A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Szűcs Ernő Zoltán: Debrecen bank- és hitelélete 1919–1929

ben alakult, és már 1923. december 28-án be is olvadt a Magyar Általános Takarékpénztár Rt. be. Az ugyancsak 1922-ben létrehozott Fabank Rt. 1924-ben már nem funkcionál. Tiszavirág-életű a Felső-Tisza-vidéki Bank Rt. is, amelyet 1923-ban létesítettek, és 1925-ben csődöt kér maga ellen.

23 A húszas évek elején több magánbanküzlet is létrejött. A Gyémánt Testvérek Közkereseti Társasága 1920-ban, a Bank- és Pénzváltóüzlet (Hidvéger Antal) — ez ugyan 1910-es alapítású volt —, de a Turul Banküzlet (Reintz Béla) 1921-ben, a Mandel Ernő Banküzlet 1923-ban kezdte meg tevékenységét. Mandel Ernő cége 1926-ban csupán 8 ezer pengő alaptőkével rendelkezett, ezt felszólításra — Pénzintézeti Központ — 50 ezer pengőre emelte, majd üzletházát részvénytársasággá alakította át. Kapcsolatot épített ki a Magyar—Amerikai Bank Rt.-vei, s 1929-re már 300 ezer pengő részvénytőkével diszponált. Rajta kívül azonban — kivéve a Gyémánt testvérek vállalkozását — a többi magánbankház kénytelen volt működésével felhagyni, jelezve, hogy a magánbankházak kora lejárt, a pénzpiacon csak a tőkeerős vállalkozások maradnak meg.

24 Nem járt bankszámcsökkenéssel, de lényeges tulajdonosi és egyben profilváltozást jelentett, hogy az eredetileg Iparegyesületi Takarék- és Hitelintézet néven 1873-ban létrejött pénzintézetet (1893-tól Takarék- és Hitelintézet Rt. néven) Debrecen sz. kir. város megszerezte magának 1925-ben, és Városi Takarék- és Hitelintézet Rt. néven működtette a továbbiakban.

25 Ezzel a lépéssel az volt a célja a város vezetőinek, hogy szemben a fővárosi bankok behatolásával, községi takarékpénztári jelleggel helyi pénzintézetet hozzanak létre. Erre csak az infláció elmúltával értek meg a feltételek. Miután felvásárolták a Takarék- és Hitelintézet részvényeit, 132 ezer pengős alaptőkével, valamint 106 ezer pengő egyéb tartalékokkal kezdték meg pénzügyi tevékenységüket. Ezt követően kísérletet tettek és fúziós tárgyalásokat kezdeményeztek a DET-tel, hogy így egy megfelelő nagyságrendű helyi takarékpénztár jöhessen létre. Nyilvánvaló volt, hogy a DET-t kezében tartó Pesti Hazai Első Takarékpénztár nem akart kiszorulni a debreceni pénzpiacról, így ez az elképzelés nem valósult meg. A Takarék- és Hitelintézet új tulajdonosai azonban felhasználva a város anyagi forrásait, 1927-ben 838 ezer, 1928-ban 1303 ezer és 1929-ben 2815 ezer pengőre emelték saját pénzintézetük tőkeállományát, s ezzel fúzió nélkül is bekerültek a legjelentősebb helyi intézmények sorába. Ráadásul rövidesen kivonták a városi vállalatok (Villanygyár, Gázgyár, Közvágóhíd, Téglagyár, Szeszfőzde stb.) más bankokban elhelyezett folyószámla-követeléseit, s ezt saját takarékpénztárukba elhelyezve jelentősen megnövelték betétállományukat. Ez módot adott a „Városi Takaréknak" a kihelyezési keretének néhány éven belüli megnyolcszorozására. Az új pénzintézet nem mondott le régi üzletfeleivel való kapcsolatáról, de elsődlegesnek tartotta a város tulajdonát képező vállalatok finanszírozását.

26 Egy másik hitelszervezet létrehozását részben a város vezetői, részben a DET igazgatósága kezdeményezte. A DET érdekkörébe vonta még 1924-ben a Kuczik Gábor utóda Debreczeni Lajos Húsáru- és Szalámigyárat, amelynek nem volt elegendő nyersanyaga (hízott sertés). Ez a helyzet úgy állt elő, hogy a kereslet már korábban zuhanásszerűen visszaesett, így a városban és környékén a sertéstenyésztés lehanyatlott. Újbóli fellendítésére fogott össze a DET, a Szalámigyár és Debrecen sz. kir. város (ez utóbbi a gazdák érdekében). Kibocsátásra került 20 ezer részvényből az első kettő 9438 db-ot, a város 1000 db-ot vásárolt fel, míg a többi kis részvényeseknek jutott. A Vásárpénztár Rt. előleget adott fajállatok tenyésztésére, és ezáltal fellendítette a sertésvásár forgalmát. Későbbiekben kedvezményes hiteleivel erőteljesen elősegítette a húsexportot (sertés, szarvasmarha, juh, baromfi). A befektetés ugyan lassan térült meg, de azt el kell mondani róla, hogy nagyon sok kisembernek adott lehetőséget a megélhetésre. 23 Megyei Bíróság CT III. к. 281. p. V. к. 395. p. Vi. 172. p. 24 Szűcs Ernő Zoltán: Debrecen bank- és hitelélete 1919—29. KLTE 1978. (Szakdolgozat.) 25 HBmL. Cégbíróság VII/2d 64. és HBmL. XI. 209/b 3—6. 26 HBmL. Cégbíróság VII/2d 88. és Debreceni Újság 1935. IX. 29. 218