A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

a bizottmány tagjává. Személyesen felkérték, hogy a III. számú terv alapján a rendezési tervet úgy készítse el, „hogy tervrajza a' vízmerés a' Vár utczával szemben, a Csokonai szobor pedig — hogy tetszés szerint választani lehessen —-, mindkét kertbe legyen helyezve". Tehát a Csokonai-szobor majdani elhelyezését illetően két változatot készíttettek. A péterfiai őrzőház eladására kiküldött bizottság bejelentette, hogy az épület anyagait az eléje szabott módon 129 frt 20 kr-ért elárvereztette. A pénzt a társulat többi pénzéhez csatolva betették a takarékpéztárba. Köztudomású dolog... Hortobágy. 1861. december 21. 1. évf. 6. sz. 43. 1. „Köztudomású dolog, hogy az Emlékkert-társulat teljhatalmú választmánya, azon eszközök közt, melyekkel a szükséges pénzt előteremthetni hivé, egy sorsjátékot is tervezett. — Ezen sorsjáték eszméjének, a tervezésen és előmunkálatokon túl vivését, a nyilvános életünkben beállott változás, mind eddig akadályozta. De most már a társulat fensőbb határozattal, ha nem engedélyezetté is, legalább megengedetté válván: csupán a közönségtől függ, hogy az eszme ténnyé, és a sorsjáték érdekessé legyen." Hogy mi lehetett „a nyilvános életünkben beállott változás", amely az Emlékkert Társulat sorsjátékát hátráltatta, arra az újság aznapi Közélet rovatának első híréből következtethetünk: „Folyó hó 16-kán falragaszok tudatták Debreczen közönségével, hogy Petrák János, cs. k. biztos úr, Biharmegye kormányát átvette, és többi közt sz. kir. Debreczen város tisztikarát is mielőbb szervezni fogja." Finom gúny és ellenállás érződik a cikkből, amikor az újságíró „Bihar megye kormányá"-ról beszél. Ugyanis 1786-ban II. József a városokat a vármegyéknek rendelte alá, s így került Debrecen Bihar vármegye fennhatósága alá. Önállóságának elvesztését nehezen tűrte el a város. A biztos úr neve és „kormányalakító" szándéka, mely Debrecent is érinti, valószínűleg ezért van ritkítva szedve. Ugyanez lehet az ok az engedélyezetté és megengedetté szavak látszólagos játékánál. Feltehetőleg a régi biztos úr kormánya már nem engedélyezhette az új biztos úr működési idejében rendezendő sorshúzást, így csak megengedte a szervezőmunkálatokat. „Az Emlékkerttársulat teljhatalmú Bizottmánya még f. évi nov. 3-kán tartott ülésében elhatározta, hogy e sorsjáték érdekesbítése végett, hölgyeink lelkességét veszi igénybe, s e tekintetből egy felhívást bocsátott ki, melynek tartalma itt következik: TISZTELT HONLEÁNY! Midőn alólírott bizottmány, a főiskolatéren alakítandó Emlékkert alaptőkéjét, egy sorsjáték tiszta jövedelmével is növelni elhatározta, leginkább a lelkes hölgyekre számított, kik minden szépnek és nemesnek barátai és ápolói. Annálfogva, egész bizodalommal kéri Önt, hogy az Emlékkert javára rendezendő sorsjátékot valamely női munka vagy egyéb ajándékkal érdekesíteni, adományát legföllebb 1862. évi február 1-ső napjáig, Handtel Vilmos úr kereskedésébe (Piacz 1830 sz.) beadni, és (ezáltal társulati taggá válván) becses nevét, a nevezett úrnál lévő íven, adományával együtt bejegyezni kegyeskedjék. Társulatunk czélja nyilvános kert alakítása és emelése lévén, biztosan reméljük, hogy hölgyeink, a virágok legbensőbb barátnői és az érdem legbuzgóbb méltánylói, nehéz vállalatunktól nem vonandják meg szíves közreműködésöket, s ennek elérése végett Önt különösen megkeressük, maradván honfiúi tisztelettel. — Debreczen, 1861. nov. 20. — Az Emlékkert társulat teljhatalmú bizottmánya. Csanak József mk. elnök." A bizottmány felhívásának szövege után következik a folyóirat szerkesztőségének felhívása és buzdítása a közadakozásra. Először a hölgyekhez szól a szerkesztőség, nemeslelkűségükre apellálva, majd a férfiakhoz. Utóbbiakra anyagi érveléssel kívántak hatni a következőképpen : „Most az következnék, hogy férfitársainkhoz forduljunk, és őket sorsjegyek vásárlására ösztöe nözzük. Ezt valóban tenni is akarjuk, csakhogy hatásra számított szavak helyett, jobban czélravezetőnek látjuk a kisorsolandó ajándékok közlését, s azt ezennel, azon reményben kezdjük meg, hogy e közlés, állandó rovatot képezend hasábjainkon." 265