A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920-ig

25. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 29. Nyitra vármegye 26. Zala vármegye 30. Gömör vármegye 27. Komárom város 31. Zombor város 28. Tolna vármegye Még egy megható menetjelenetről kell beszámolnom: „Üres a nyerge annak a lónak, amely most feltűnik. Rákóczi Ferenc címerével díszített bársonyterítő takarja, amelynek uszályát két testőr viszi. Szimbólum ez: Rákóczi lovát, a híres Pandúrt eleveníti meg." Szinte versengenek az újságok a mi bandériumaink dicséretében: „Eredeti magyaros volt Hajdú vármegye küldöttsége: a vezető főispán fekete ménjét két csatlós vezette, kiknek vállain díszesen kivarrott szűrök hevertek panyókán. Debrecen városának párduckacagányú küldöttei és ... nagyon tetszettek."

69 — „De talán a legszebbek voltak Debrecen város párduckacagányos küldöttei." A már ismertetett ruházatot részletesen leírja a Debreceni Képes Kalendáriom: „... a székesfőváros gyászpompájában, Rákóczi és bujdosótársainak koporsói útján a debreceni bandérium volt a legfényesebb. Ezt az akkor megjelenő fővárosi lapok egyöntetűen konstatálták. Független Magyarország (nem kis túlzással): „... de talán a legszebbek voltak a debreceni párduckacagányos hősök (!). A kék-sárga lobogót büszkén lebbentette meg a szél. A fényes napsugár ragyogva tört meg a lovasok ezüstbuzogányán. Kék atilla, sárga nadrág és párducbőrös kucsma volt az öltözetük. ... A bandériumot Medgyaszay Miklós vezette."

70 — Budapesti Hírlap: „.. .és azután egyszerre mindenki figyelmét elfogta Debrecen város tíz deli lovagja, nem tévedünk talán, ha azt állítjuk, hogy ebben a menetben Debrecen város küldöttei nyerték meg legjobban a nézők szívét, noha bizony a választás nagyon nehéz volt. Képzeljen el az olvasó, aki nem volt e napon Budapesten, tíz deli lovast, válogatott gyönyörű paripán. A lovasokon habos selyematilla, kezükben dús ezüstbuzogány. A lovak nyeregtakarója tigrisbőrből való volt. Csoda-e, ha egyszerre meghódították a fővárost? A közönségben felszállott a tetszés moraja a díszes kuruc lovagok láttán."

71 — A Politisches Volksblatt: „Hamisítatlan magyarsággal, büszkén közelednek Hajdú vármegye és Debrecen városának kurucai. A vezető pompás ménjét két gazdagon sujtásozott csatlós fogja gyeplőjénél (?) fogva. Őt követi 9 párducos kacagányos és kucsmás kuruc vitéz, kék dolmányban, sárga nadrág és csizmában. Buzogánnyal a kezükben pompásan ülik meg a válogatott, szilaj lovakat. E csapat volt a menet dísze."

72 — A Pester Iloyd sem fukarkodik a dicsérő szavakkal: „A menet fénypompáját képezték Debrecen város harcias kinézetű, szilaj tekintetű kuruc lovasai. Midőn láthatóvá lesznek a menetben, minden tekintet arra fordul, és a tetszés moraja fut végig a közönség soraiban. Nem tudjuk, mit nézzünk, a válogatott pompás paripákat vagy a szálas kuruc vitézeket kék dolmányban, párducbőrös kacagánnyal, sastollas kucsmájukkal? Ilyenek lehettek Rákóczi kuruc huszárai napbarnított arcukkal, szilaj nézésükkel. Már tovahaladtak, de a sok női szem még epedve néz utánuk."

73 A sajtósiker a közönség tetszésnyilvánításával együtt teljes volt. A Bazilika előtti szertartás után a hódoló menet visszakísérte a koporsókat a Keleti pályaudvarra, ahonnan a gyászvonat még az éj folyamán Kassára szállította a drága hamvakat befogadó koporsókat. Október 29-én aztán Kassán azon megyék, városok bandériumából szervezett hódoló díszmenet kísérte a dómhoz Rákóczi és bujdosótársainak hamvait, amelyek Pesten nem vonultak fel. Ott helyezték őket örök nyugalomra. Thököly és néhány társának koporsóját Késmárkon, a család ősi fészkében kísérték nagy pompával a templomhoz, és helyezték el a kriptába.

74 69 Pesti Napló, 1906. X. 29. sz. 70 Független Magyarország, 1906. X. 29. sz. 71 Budapesti Hírlap, 1906. X. 29. sz. 72 Politische Volksblatt, 1906. X. 29. sz. 73 Pester Lloyd, 1906. X. 29. sz. 74 Székelyhídi Ferenc 1981-ben készült kézirata. 329