A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920-ig

ereszkedett a Várhegyről, a Széna tér, Margit híd, Markó és Nádor utcán át az új Országház elé érkezett. ... Különösen a cívisbandérium keltett különlegességénél és egyöntetűségénél fogva nagy hatást a közönség körében a fényes díszruhák között. A közönség hosszas éljenzéssel jutalmazta a derék banderistáinkat a remek látványért, melyet nyújtottak.

58 A debreceni cívisváros a magyarság ősi fészke, mely szent kegyelettel őrzi az ősi hagyományokat, méltóan volt képviselve a hódoló díszmenetben A régi magyar város daliás alakjait mindenhol, amerre csak elvonultak, a leglelkesebben éltették, és Debrecen városának népszerűsége a díszmenet közben tűnt ki leginkább.

57 A díszfogatokkal kevesebbet foglalkoztak az újságok, de azokról is mindig elismerően: „Pompás volt a díszhintóknak ez a fényes sora (közte a város díszfogata). Tulajdonosaik anynyi szépet mutattak be, hogy azt lehetetlen mindet leírni."

58 Amint a menet a Parlament előtti térre ért, azt megkerülte, befordult az Alkotmány utcába, és akkor állt meg, amikor menet végén haladó, szent koronát szállító díszhintó a Parlament (melynek nagy gyűlésterme erre az alkalomra készült el) bejáratához ért. Akkor a koronát és a koronázási jelvényeket bekísérték a nagy kupolás terembe. A törvényhatósági tagok leszálltak lovaikról, hintóikról, sietve a Parlamentben összegyűltek, és megtartották mindkét ház együttes ezredéves díszülését.

59 Az ülés után a díszmenet visszakísérte a Lánchídon át fel a Várba a szent koronát és a koronázási jelvényeket. Csodálatosan szép díszfelvonulás volt!

60 A felejthetetlen parádé után már másnap újra ír a sajtó a debreceni fogatról, lovakról. „Ferenc József újból és újból megtekintette a városligeti millenniumi kiállítást. ... A királyt nagyon érdekelte a város híres ménesének lóállománya. ... A lovak egymást múlták felül idomok, izmok és forma dolgában. ... A király a város és a vármegye vezetői előtt a legnagyobb elismeréssel szólt Debrecen város lótenyésztéséről."

61 „Dégenfeld főispán kérte az uralkodót, hogy bemutathassa a város híres ötös fogatát. ... A fogat pompás és ízléses összeállítása annyira megtetszett a királynak, hogy több ízben is kifejezte efelett a legmagasabb elismerését."

62 A Budapesten szereplőknek hazaérkezésük után is kijutott még az ünnepség. „Debrecen város három napon át ünnepelt, az ünnepségek utolsó napján díszes felvonulások voltak. Elöl a város ötös fogatán Simonffy Imre polgármester vonult, utána a banderisták. ... majd beláthatatlan néptömeg."

63 A vármegye vezetése írásban is kifejezésre juttatta elismerését: „... az ezredévi ünnepélyességnek legjelentősebb részét képező nagy hódoló felvonulásban törvényhatóságaink is hírnevükhöz képest méltóan voltak képviselve, és így elsősorban a szépért és nemesért mindenkor lelkesülni tudó vármegyei hölgyeknek jár a köszönet, akik a zászló költségét összehozták, és magát a zászlót elkészítették. ... Végezetül a díszfelvonulásban saját anyagi áldozatok árán is részt vevő banderistáknak is szól az elismerés."

64 II. Rákóczi Ferenc fejedelem ő ország nélkül, és mégis uralkodik a magyar szívekben. A szabadságharcos magyar nemzet bálványa ő Kossuthtal együtt ma is. Nem adta fel elveit, így földönfutóvá vált. Halála után is visszavárták. És 1906-ban vissza is tért, de csak a hamvainak koporsója a bujdosótársakéval együtt. Sok huzavona és nehézség árán a magyar nemzet mégis kivívta az uralkodó hozzájárulását a hazahozatalhoz. Debrecen város országgyűlési képviselője, Thaly Kálmán hervadhatatlan érdemeket szerzett a hazahozatal engedélyezésének kiharcolásában. Nagyrészt az ő érdeme a hazahozatal megszervezése. Illő volt te. 56 Debreczen, 1896. VI. 9. sz. 5. 57 Ezredévi jubileum albuma II. — A Debrecen sz. kir. város bandériuma с kép feletti szöveg. 58 Budapesti Hírlap, 1896. VI. 9. sz. 59 57. jegyzetben i. m. i. h. 60 Debreczen, 1896. VI. 9. sz. 61 Budapesti Hírlap, 1896. VI. 10. sz. 62 Debreczen, 1896. VI. 10. sz. 63 Kőváry i. m. 188. 64 HBML. Vármegyei hiv. 184/11. 721—1896. sz. 327