A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Sümegi György: Dienes János (1884–1962)

nek, és rendszeresen szerepelt a közös kiállításaikon. A Művészházban és a Déri Múzeumban több egyéni, önálló tárlatot rendezett. „.. .önálló kiállításait nagyon igényesen rendezte. Mindig bérelt a kiállítása idejére vásznat, ezzel letakarta a múzeumi termek felső közepét, és így eloszlottak a fények, jobb volt a megvilágítás."

31 Tárlatai, kiállítási szereplései jelentős művészi, valamint erkölcsi és anyagi sikert is jelentettek a számára. Dienes — Toroczkai oldalán — egyik szellemi irányítója és vezetője volt a DME-nek. 1924-ben, szintén Toroczkai mellett, jelentős szerepet vállalt a Művészház létrehozásában, majd fenntartásában. Ezzel is a vidéki elzárkózást, a főváros egyeduralmát akarták megtörni, egyfajta képzőművészeti decentralizmusra, önállóságra törekedve. A Művészházat a DME keretein belül, testvéregyesületként a Debreceni Képző- és Iparművészek Egyesülete irányította. Ennek alelnöki teendőit Dienes láttál el egész fennállása idején, 1924—27-ig. A Művészház Dienes javaslatára kezdett el vándorkiállításokat szervezni a környékbeli hajdúvárosokban (Hajdúböszörmény stb.). Az ő indítványára rendeznek aktkiállítást 1927 januárjában a Művészházban, melyen természetesen ő maga is részt vett négy aktkompozícióval. Aktív szervezője a nyíregyházi Bessenyei-körrel közösen szervezett cserekiállításnak. Rendszeresen részt vett kiállítások rendezésében, és sokszor volt zsűritag is. A Művészház kapuzárása után úgy polarizálódtak az erők, hogy két képzőművésztábor alakult ki Debrecenben: a DME és az újonnan megalakult Ady Társaság festő és grafikus tagjai. Elvei, hagyományosabb művészi felfogása a régi egyesülethez kötötték. Egyébként is távol estek tőle mindazon modernebb irányzatok, amelyekkel az Ady Társaság kísérletezőbb tagjai foglalkoztak. Közülük Holló László művészetét becsülte a legtöbbre. Dienes idejének jelentős részét — a nyarakat kivéve — a tanári munka foglalta le. Ez tette lehetővé számára és családjának is a biztos megélhetést. A Dóczi leánygimnázium értesítőjéből megtudjuk, hogy Dienesnek, a „szabadkézi és művészi rajz" rendes tanárának az 1937/38-as tanévben heti 18 órája volt.

32 A kötelező órák megtartásán kívül az ő feladata volt még a rajzszertár vezetése és könyvállományának gyarapítása. Az említett tanévben pl. az alábbi könyveket vásárolta meg a művészettörténeti művek közé: Gen tel: Constantin Mennier; Malonyai Dezső: Szinyei Merse Pál; Bessert: Hellas und Rom; Le Louvre; Braested: Geschichte Aegypt; Impresszionisten. A művészettörténet tanításához szüksége volt kézikönyvekre, de hogy éppen mit vásárolt meg, az sokágú egyéni érdeklődését és tájékozódását is megmutatja. Különösebben nem szeretett tanítani. Rajzot „oktatni" azért nem, mivel ő maga őstehetség volt, legalábbis annak tartotta magát, s nem hitt abban, hogy tehetség nélkül az ügyességnek szerepe lehet abban, hogy a tanítványban valami rajzkészség kialakulhasson. Szeretett viszont számtant tanítani a lányainak, mert élvezte a logikus gondolkodást és azt, hogy erre gyermekeit is rávezethette. Ellenérzései dacára eredményesen tanított nemcsak művészettörténetet, hanem rajzot is. Volt tanítványai vallják, hogy sokat tanultak tőle, és különösen felejthetetlen órákat tudott művészettörténetből tartani. 1938. május 12-én Bars László rajztanár, tanulmányi felügyelő a Dienesnél tett óralátogatásáról így számolt be: „.. .az intézet nevelő-oktató munkája a rajz és a művészet terén a törvényes követelményeknek megfelel. A rajztanár művészi tudásával, ízlésével, pedagógiai felkészültségével méltó Őre az intézet ilyen irányú további fejlődésének".

33 Dienest gazdag ismeretköre, műveltsége, az ismeretek önálló, gondolati földolgozása valószínűleg a középiskolai rajztanári átlag fölé emelte. Szigorú bírálója volt saját magának, nemcsak kortársainak. A művészettörténet halhatatlanjai közül csak azokat a nagyokat szerette, akikre felnézhetett, és akik mellett kicsinek és feleslegesnek, soha be nem teljesedőnek érezte saját művészetét. Ha róluk beszélt (Rembrandtról, Goyáról), 31 Menyhárt József szóbeli közlése. 32 A debreceni református Dóczi Leánynevelő Intézet leánygimnáziumának értesítője az 1937—38. iskolai évről (Szerk.: Papp Ferenc, Debrecen, 1938). 33 Uo. 32. 357