A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Debreceni tálak, tányérok

P. Szalay Emőke Debreceni tálak, tányérok A debreceni fazekasok fennmaradt készítményei között viszonylag nagy számban találunk tálakat, tányérokat, amelyek a felszolgálóedények közé tartoznak.

1 A jelenleg ismert debreceni tálak és tányérok valószínűleg mind díszedényfunkciót töltöttek be. Külön csoportot képez három nagyméretű vörös mázas tál, amelyek remekmunkaként készültek. A másik csoportot a világos mázas tányérok alkotják, amelyek között egy-két darab közepes méretű, a többiek kisméretűek, inkább tányérok. Utolsó csoport az ecsetes technikával díszített edényeké, amelyek egy mester készítményei. Formai szempontból elemezve a debreceni edények két alaptípusra oszthatók. Az egyik viszonylag keskeny aljú, kifelé egyenesen szélesedő tál,

2 a másik forma öblös, oldala homorúan emelkedik. Két típusát alkalmazták, az egyiknek enyhén szélesített karimája van, a másiknak szélesebb a peremrésze. A következő alapforma a tányér, enyhe öble után éles törésvonallal emelkedik széles pereme.

3 A fülek elhelyezése kétféleképpen történt, az első esetben vízszintesen helyezkedik el, míg a másik csoportban függőleges irányú. Az öblös tálaknak három füle van, kettő két oldalon, a harmadik szolgál a függesztésre. Figyelemre méltó, változatos díszítés jellemzi a tányérok peremét, a legnagyobbakat leszámítva mindegyik díszített. Leggyakoribbnak az ujjbenyomásos peremet tekinthetjük. Ennek két változata fordul elő. Másik típus, amikor a peremre ragasztott szalagot nyomkodta be a készítő. További forma az egyes esetekben alkalmazott karéjokkal kisebb-nagyobb részekre osztott perem. Újabb változatai a metéléses forma, amelynek ismét két variációját figyelhetjük meg. A formai bemutatás után díszítmény szempontjából csoportosítjuk a tálakat, tányérokat. Elsőként a remekbe készült tálakkal foglalkozunk. Ez az edényforma a céh levéltári anyagából kitűnően a XVIII. század végén került be a remekmunkák sorába. 1796-ból van adatunk először arra, hogy az addig előírt kályha helyett abárlótálakat készítsenek a remekelni szándékozó legények.

4 Az előírásból csak a formájára következtethetünk, kétfülűnek említik. Díszítésére vonatkozóan semmi támpontunk nincs. A tál mint edényforma már a kassai fazekasok 1574-es céhlevelében szerepel a remekek között.

5 Kresz Mária is említ a Néprajzi Múzeum szerzeményei között remekmunkaként ké1 Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1973) 19. 2 Magyar néprajzi lexikon: Tál címszó. V. (Budapest, 1982) 160. 3 Magyar néprajzi lexikon: Tányér címszó. V. (Budapest, 1982). 199. 4 „A B. Fazokas Céh közönségesen együtt lévén egyenlő akarattal elvégeződött, hogy a remek régi kis mek és cipós kályhák hejébe az ez után Remekelő Ifjak tsinállyanak egy Abálló Tálat mejnek felső részénél a szélessége légyen egy sing és a fenekének a szélessége egy arasz;" A fazekas céh artikulusai év nélkül. A debreceni fazekas céh iratai Hajdú-Bihar megyei Levéltár IX. 8. 5. 5 M. J. A kassai fazekascéh artikulusai 1574-ből. II. Artikulus, egy köblös abárló avagy Raitop. Múzeumi és Könyvtári Értesítő II. (Bp., 1908) 153. 223