A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Szűcs Ernő: A debreceni bútoripar története

szoros felügyelet alá vonta a helybeli szakemberek által vezetett gyárat. Lefaragtatta az önköltséget, jó hatékonyságú anyagtakarékosságot vezettetett be, s az előző elveknek megfelelően, minimális lehetőséget hagyott az üzemfejlesztésre.

29 Ez utóbbi álláspont azonban a vállalat jövőbeni profitlehetőségét korlátozta, s így a banknak a tulajdonosi — de nem a hitelezői — érdekeivel is ellentétbe került. Más oldalról a változást tükrözte az is, hogy míg régebben a gyár vezetőségét a legfőbb részvényesek alkották, tehát az ún. vállalkozói üzemeltetés folyt, addig most már a menedzser típusú vezetés került előtérbe. A gyárat — a megváltozott körülményeknek megfelelően, mivel a részvények döntő mértékben a bank tárcájában feküdtek — a néhány vagy részvénnyel egyáltalán nem rendelkező megbízottak vezették, akik rendszerint a termelésfokozás fő alapjának a beruházások növelését tekintették. Mindez nyilvánvalóan szöges ellentétben állt az ismertetett banknézettel s a Hitelbank 1936 végéig követett gyakorlatával.

30 A gyárban a termelési mélypont után lassan javult a kapacitáskihasználtság (1933-ban 33%-os, 1934-ben 50%-os). Mindenesetre 1933-at követően ismét emelkedett a termelés. 1933-ban=429 ezer pengő l936-ban= 800 ezer pengő 1934-ben=533 ezer pengő 1937-ben=1051 ezer pengő 1935-ben=666 ezer pengő 1938-ban=1096 ezer pengő volt az előállított áruk értéke. Érdemes azonban arra is felfigyelni, hogy a válságot követően — bár az önköltségcsökkentés jelentősen és állandóan javult — mégis 1938-ig minden év (kivéve 1936-ot) 4—6 ezer pengős veszteséggel zárult. A veszteségek az árueladás csökkenésével, még inkább a gazdaságtalan exporttal volt magyarázható. 1935-től elsősorban az angliai piacokra összpontosított a vállalat, s monopolizálni is akarta az itteni hajlítottbútor-piacot. Itt egyébként különösen nagy sikere volt az akkor még újdonságnak számító „De-Ha" kanapéágynak (nappal négyszemélyes ülőbútor, éjjel ágy). Angliába irányult 1937-ben a vállalat exportjának 91,5%-a. A következő évben fokozták ugyan a Nagy-Britanniába történő kivitelt (2,5-szeres értéknövekedés), ez azonban az évi exportnak mégis csupán 54%-a lett, mert ekkorra Hollandiába is megindult a nagyarányú szállítás (az összkivitel 46%-a!). A gyár 1939-ben kísérletet tesz az írországi piacon való megjelenésre is. Ez a jelentős exportálás egyrészt biztosította ugyan a gyár kapacitásának fokozódó kihasználását, de az önköltségi áron való eladási ár nem oldotta meg a jövedelmezőséget. Másrészt a gyorsan emelkedő termelésiérték-növekedés, a piacok megszerzésére, megtartására való törekvés, a további előrehaladáshoz feltétlenül szükség mutatkozott a hosszú évek óta elodázott beruházások végrehajtására. El is készült 1940-ben az új gépház, 1941-ben a kazánház, 1943-ban egy 100 méter hosszú, kétemeletes műhelyépület és egy „fagyapot"- (csomagoláshoz szükséges) műhely, így a termelőegységek mind a Salétrom utcai telepre koncentrálódtak. A Szív utcai részleg pedig fatelepként funkcionált. Létesítettek egy tanműhelyt is a Postakert utca 2. számú telken. A vállalat pénzügyi helyzetének stabilizálása érdekében a korábbi veszteségeket leírták az alaptőkéből, s az immár 490 pengőre mérséklődött, amit azonban kiegészítettek 304 290 pengőre. A részvények 90%-a változatlanul a Hitelbank birtokába jut. Az új beruházásokkal együtt nő a termelés is: 1941-ben=2307 ezer pengő 1942-ben=2600 ezer pengő 1944-ben=8000 ezer pengő A munkások létszáma 1943-ban 890 főre alakult.

31 A Magyar Nemzeti Bank információs jelentése szerint a gyári épületek és a felszerelt gépek értéke meghaladta az 1,1 millió pengőt. Ugyanez a jelentés közli azt is, hogy a debreceni üzemet „.. .a bútorszakma leg29 MBC Társascégek V. 187. és 387. 30 Berend T. Iván: A vállalati fejlődés útja és sajátosságai a magyar iparban = Valóság, 1972. 4. sz. 33. és Szani—Timár: 222—226. 31 Szűcs i. m. 90. 343