A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

Alakító közgyűlés 1861. szeptember 29-én Az előző értekezleten felkért bizottmány gyors, alapos és körültekintő munkát végzett. Elkészítette és a társulat szeptember 29-i értekezlete elé terjesztette Javaslat a főiskolatér átalakítása ügyében; Az Emlékkert Társulat alapszabályai; Az emlékkert előleges költségszámítása és terve című munkálatait. A jegyzőkönyvből egyértelműen kitűnik, hogy a bizottmány s az egész társulat egységes egésznek tekintette a Nagytemplom és kollégium közötti térséget, valamint a Péterfia utca elejét, vagyis a kollégium melletti szabad területet, s összefoglalóan nevezte őket Emlékkertnek. Javasolta a bizottmány, hogy az építészeti ízlésben előrehaladottabb külföld mintájára a térségek legyenek bekerítve, mégpedig vasráccsal a szép küllem, az anyagtartósság és szilárdság figyelembevételével. Számított arra a bizottmány, hogy a terek körülkerítése a Péterfia utca elején lévő burkolat mindkét oldalát érinteni fogja. Ez egyeseknek nem fog tetszeni, noha ,,a' város ezen most elhagyatottságban lévő része mind szépség, mind egészségi szempontból sokat nyerne". Javasolta a bizottmány a főiskolatér fákkal való beültetését a „folyamatosan tartó szélfúvás" és a portenger mérséklésére. Tudatában volt a bizottmány, hogy a tervezett munkálatokkal nagy terhet vesz le a városi építészeti és szépítészeti bizottmány válláról. Kötelezte magát a társulat, hogy a burkolatnak a benyújtandó tervezethez viszonyított átalakításának költségeit teljesen magára vállalja, a kúthoz alkalmas bejárást készíttet. A bizottmány egyik tagja felajánlotta, hogy a kutat megfelelő minőségben és „csinosságban", saját költségén elkészítteti. Vajon mit kell értenünk a csinosságon? Díszkút lett volna? Vagy csak kissé szebb küllemű öntözőkút ? A rendezendő területen állt egy úgynevezett „őrzőház". A bizottmány javasolta a társulatnak, hogy kérje a várostól az őrzőház átengedését a társulatnak, s az Emlékkert jó karban tartását bocsássa a társulat gondjaiba. Az Emlékkert Társulat alapszabályai magukban foglalták a társulat célját, a tagság körét, a tagok jogait és kötelességeit, a közgyűlés hatáskörét, a választmány teendőit. Részlet az alapszabályból: „Czélja ezen társulatnak a' főiskolatérnek szépészeti és egészségi szempontból való növényzetteli beültetése 's oly kies helylyé való változtatása, hol méltósággal állhassanak azon emlékszobrok, miket a' hálás nemzedék koronként emelend a' haza és tudományok körül kiváltképen városunkban magoknak érdemeket szerzett 's elhunyt nagy fiainak. És a' mennyiben ezen társulat eszméje egy időben keletkezett a' Csokonai szobor eszméjével 's részben annak kifolyása 's a' mennyiben e társulat tagjai a' Csokonai-szoborra tényleg befolytak: annyiban czélja a' Csokonai-szoborra eddig gyűlt pénzmennyiség holléte felől magának biztos tudomást szerezni, a' begyűlt pénzt biztosítani 's átalában a' Csokonai-szobor felállítása munkáját elővinni." A társulat tagjai lehettek mindazok, akik bármekkora összeggel hozzájárultak céljai eléréséhez. Tehát a társulat a legszélesebb demokratikus összetételű volt. Nemre, rangra, társadalmi és vagyoni helyzetre tekintet nélkül tagja lehetett bárki, aki némi anyagi áldozatot vállalt. Később, amikor ajándéktárgyakat gyűjtöttek sorsolási célra, a tagság lehetőségét kiterjesztették a tárgyakat ajándékozókra is. A bizottmány a tagok kötelességét a közgyűlésen szavazati jog gyakorlásában, kötelességeit pedig a társulat céljainak anyagi támogatásában és a szellemi közreműködésben határozta meg. A közgyűlés hatásköre elnök, jegyző, pénztárnok és választmányi tagok választása. A bizottmány javaslata szerint a választmány teljhatalommal intézkedik minden ügyben, amely a társulatot érinti. Kiemelt fontossággal: tervet készít, annak végrehajtását eszközli, pénzt teremt és munkálatai bevégeztével a közgyűlésnek beszámol. A bizottmány előterjesztései közül legérdekesebb a késő utókor számára Az emlékkert 259