A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bényei Miklós: Műveltségi viszonyok a reformkor kezdetén

dalomtörténet-írás, az 1820-as évek elején megindult a népmesék és népdalszövegek közrebocsátása. Az egyébként feudális színezetű jogtudomány az alkotmányvédelem, a sérelminemzeti politika fontos támogatója. A statisztikai kiadványok nemcsak az elmaradottságra figyelmeztettek, hanem az ország természeti kincseire, értékeire, a felzárkózás lehetőségeire is. Az ekkortájt hullámvölgybe került történetírás csak a feudális, nemesi nacionalizmus kívánalmainak tudott eleget tenni. Tipikus példa erre Horvát István éppen 1825-ben megjelent, tudománytalan, de a nemzeti önérzet ápolása szempontjából igen hatásos őstörténeti könyve, a Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történetéből.

69 Építő- és képzőművészet Korszakunk elején a művészeti fejlődés akadozó és lassú ütemű. Szűk a társadalmi bázis, az igénylők köre. Elmúlt a napóleoni idők gazdasági konjunktúrája, ritkábban építkeznek, csökkentek az egyházak megbízásai is, a protestánsok pedig eleve idegenkedtek a „faragott képek"-től. Az arisztokrácia szinte kizárólag külföldi művészeket foglalkoztat; a hazaiak — többnyire alacsony, mesteremberi szinten — a köznemesség és a feltörekvő polgárság szerény megrendelésére dolgoztak. Kevés a művészek száma: az 1828-as országos összeírásban 273 építész, 49 szobrász, 129 festő, 9 grafikus és 19 kártyafestő neve szerepelt; ezeknek a zöme azonban kőműves-, sírkőfaragó-, képíró- és egyéb mester.

70 Az ötvösöket és a többi iparművészként is figyelemre méltó kézműveseket—akik céhekbe tömörültek — külön nem is tartották számon. A felsoroltak nagy része német, főleg bécsi származású. A művészek helyzete bizonytalan, sok a félbemaradt tehetség. A nemesség lenézte őket: ,,a' művészségnek nincs nálunk becse [...] Sokak' szeme előtt egy rangban áll Canova tanítványa a' vízvető kövek' csinálójávaP — állapította meg keserűen Wesselényi Miklós.

71 Művészeti életről nem beszélhetünk: művészeti körök, egyletek, lapok nem léteztek, a műkritika szórványos jelenség, mindössze három-négy kis forgalmú és nem is kifejezetten műtárgyakra specializálódott műkereskedőről tudunk.

72 Az uralkodó stílusirányzat a klasszicizmus. Különösen az építészetben, ahol sajátos magyar formákkal gazdagodott, mintegy nemzeti jelleget öltött. Egyébként is ez volt a legfejlettebb művészeti ág: néhány kiváló alkotó (Pollack Mihály, Hild József stb.) jóvoltából igazán szép épületek születtek, Pesten egységes városkép volt kialakulóban stb. Klasszicista stílusban dolgozott Ferenczy István, a magyar nemzeti szobrászat megteremtője is, aki 1824ben tért haza Rómából. A szobrok többsége épületdíszítésre szolgált vagy sírkő. A festészetben a portré az egyetlen jövedelmező műfaj, de már megjelenik a képeken a magyar táj és történelem is; mindenekelőtt az első hazai romantikus, Kisfaludy Károly festményein. A szaporodó grafikai és az iparművészeti alkotások alkalmi megrendelésekre készültek. Az ötvösök között feltűni egy kiemelkedő tehetség is: Szentpétery József.

73 69 Minderről: R. Várkonyi Agnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. (Bp. 1973.) 2. köt. 26., 39—40.; A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada. (Bp., 1975.) 52— 83.; Mészáros, 1968. 227., 231—236. 70 Kapossy János név szerint felsorolja őket: Építők, szobrászok, festők és grafikusok Magyarországon. = Művészettörténeti Értesítő, 1952. 134—139. 71 A Balítéletekről с könyvéből idézi Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. (Bp., 1965.) 126. (A továbbiakban: Trócsányi, 1965.) — Canova tanítványa — Ferenczy szobrászművész. HLyka, 1939. 131—133.; Entz, 1937. 73.; Vörös K., 1980. 1097. 73 A reformkor eleji művészetről 1. Zádor Anna: A magyar művészet a XIX. sz. első felében. = A magyarországi művészet története. (Bp., 1970.) 317—374.; Zádor Anna: Pollack Mihály. (Bp., 1960.) 11., 53—54.; Lyka, 1939. 9—20., 28—32., 46—56., 64—67.; Vörös K., 1980. 1094—1104. 448