A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

nemcsak kimérve, de jó földdel meghordva, kigyepszegélyezve és beültetve is van, úgy hogy az ideiglenes karókerítés közt az emlékkert nyugoti részének körvonalai tökéletesen kivehetők s a növényzet, a természet munkái kezében van. — Nem lehetetlen, hogy egyesek, — kivált azok közzül, akik ez ügy mellett legkevésbé buzgólkodtak, — a kivitelben itt ott hibát találjanak, mi azonban, az értelmesb többség által kétségkívül támogatva örömmel fogadjuk a létesítettet, csak gyönyörködni tudunk a meglévő kertelésben és nyilvánosan méltányoljuk a kivitel körül buzgón fáradozott Csanak, Kaskovics, Pflanschmied és Vas Pál urak érdemeit, kik ugyanis alig számíthatnak e méltányláson kívül, egyéb látható jutalomra. Azonban korán sem akarjuk állítani, hogy a dolog nehezén már túl vagyunk, sőt épen azért szólalunk fel, hogy a figyelmet az emlékkertügy másik, a kertelésnél is fontosabb részére: az emlékekre felhívjuk. — Az emlékkertegylet mostani anyagi erejével természetesen csak egy szobrot sem állíthat fel, de mutat fel annyi eredményt s ébresztett magairánt ez idén annyi bizalmat, hogy a közönséget újabb adakozásra felhívhatja. Mielőtt azonban ezt tenné, a Csokonai-szoborügyét valahára felkarolnia, e szobor készíttetését elrendelnie kell. Ily szobor készíttetése — s talán még annálinkább kiter vezése — nem kis feladat s nem egy két nap műve; s hogy a szobor a jövő évben már álljon, arranézve szükséges, hogy még e tavaszszal megkezdessenek előmunkálatai. A Csokonaiszobor alaptőkéje ez idő szerint — ha nem csalódunk, — mintegy 1400 frt; ez összeggel már munkához lehet fogni. — Egy szersmind óhajtjuk, az egylet részére, hogy az egész szoborrendszer lehetőleg megállapíttassék, — s a közönség részéről, hogy eszméikkel és ajánlataikkal, különösen azok, akik egyik vagy másik jeles emberünk emlékszobrának ügyét támogatni már régebben ajánlkoztak, mielőbb elvállalni szíveskedjenek." Bizottmányi ülés 1863. május 21-én Elnök jelenti, hogy a nyugati kert tervezete és munkálatai a körülményekhez képest derekasan haladnak előre. A kút készen áll, s egyszáz osztrák értékű forintba került, kútfeje is fel van állítva. A burkolatot és a csatorna áthelyezését, valamint a kért facölöpök kiszolgáltatását a tanács megígérte. Az István gőzmalmi társulat lakatosműhelye a vasrácsozat készítéséhez előkészült. A Tisza Vidéki Vasúttársulat 1761/1863 számú átiratában közölte, hogy a kért kavicsot a kerti utakra díjtalanul nem szállíthatja, de kedvezményesen igen. A társulat pénz hiányában későbbre halasztja a kavics beszerzését. A főiskolai hatóság „műverseny"-t tervez az Emlékkert Társulat javára, s jónak látná a sorsolásnál visszamaradt tárgyak elárverezését. Az ülés részvevői megbízzák Csanak Józsefet, Komlóssy Imrét és Handtel Vilmost, hogy vegyék fel a kapcsolatot nagytiszteletű Tóth Mihály rendező tanárral. A sorsoláson visszamaradt takarékpénztári részvény után járó 20 frt osztalékot a nyertes nem vette igénybe, így hallgatólag visszaajándékozta a társulatnak. Az osztalékot a társulat vagyonához csatolták. Gyulai Pál nevű lakatos rácsozatmintát mutatott be, és munkaajánlatot tett az elnöknek, aki azt ugyanazzal a válasszal utasította vissza, mint korábban a Tóth János ajánlatát. Egyéb intézkedések: 1. Komlóssy Imre az emlékszobrokra vonatkozó „életirati jegyzékeket" nyújt be, melyeket levéltárba tétetni rendelnek. 2. Nagytiszteletű Szabó Pál nyugalmazott lelkész által remekzárt (lakatoslegény szabadulómunkája) a műverseny alkalmával eladatni határozzák. 3. Elnököt felhatalmazzák, hogy gyűlések tartása végett az e célra felajánlott Kaffkaházi gyűléstermet évenként 20 osztrák forintért 1863. pünkösdtől 1866. pünkösdig kibéreljeAz „emlékkert" -társulat... = Hortobágy. 1863. május 24. 2. évf. 21. sz. 99. I. „Az »emlékkert« — társulat f. hó 21-diki választmányi ülésében, érdemlett köszönet szavaztatott Kacskovics Iván és Vas Pál uraknak, akik a nyugoti kert körül buzgó tevékenységet fejtettek ki, az elsőt szomorú családi körülmények, a másodikat temérdek elfoglaltatás sem tartóztathatván vissza a legnagyobb tevékenységtől. — A tiszavidéki vasúttársulattól 30 köböl kavics kéretvén, annak Váradról, csupán saját kiadásainak megtérítése mellett idáig szállíttatását megajánlja. Az ajánlat elfogadtatik, igénybe vétele akkorra halasztatván, midőn az e társulat, a még így is tetemes (csaknem 1000 274