár (igaz, segédanyagokban gyakran volt hiány), s az elmaradt exportot jól pótolták a katonai megrendelések.

33 De ez lett az üzem veszte is. Hadi célponttá vált. Előbb 1944. június 2-án, majd szeptember 15-én szenvedett el súlyos bombázást a gyár. A Szív utcai részleg teljesen megsemmisült, de a Salétrom utcai telepen is tönkremegy a törzsépület, a kazán- és gépház, a gépi berendezések nagy része is. Mindkét telep üzemképtelenné vált. Elpusztult az épületek 60%-a, a berendezések és gépek 45'%-a, a nyersanyagkészlet 30, a készáru 70, a félkész áru 50%-a. A csökkent kapacitás miatt a polgári célú termelést beszüntették. Egy újabb tűzesetkor azonban a telep minden készlete, valamint az addig megmaradt épületek nagy része is megsemmisült. Városunk felszabadulását követően a Néplap 1944. november 18-i, majd december 6-i számai felhívták a munkásokat az elhagyott gyárak elfoglalására. A következőket olvashatjuk erről a december 6-i számban: „.. .ahol a tulajdonos és a vezetőkelmenekültek, ott elsősorban az üzemi munkások jogosultak átvenni az üzem vezetését, mire jelenkörülmények között megvan a jog, mód és lehetőség."

34 A munkások éltek is a lehetőséggel. A felszabadulás után az üzem dolgozói a vállalat összes megmaradt áru- és anyagkészletét átszállították az 1936 óta szintén a vállalathoz tartozó és ugyancsak háborús kárt szenvedett Postakert utca 2. szám alatti telepre. Itt hozták létre 1945. március 24-én a DEBRECENI FAIPARI MUNKASZÖVETKEZETET, amely 1946. szeptember 28-ig önállóan működött. A Salétrom utcai telepen alig 15—20 munkás maradt, akik két éven belül előbb hosszú időn át csak a romok eltakarításával, később éppen csak a vegetálás szintjét mutató termeléssel foglalkoztak. Miközben a Faipari Szövetkezet dolgozói létszáma megközelítette a 200 főt, itt csupán annak 10%-a sem (15—20 fő), s székeket, egyszerű fekvőhelyeket, facipőket stb.-t „gyártottak". A Salétrom utcai telep kapacitása az 1944. januárinak mindössze 4%-ára hanyatlott. Ez a részleg a Hitelbank tulajdonában maradt, s a bank mindent elkövetett annak érdekében, hogy a Faipari Munkaszövetkezet működését lehetetlenné tegye.

35 Visszakövetelte a maga tulajdonába a Postakert utcai telepet s annak teljes felszerelését. Ezeket a próbálkozásokat azonban a szakszervezetek szakmaközi bizottsága és a munkásközvélemeny hosszú ideig elutasította. így pl. még a debreceni iparügyi miniszteri biztos sem tudta rávenni a munkásszövetkezet tagjait a gépek és a telephely visszaadására. A népi rendőrség pedig nem volt hajlandó karhatalmi segítséget adni a banknak a munkásokkal szemben. Módosult azonban 1946 őszére a helyzet. Szeptember 28-án a munkásszövetkezet feloszlott, illetve a Piac utcai üzletével együtt visszatért a Salétrom utcai részlegbe. Ekkorra nyilvánvalóvá lett, hogy a szövetkezet állandó tőkehiánnyal küzdve nem tud jelentősebb előrelépést tenni. Másrészről a Magyar Általános Hitelbank Rt. stabilizálódott, és képessé vált 1948 elejére 10 ezer darab 30 forintos névértékű részvénnyel kellő alaptőkével rendelkező vállalattá fejleszteni az újra az ő tulajdonában egyesített üzemeket. A vállalat tiszta vagyona ekkor 1 millió 367 ezer forint volt. Baranyi Béla írja az egyesítés értékeléseként: „Az egyesülés végső soron az adott helyzetben elősegítette a bútorgyártás ügyét. Az erőforrások koncentrá32 Sárközi i. m. 99—100. 33 OL Z. 19. NNB. 17. doboz 6. tétel. 34 Néplap, 1944. nov. 18. és dec. 6. számai. 35 Baranyi Béla: Az ipari termelés megindítása Debrecenben a felszabadulás után. (In: Tanulmányok és források. Szerk.: Serflek István, Debrecen, 1976.) 5—40. és uő.: A szocialista termelési viszonyok kialakulása és a szocialista építés Debrecen iparában. (Debr. iparának tört.) 251. 344