A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920-ig

A Rákóczi Ferencnek feltétlen kijáró, végtisztességnek számító, hódoló díszmenet után sokáig nem volt ok az ujjongó díszelgésre. A politikai légkör egyre feszültebbé vált, a fokozódó feszültség végül is az I. világháborúba torkollott. A magyar népnek nem volt sem hangulata, sem igénye a parádékra. Az öreg király jóslatát immár a harmadik ősz is keresztülhúzta. A falevelek harmadszor is lehullottak, és a háború még mindig tombolt. Háborús szorongás ülte meg a temetés és utódja, IV. Károly koronázásának a hangulatát. 1916. december 30-ra tűzték ki a koronázási ünnepség időpontját. Díszbandérium felküldését nem tervezték, csak a város immár híressé vált ötös fogatával kívántak a koronázási menetben részt venni. A fogatot ugyancsak felújították erre az alkalomra. Pettkó-Szandner szerint: „Debrecen város mai díszfogatához Kölber testvéreknél 1916-ban Károly király koronázására egy nagyobb С rugókon, szíjazaton lógó, kétfelé eresztős hintót csináltatott. (Remek fénykép van a könyvben róla.) Ez a hintó felette impozáns, díszes és a nemes magisztrátus nehéz díszfogatához illő is. Magyarosságát a külföldiek vitathatnák A hintókról írott fejezeteknek elején említettem azonban, hogy a hintóknál szigorú határvonalat húzni napjainkban már igen nehéz, mert a magyar találmányú »hintakocsi« hintót az egész világ kisajátította."

75 A vármegye és a város kijelölt négytagú küldöttsége ült a hintóban. A zászlót a bakon ülő hajdú tartotta. Az ötös fogat eredeti, archív felvételének lefényképezett magyarázószövege így szól: „Debrecen sz. kir. város küldöttei: 1. Domahidy Elemér főispán (egy személyben ő volt a vármegye és a város főispánja), 2. Márk Endre m. kir. udvari tanácsos, polgármester, 3. Szabó Kálmán tb. főjegyző, tanácsnok. 4. Medgyaszay Miklós árvaszéki elnök mint zászlóvivő... "

76 A Dsbreceni Képes Kalendárium szerint az ötös fogatot Szilágyi László hajtotta. A lovak nevei közül háromé ismert: Purgyé, Rajkó, Mágnás. A fogatok felvonulásáról, ill. a fogatról a Pesti Hírlap ír egészen szűkszavúan: „Nehezen sikerül a felnovulás ezernégyszáz fogat elrendezése fél óra alatt nem is sikerülhet. ... A hintók tömegében akad Debrecen híres fogata. Öt barna ló húzza a hintót. Elöl három egymás mellett. Kétoldalt díszes csatlósok a zabiáról lelógó hímzett díszszalagot (szakszerű kifejezéssel: vezetékszárat) fogják. ... A megye hajdúja a bakon ül a hajtókocsis mellett a vármegye ősi zászlójával."

77 Furcsa fintora a magyar történelemnek, hogy a Habsburg-ház utolsó személyiségének, IV. Károly királynak pont annak a városnak polgárai hódoltak utoljára, amelyben az uralkodóház trónfosztását kihirdették nem egészen hetven éve. 1918. október 23-ra a debreceni tudományegyetem megnyitására kérték fel a királyi párt. Éppen olyan szerencsétlen mozzanattal kezdődött az utolsó magyar királynak utolsó szereplése a nagy nyilvánosság előtt, amilyen szerencsétlenül alakult az uralkodó további élete. A királyt és feleségét a pályaudvarelőtti téren fogadták nagy ünnepélyességgel. Díszsátor állt a tér (a mai Petőfi tér) jobb oldalán az állomás épülete előtt. A vármegyei és városi vezetők, törvényhatósági tagok, fehér ruhás lányok, lovasbandériumok, közel száz fogat, közte a város dísz-ötösfogata sorakozott fel. Az udvartartástól ide érkezett tíz udvari hintó lipicai lovakkal fogatolva az udvari méltóságok szállítására.

78 (Micsoda oktalan, értelmetlen pazarlás a biztosan vesztésre álló háború utolsó napjaiban! Oda tíz fogatot leszállíttatni, ahol százával voltak fogatok.) Brúnó Brehm hírneves regényében írja a király Debrecenbe érkezésével kapcsolatban: „A kabinetiroda főnöke jelentette a királynak: Felség, szerencsétlenség történt, a zenekar nem honvéd, hanem a közös hadseregbeli cseh! A király utasította Endrődy grófot, rohanjon az ezreddoboshoz (a karmester elnevezése volt ez), hogy a magyar himnuszt játssza, ne a Gotterhaltét (a császári himnuszt), de akkor már annak az első akkordjaiba kezdett bele. A gróf szavaira azt azonnal abbahagyta. Akkor azonban az összegyűlt tömeg moraja, háborgása a Gotterhalte 75 Pettkó-Szandtner i. m. 166. 76 Lásd a díszötösről 1916-ban készült fényképet. 77 Pesti Hírlap, 1916. 1916. XII. 31. sz. 3. 78 Debreczeni Újság, 1918. X. 24. sz. 330