A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Szűcs Ernő: A debreceni bútoripar története

mítottak ugyanis a bútorvásárlás fellendülésére, ezért 1919. február 20-án bejelentették a megyei bíróságnál: megalapították a DEBRECENI GŐZFŰRÉSZ és FAÁRUGYÁR Rt.-t. A társascégek nyilvántartásába ekkor bejegyzett új vállalat első igazgatóságának tagjai: Ungár Jenő és Létay Lajos, az Altalános Forgalmi Bank igazgatói, Rényi Armin és Rényi Fülöp bécsi kereskedők, Stern Emánuel, Glück Béla, Stern Herman kereskedők voltak.

10 Ez a névsor jelzi számunkra, hogy az újabb gyárat a bank a már szintén Debrecenben tevékenykedő faipari üzemeinek — nevezetesen az Altalános Faipari és Fakereskedelmi Rt., valamint a Debreceni Faipari Rt. — bevonásával alapította. Az egykori források egyébként mindig is aszerint tesznek említést a DEBRECENI GŐZFŰRÉSZ és FAÁRUGYÁR Rt.-rő\, mintha az az Általános Forgalmi Bank Rt. s az előbbi két faipari cég közös vállalkozása lenne, holott e két utóbbi vállalat is a banké volt, így tulajdonképpen az új bútorgyár is az Általános Forgalmi Bank Rt. tulajdonát képezte, még ha ez formailag nem is így szerepel a forrásokban.

11 Az új üzem a Szív utca 31. szám alatt, a már megszűnt hordógyár helyén jött létre, felhasználva annak egykori épületeit. A gyár hajtóerejét egy 80 lóerős stabil gőzgép szolgáltatta. Ezen a telepen elsősorban székgyártás (heti 5—6 ezer db), de bútor- és hordódugóelőállítás is folyt. Nem sokkal az új gyár cégbejegyzését követően győzött az első magyar proletárforradalom. Létrejött a Tanácsköztársaság. A tanácshatalom — mint ismert — városunkban csupán egy hónapig állt fenn, de e rövid idő alatt is a gyár dolgozói politikai aktivitásukkal fényes betűkkel írták be nevüket, üzemüket Debrecen történelmének lapjaira. Az események sorából ki kell emelnünk a Faipari Rt.-né\ a szocializálás, a köztulajdonba vétel gyáron belül öntevékeny kezdeményezését és korai végrehajtását, mi mozgósítólag hatott a város többi üzemének munkásaira is.

12 A bútorgyár dolgozói március 22-én a reggeli lapokból értesültek a proletárhatalom létrejöttéről, és még a munka megkezdése előtt gyűlést tartottak a telepen. Itt elhatározták a vállalat azonnali szocializálását. A vállalat igazgatója azt állította 1920-ban írt visszaemlékezésében: „Nem lévén azonban tisztában a szocializálásnak sem lényegével, sem céljával, ténykedésük abban merült ki, hogy a vállalat mindhárom osztályának irodáiban egy-egy munkást állítottak be abból a célból, hogy az üzletmenetet, a pénztári bevételeket és kiadásokat ellenőrizzék. Egyben további utasítások beszerzése végett egy bizottságot küldtek az éppen ülésező munkástanácshoz, a városházára."

13 A vállalat igazgatójaa fentiekben lekezelően nyilatkozott ugyan a munkásai által végrehajtott szocializálásról, de az általa leírtakból is kitűnik, az üzem dolgozói nemcsak öntevékenyen fogtak hozzá a kisajátításhoz, hanem a gyár legfontosabb pozícióit rögtön ellenőrzésük alá vonták. Kiderül ugyanennek az iratnak egy későbbi szakaszából, hogy a gyár munkásai a szocializálást összekötötték a dolgozók által legjobban gyűlölt Glück Ignác tűzifaosztály-vezetőnek a telepről való eltávolításával, aki állását a román királyi csapatok Debrecenbe történő bevonulása után merte csak ismét elfoglalni. Szeretnénk rámutatni arra, hogy ez az öntevékenység és jól végrehajtott köztulajdonba vétel elsősorban abban gyökerezett, hogy a bútorgyáriak a város legjobban szervezett és már nagy mozgalmi múlttal (több sikeres sztrájkot hajtottak már végre) rendelkező munkásai voltak.

14 10 Megyei bíróságok cégbírósági nyilvántartás (Továbbiakban = MBC) Társascégek V. kötet 187. és 387. 11 OL Z. 19. a Magyar Nemzeti Bank debreceni fiókjának információs jelentése. 17. doboz 6. tétel. 12 HBML XVI. Direktóriumi iratok 11/2. (Faipari RT.) és Szűcs Ernő: Debrecen ipara az első magyar proletárhatalom időszakában. (In: HBML évkönyve V. 1978. Szerk.: Gazdag István, Debrecen, 1978.) 21—40. 13 HBML XVI. Direktóriumi iratok 11/2. (Faipari Rt.) 14 Uo. és Szűcs. I. m. 24. 338