A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - Dankó Imre: A közép-európai őrnépek, népcsoportok etnikai formálódása: a chodok

mint például 895-ben is Arnufét Szvatopluk, illetve a morva befolyás ellen. A magyarok be­törései ellenében sikerült a prágai Premiszlida vagy Psemysl családból származó (és azt di­nasztiává fejlesztő) Spythinievnek 912-ben egyesítenie a cseh törzseket. Utódai, 1158-tól királyok, igyekeztek megvédeni az ország függetlenségét, ez azonban nem mindig sikerült; a cseh fejedelmek, majd királyok a német-római birodalom hűbéresei lettek. Az a terület, amely a későbbiek folyamán a chodok telephelye lett, már ezekben az időkben különös jelentőséget kapott. A Cseh-erdőn (Ceski Les) átvezető út, hágó (Vsernbsy prusmyk) volt a német terjeszkedés útja, a Cseh-medence és Bajorország közti kereskedelemnek (aranyút r sóút) legfontosabb útja. A terület ősidők óta határvidék, „népválasztó" volt, melynek ellen­őrzéséről, védelméről mondhatni hogy a bronzkor óta folyamatosan gondoskodtak. 1№ Bizonyára így járt el Spythiniev utóda, Vratiszláv is, aki igyekezett tovább erősíteni a cseh törzsek egységét, és megvédeni országát mindenféle betöréstől, zaklatástól. Vratiszláv fia r Szent Vencel sem tudta azonban kivonni magát a német befolyás alól. 929-ben kénytelen volt a német fennhatóságot elismerni. A cseh nemesek 936-ban a keresztyének és a németek iránt érzett rokonszenve miatt megölték. Öccse, I. Boleszláv megnyerte ugyan a cseh nemes­séget, de kénytelen volt elismerni Németország fennhatóságát, és mint a német-római császár hűbérese uralkodott. A németek hűbéri fennhatósága abban is megmutatkozott, hogy már ettől az időtől kezdve megindult a németség betelepedése a Cseh-medencébe, elsősorban a határ közvetlen közelébe. //. Boleszláv érdekes úton-módon juttatta magát és népét kedve­zőbb körülmények közé. Minthogy nyugat, Németország felé nem terjeszkedhetett, keletre, Morvaország felé fordult, sőt Lengyelországot is fenyegette. A németektől való függetlenülés terén jelentős eredménye volt, hogy 973-ban a cseh püspökséget függetlenítette a regensburgi püspökségtől, és megalapította a prágai püspökséget. Kelet felé terjeszkedő politikájának fia, ///. Boleszláv idején értek be a „gyümölcsei". Hrobry lengyel király felkelt ellene, és nemcsak a lengyelországi részeket, Morvaországot, hanem Csehország nagy részét is el­foglalta. A //. Henrik német-római császárral való csatározások közben Csehország fel­szabadult, a császár kénytelen volt elismerni Jaromirt Csehország fejedelmének, 1004-ben. A hűbéres viszony továbbra is fennmaradt ugyan, de lényeges könnyítésekkel. 1040-ben, /. Bretislava idején, megverték a hűbéri kötelékek szorosabbra fogásán buzgólkodó, a csehekre fegyverrel támadó ///. Henrik német-római császárt. Ezekben a küzdelmekben, de a folyamatos német betelepülés következtében is a határterületek cseh lakossága erősen meg­fogyatkozott. Pótlásukra a cseh királyok a XII. század végétől, a XIII. század elejétől kezdve cseh parasztokat telepítettek ezekre a határterületekre, a Cseh-erdőn átvezető út mel­lé, a hágók elé. Ezekből a telepes cseh parasztokból alakult ki a chod népcsoport. A telepesek feladatul kapták a hágók, az utak, a határ védelmét, aminek ellátása fejében kiváltságokat kaptak. Ezekről a korai telepítésekről, kiváltságolásokról nem maradtak fenn adatok. De bizonyára voltak, mert az 1325-ben kapott kiváltságaik már mint ismert chod népcsoport­ról, katonai őrszolgálataik fejében kiváltságolt parasztokról szólnak. Ezt a kiváltságlevelet különben az 1306-ban elesett, Psemysl-házból származó ///. Vencel utódjától, a Luxemburgi­családból származó Luxemburgi Jánostól kapták. Luxemburgi János folytatta elődei német­ellenes politikáját. Minden lehetséges eszközzel a német-római császárhoz fűződő hűbéri kötelékek lazításán munkálkodott. Ennek a törekvésének megfelelően méltányolta és párt­10 Eva Cujanová-Jilková—Kresby Vera Zizková: DomazJicko s okolim v praveku a na pocátku dejin. Vlastivedné múzeum Chodska v Domazlicich (Domazüce, 1966); Jarmila Hásková: Nálezy minci na Chodska (Uo., 1967) i. m. 284

Next

/
Thumbnails
Contents