A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920-ig

Debreczen n. kir. «ára« küldöttei: 1. Domahidy Elemér főispán. 2. Márk Endre m. Wr. udvart tanáeeot, polgármester. 3. Szab« Kálmán tb. «jegyző, tanácsnok. 4. Medgyaszau MiWóe árvaszéki elnök, mint zászlóvivő, a város ötös diszfogatán résztvettek Őfelsége IV-& Karokj királynak Budapesten 1916 dacember hó 30-án történt megkoronázásán. 8. kép űfelsége! — A homokos rész után újra szinte repült az öt ló, Tiszacsegére időre beértek. A császár meg volt elégedve a kocsissal.

29 A császári pár fogadására az ünnepségek a Debrecentől Tárcáiig vezető útvonalon pompásan elő voltak készítve. „Dugó nevű majorság előtt, nem messze Hadháztól állt a hat hajdúváros által kiállított 15 000 főnyi bandérium (Ez hihetetlen mennyiségű lovastömeg. Utánaolvastam, de két pesti lapban is ugyanez a nagy mennyiség áll. Ennek ellenére sem hihető el. Minden bizonnyal azonban sok lovas lehetett ott!) egyforma öltözetben, egy, a hat hajdúváros címerével díszített diadalív mellett. Itt akarták a császárnénak átadni a számára szánt valódi magyar fajú paripát, egy pompás szürke lovat. Kék bársony és ezüsttel díszített, hímzett címerrel ellátott nyeregtakaróval és éppen úgy díszített kantárfővel, ezüstpatkókkal ellátva a ló patái. A ló türelmetlenül várta az új gazdáját, ki most a családi gyász miatt nem jöhetett." A hajdúvárosok északi határán (akkor ez még Bihar megye része volt, mert Hajdú vármegye csak 1876-ban alakult meg) felállított diadalkapu után már a szabolcsi bandériumok álltak készen a kíséretet képezni. Ez alkalommal csak Albrecht főherceg, főkormányzó képviselte a császárt.

30 Az 1857. évi császárutazást megelőzően a város vezetősége már előre felkészítette a fogatot az újabb legmagasabb látogatás alkalmából valószínűleg bekövetkező kocsikáztatásra. Már 1854-ben csináltatott egy szíjgyártóremekműnek is beillő díszszerszámot, amit Pettkó-Szandtner könyvábrája be is mutat. „A hám erőssége és szélessége alapján a nehezebb díszhámok csoportjába sorolható. A hám húzója és kapája még hámcsülökben végződik, és egy-egy csodás bőrfonással díszített hámistránggal van összeköttetésben. A hámon húzókarika nincsen, szóval még nyaklóval való használatra készült. A hatalmas nyakló is jól látható a képen. Kár, hogy sem a hámnak, sem a hozzá tartozó kantárnak sallangdíszítéseit nem mentették meg."

31 29 Tóth Béla: Magyar anekdotakincs. 30 Pesti Napló, 1857. VI. 5. 31 Pettkó-Szandtner i. m. 86. 320