A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bényei Miklós: Műveltségi viszonyok a reformkor kezdetén

dett,

43 A színészképzésnek még a nyomaival sem találkozunk, s képzőművészeti oktatásra is csak egy-két magántanító vállalkozott.

44 Magyarországon csak alsófokú katonai intézetek (ún. nevelőházak) voltak, a gyalogezredek fenntartásában.

45 A Ludovika Katonai Akadémia felállításáról még 1808-ban törvényt hoztak,

46 de a főiskola megnyitására a megfelelő épület és a kellő pénzalap hiánya, valamint a hadsereg aulikus szelleme fölött féltékenyen őrködő udvar halogató taktikája miatt nem került sor.

47 Az egész iskolaügy fejlődése szempontjából hátrányosnak bizonyult a pedagógusképzés megoldatlansága. A katolikus elemi iskolai tanítók maguk is alsófokon tanultak, az ún. normaiskolákban (schola normális, Normalschule) szervezett négy-öt hónapos tanfolyamokon (schola praeparandorum). Ezeknek a száma roppant kevés volt — csak a hat tankerületi székhelyen és a görög katolikus egyház központjában, Ungváron működtek —, így aztán az iskolamesterek zöme csak a gyakorlatban próbálta elsajátítani, jobb esetben idősebb társaitól ellesni az oktatás módszereit. A fenntartók sok helyen kénytelenek voltak képzetlen személyeket felfogadni, ha nem akarták bezárni az elemi tanodát.

48 Önálló tanítóképző intézetet alapított 1819-ben Szepeskáptalanon Pyrker János László püspök.

49 Meglepő tény — hisz a népoktatás körükben a legelhanyagoltabb —, hogy külön középfokú tanítóképzőjük volt a görögkeletieknek: a szerbeknek Zomboron, a románoknak Óaradon.

50 A második Ratio Educationis nem intézkedett a gimnáziumi tanárok képzéséről; csupán a szerzetesrendeknél volt néhány kurzus.

51 A protestánsoknál külön tanító- vagy tanárképzés nem folyt; az evangélikusok sárszentlőrinci, egyházmegyei kántortanító-tanfolyamát a helybeli latin iskolához kapcsolták.

52 Némelyik kollégiumban ekkortájt már kísérleteztek a neveléstudományi ismeretek oktatásával; Debrecenben éppen 1825-ben létesült pedagógiai tanszék.

53 A feudális szellem talán a /eányneve/ésben volt a legerősebb. A közoktatási intézményrendszerben a leányok számára csak elemi iskolák voltak; a nagyobb városokban külön, a kisebbekben és falun a fiúkkal együtt. A fentebb felsorolt közép- és felsőfokú tanintézetekbe a leányok nem járhattak; persze erre nem is volt igény. A korabeli felfogás szerint ugyanis a nőnek sajátos hivatása (a család, a háztartás) van, s ez sajátos nevelést követel. A leányok magasabb szintű oktatása családi körben (házitanítóval), az apácarendeknél és leginkább magániskolákban folyt. A zárdákban és az elsődlegesen üzleti vállalkozásnak tekinthető magánintézetekben idegen nyelven és idegen szellemben tanítottak; ezek mind a nemzeti céloktól, mind a polgári haladás ügyétől távol álltak.

54 A közoktatás költségeit a hagyományos, feudális módon fedezték. Az állami bevételek43 Legány Dezső: A magyar zene krónikája. (Bp., 1962.) 177. (A továbbiakban: Legány, 1962.); Vajdafy Emil: Nemzeti Zenede története. (Bp., 1890.) 4—5. 44 Lyka Károly: Magyar művészet 1800—1850 (Bp. [1939]) 152. (A továbbiakban: Lyka, 1939.); Kosa János: Pest és Buda elmagyarosodása 1848-ig. (Bp., 1937.) 202. 45 Fényes, 1842. 3. köt. 54—55.; Nemeskürty István: „Kik érted haltak, szent Világszabadság". A negyvennyolcas honvéd hadsereg katonaforradalmárai. (Bp., 1977.) 57. 46 1808 : 7. te. = Magyar törvénytár. 1740—1835. évi törvénycikkek. (Bp., 1901.) 391—407. 47 A magyar kir. honvéd Ludovika Akadémia története. (Bp., 1930.) 44—51., 68—116.; Ogy írásai 1825—27. l.köt. 345—354. 48 Ratio Educationis, 1981. 24—25., 33.; Mészáros, 1968. 149., 151.; Mészáros, 1984. 67., 82., 126., 150—151., 205—208., 218—224.; Szakái János: A magyar tanítóképzés története. (Bp., 1934.) 24—25., 33. 49 Janas, Heinrich: Magyarország első tanítóképzője. = Köznevelés, 1970. 5. sz. 21—22. 50 Magda, 1819. 114. 51 Mészáros Ferenc: A magyarországi kath. gymnasiumok története. (Buda, 1865.) 19.; Vörös K., 1980. 1115. 52 Szelényi, 1917. 167—168. 53 Mészáros, 1968. 149—150.; Nagy, 1933. 204. 54 Ratio Educationis, 1981. 242.; Orosz Lajos: Nőnevelési reformtörekvések Magyarországon. = A magyar nőnevelés úttörői. (Bp., 1962.) 28., 31—32., 39., 41—42., 45—46.; Mészáros, 1968. 70. 238—244.; Mészáros, 1984. 129.; Komis, 1927. 2. köt. 521.; Péterfy, 1896. 1. köt. 161—162. 445