A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bényei Miklós: Műveltségi viszonyok a reformkor kezdetén

vezetet, hogy folyamatosan jelentsék a tanszemélyzet és a diákság politikai hangulatát.

37 A rendőrállam szelleme érződött az iskolai fegyelmi szabályokon is. Királyi rendeletek tiltották — katolikusnak, protestánsnak, görögkeletinek egyaránt — a „veszedelmes" könyvek olvasását, a csoportosulást, a nyilvános vitát, a fegyverviselést, az utcai pipázást, a színházak, vendéglők, bálok látogatását stb. A második Ratio Educationis nyomán újra életbe léptették a testi fenyítést és az elzárást, a karcért is.

38 Mindennek ellenére a hazai közép- és főiskolákból számos jól képzett, haladó gondolkodású szakember került ki; ami egyes kiemelkedő tanárok pedagógiai és szakmai munkájával, valamint az egyéni tehetséggel, szorgalommal magyarázható. A reformkor eleji magyarországi közoktatás szembeötlő hiánya, a korszerűtlenség legfőbb bizonyítéka a szakoktatás elmaradottsága. Rendkívül kevés a gazdasági-műszaki szakiskola. Selmecen európai színvonalú bányászati akadémia és erdészeti tanintézet működött; mindkettő ún. összbirodalmi intézmény, közvetlenül a bécsi udvari kamara irányítása alatt állt, tanítási nyelve a német, hallgatói (évente 55—60 bányász, kétévenként 14—15 erdész) között magyarok is voltak.

39 Ezenkívül az egyetemi Institutum Geometricumban képeztek műszaki szakembereket; itt 1825—26-ban 46-an tanultak.

40 Nem volt viszont gépészeti, technológiai, építészeti oktatás, hiányzott a politechnikum (műegyetem), egyetlen közép- vagy alsófokú ipari, kereskedelmi és hajózási szakiskola sem létezett. Az iparos- és kereskedőtanoncokat a céhekben, üzletekben képezték, tapasztalati úton; nem számítva a nagyobb városok felsőbb elemi iskoláihoz csatolt rajziskolákat (rajztanfolyamokat), ahol némi alapismeretet szerezhettek, főleg műszaki rajzból.

41 Jellemző ellentmondás, hogy e kifejezetten agrár jellegű országban a mezőgazdasági szakoktatás — kivéve a selmeci erdészeti tanodát — magánintézetekben folyt, elsődlegesen a fenntartók uradalmai számára. A nagyszentmiklósi, Nákó Kristóf gróf által alapított alsófokú iskolában a jobbágyok fiai tanultak; Albert Kázmér szász-tescheni herceg magyaróvári felsőfokú tanintézetében gazdatiszteket képeztek; Festetich György gróf keszthelyi Georgikonjának felső-, közép- és alsófokú tagozatai is voltak: a gazdatiszteken kívül uradalmi jogászokat, mérnököket (mezőgazdasági és vízi építészet), erdészeket, ménesmestereket, lovászokat, kertészeket, gazdaaszonyokat és béresgazdákat is neveltek.

42 Teljesen hiányoztak a nyilvános zene- és művészképző iskolák. Zenét és éneket a kollégiumokban, az ún. normaiskolákban, egy-két gimnáziumban és városi elemi iskolában, továbbá a templomi kórusokban tanítottak, s néhány magántanár is tevékenyke37 Márkus László: Kászonyi Dániel. = K. D.: Magyarhon négy korszakai. (Bp., 1977.) 20. 38 Mészáros, 1968. 79—80., 87. p.; Komis, 1927. 1. köt. 580., 586—591.; Ratio Educationis, 1981. 343—349.; Blasy, 1844. 11 — 13.; Egyházi köz-ügyekben, 1846. 215. 39 A két intézetet 1846-ban egyesítették. Faller Gyula: A selmeczi bányász- és erdész-akadémiának története s jelen viszonyainak ismertetése. = A selmeczi m. kir. bányász- és erdész-akadémia évszázados fennállásának emlékkönyve. (Selmec, 1871.) 4—21. (A továbbiakban: Faller, 1871.); Lesenyi Ferenc: A Selmecbányái Erdészeti Tanintézet története (1808—1846) (Sopron, 1958) 9— 50.; Mihalovits János: A selmeci Bányászati Akadémia alapítása és fejlődése 1846-ig. (Sopron, 1938.) 3., 9—10.; Mészáros, 1968. 213—214. 40 Szögi, 1980. 251. 41 Szokolay István: Czéhek és iparszabadság. (Pest, 1846.) 42—46.; Szterényi József: Az iparoktatás Magyarországon. (Bp., 1897.) 16—37., 40—43., 46—51.; Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon... (Bp., 1913.) 1. köt. 205—207.; Vincze Frigyes: Szakoktatásunk múltja és jelene. (Bp., 1937.) 56—51.;Áfra Nagy János: A magyar iparostanonc-oktatá t története (Bp., 1939.) 7—12.; Richter M. István: Az inas a céhvilágban. = Ethnographia-Népélet, 1941, 223—225.; Mészáros, 1984. 107—109. 42 Csiki László: Mezőgazdasági szakoktatásunk kialakulása, fejlődése és mai helyzete. (Bp., 1943.) 32—34.; Pecze, 1977. 155.; Vörös Antal: Óvár, Óvár... (Bp., 1968.) 22—37.; Sülé Sándor: A keszthelyi Georgikon 1797—1848. (Bp., 1967.) 8—9., 20—25., 51—75., 139—144.; Szögi, 1980. 137—142. 444