A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Debrecener Schüsseln und Teller

/. pásztor: Elmehetünk már, öregapám? Öreg: íííí! Várjál mán, gyermekem! Az én lovam se nem ivott, se nem evett, a bajuszom egy árva forintot sem keresett! 1. pásztor: Menjen, öreg, keressen! Öreg: Gazdasszony, kicsavarodott a bajuszom! Gazdasszony: Jaj, kicsavarodott? Öreg: Jaj, gazduram, egy kis bajuszpedrő kéne! (Borral, kaláccsal kínálják. A többiek kezdik az éneket, ezalatt az öreg összeszed, amit talál: cukrot lop a karácsonyfáról, kalácsot, diót vesz, s mintha ijesztgetné a háziakat, de nem fél tőle senki.) Mind (ének): Juhai pásztorság! (L. 254. lapon.) Gazdasszony: Köszönjük szépen, hogy eljöttetek! Vegyetek csak egy kis jó mákos kalácsot! Az öreg is vegyen! (Kínálgatás, evés. Megcsodálják a betlehemet.) Gyertek máskor is! Még sokfele mentek? Pásztorok: Á, még nagyon sokfele! Gazdasszony: Hát menni is kell mindenkinél! Öreg: Jaj, köszönöm szépen... (Tulajdonképpen a lopott dolgokat köszöni meg!) Énekszó közben elmennek. tf г <• Nosza, nosza jó gazda, jó gazda, Eressz minket utunkra! Házadra, nyájadra, Szálljon Isten áldása! V. Felnőtt kántálok Kopogtatás után tíz-tizenkét felnőtt nő és férfi jön be. Legtöbben tsz-dolgozók, de vannak pedagógusok, hivatalnokok, állatorvos. Egy pedagógus más vidékről származott, református. Eredetileg nem ismerte az itteni énekeket, de a közösség kedvéért megtanulta, s most együtt jár a helybeliekkel. A szoba alsó végében nagyjából félkörben helyezkednek el. A legjobb hangú asszony kezdi mindig az éneket, s azt mind együtt éneklik, a háziak is bekapcsolódnak. f^H фа i& m m Ф * Fel nagy ö- rom -re! ma szü-le-tett, Aki u-tán-na földre le-jött! Má-ri- a kar-ján é- gi a fény, Is- teni kis-ded, szűznek ölén! I í *•*** i pp m Egy- szerű pásztor, jöjj kö-ze-lebb! Nézd a te é - des Is - te - ne-det!