A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Történelem - Rácz István: A cívis fogalma
•dunk idézni. Ennek is azonban kétféle formája regisztrálható. A polgárjogot szerzett nemesek közül azok, akiknek olyan külső nemesi birtokaik voltak, hogy azokon maguk gazdálkodtak, a mezőgazdasági termelés idényjellegéhez igazodva költöztek ki Debrecenből. A Debrecenben lakó nemesek 1797. évi összeírásakor a conscriptorok jó néhány cívisnemest -a Szabolcs és Bihar megyei possessoriumaikon találtak meg. 107 Arról is tudomásunk van azonban, hogy — s ez az eset egy huzamosabb ideig való kiköltözésre példa — a Német utcában lakó Pesti Mihály 1753-ban hat évre zálogba vetette debreceni házát, és kiköltözött nádudvari portiójára. Elhatározását azzal indokolta, hogy adósságait a 600 Rft zálogösszegből és a nádudvari okszerű gazdálkodás jövedelméből szeretné kifizetni. 108 A lényeges tehát ebben az esetben az, hogy a tanács nem gördített akadályt az ilyen jellegű kiköltözés útjába, s a polgárjog folyamatosságát biztosítani lehetett, a fontos csak az volt, hogy a polgár városi kötelezettségeinek távolléte idejére is tegyen eleget. A polgárjogtól való megválás nemcsak önkéntes elhatározáson múlott. A földesurak gyakran utánanyúltak a városi közösségbe beilleszkedett szökött jobbágyaiknak. Ha bebizonyosodott róluk, hogy nem tartoztak a szabad menetelűek közé, vagy nem rótták le a földesúrnak járó kötelezettségeiket, a város ki is adta őket. Zoltai Lajos több ilyen példát idéz az 1620—30-as évekből. 109 A tanács is fenntartotta magának azt a jogot, hogy az érdemteleneket megfossza a polgárjogtól, esetleg a városból is kitiltsa. A XVI. század végétől szinte folyamatosan lehet dokumentálni, hogy a magisztrátus következetesen kivetette a polgárok soraiból azokat, kik a közösség érdekei ellen vétettek. Ennek megint sokféle indítéka lehetett. A XVI. század végén az olyat is kiközösítette, aki vallásilag nem tudott beilleszkedni a polgárok rendjébe. Tóth Jánost és Deák Katalint 1598-ban azért tiltotta ki a városból, mert „orosz pap" előtt titokban kötöttek házasságot, s így hitehagyottakká váltak. 110 Máskor a bosszúállástól való félelem játszott közre a kiközösítésben. Dul Mihály 1668-ban csatári szőlőjében egy törököt megölt, s emiatt „az városra kimondhatatlan búsulást, s rettenetes sarcot hozván", a házát elvették, 111 ami egyben a polgárjogtól való megfosztását is jelentette. Legtöbbször azonban a polgári kötelességek elmulasztása miatt került sor a. polgárjog elvételére, amit rendszerint még az elöljárósággal való szembefordulás csak tetézett. Dómján István esküdtet 1711-ben „concivisi jussától" azért fosztotta meg, és tiltotta ki a tanács a városból, mert az „Electa Jurata Communitásbeli és Concivitási kötelezettsége ellen nemes Biráihoz és Tanácsához magát engedetlenül viselte, uczájában hivatallya szerint közönséges dolgokban, mikor kívántatott, nem munkálódott, hanem maga dolgaiban inkább forgolódott." 112 Vagy idézhetjük 1716-ból Erdődy András esetét is, aki ugyancsak concivitási kötelessége ellen vétett, mégpedig úgy, hogy szekeret kértek tőle közszolgálatra, s azt sűrű szitkozódások közepette megtagadta, amiért olyan határozatot hozott a tanács, hogy „a városból koszoruztassék ki". 113 A városból való kitiltásra adott okot a benefíciumokkal való visszaélés is. A borkimérés a város monopóliuma közé számított, s a közösség minden más árusítást tilalmas vakbormérésnek minősített. Akit rajtakaptak a boráruláson, szigorúan megbüntették. 1709-ben 107 Debreceni nemesek birtokai Bihar és Szabolcs megyében, 1797. IV.A.1011/t/2. 108 1753. december 4-én kelt záloglevél. IV.A.1011/cc/l. 109 Zoltai Lajos: i. m. 43. 110 Szabó István: i. m. (A debreceni közösség.) 74—75. 111 IV.A.1011/a/17. P. 417., 480. 112 A jegyzőkönyvből az is kitűnik, hogy „az elmúlt szombaton nemes Városunk Fő Birájára reá menvén, házánál szemtül szemben sok emberséges emberek s Nemes Bihar Vármegyei Tisztei előtt, mind magát ő kegyelmét, mind a Nemes Tanátsot, illetlen mocskos beszédekkel illette, ezt mondván, hogy ő nekie Tekintetes Nemes Biráik Urunk ő kegyelme és a Nemes Tanáts miatt kellel pusztulni és a Városbul ki menni; ki is megyén, de nem megyén Bihar Vármegyében, mert ott is az ő kegyelme hatalma alatt lenne, hanem inkább megyén Szabolcs Vármegyében". IVA.1011/a/27. P. 870—871. 113 IV.A.1011/a/28. P. 827. 93