A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Szűcs Ernő Zoltán: Debrecen bank- és hitelélete 1919–1929

Lakói tovább űzték eleik foglalkozását, viszont a 17. századhoz viszonyítva korlátozott körülmények közt tovább folytathatták a távoli vidékekre kiterjedő kereskedelmet. Ehhez a tevékenységhez azonban jelentős tőke kellett, s ez öröklés útján részben megvolt. De a felhalmozáshoz a 19. század elején hozzájárult a Napóleon által elrendelt kontinentális zárlat is, mely erőteljesen elősegítette a magyar gazdasági élet felemelkedését, az árutermelés szakosodását, a pénz beáramlását, a gazdasági élet változtatásának felismerését. Mindezek ellenére a felhalmozódó tőke csupán a céhes keretek közti tevékenységhez mutatkozott elegendőnek, amíg a gazdasági rendszer átalakításához, a kapitalista termelési mód kialakításához már nem. Holott ennek a lépésnek a megtételére feltétlenül szükség lett volna. Ráadásul a 19. század eleji konjunktúrát dekonjunktúra, valamint hatalmas arányú devalváció követte, s ez utóbbi az akkumulálódó tőkét jórészt megsemmisítette. Ekkor még hazánkban nem működtek hitelintézetek. Alapításuk gondolata Fáy András tevékenysége nyomán csupán a reformkorban kezd gyökeret verni. Gyakorlati megvalósítására először csak 1838-ban Brassóban került sor.

3 Ezt követte csak előbb Pest, majd a többi város, így Debrecen is. A meginduló fejlődést azonban az 1849—67 közti abszolutizmus, a pacifikálás hiánya, az infrastruktúra fejletlensége, a bizonytalansági tényezők sokasága lelassítja, megtöri. Újabb lendületet majd csak 1867 után vesz. A kiegyezést követően hatalmas léptékű iparosodás mögött — főként idegen tőke segítségével — erős bankhálózat és jelentős tőkemennyiség halmozódott föl. A kiegyezés előtt alig száz pénzintézet működött hazánkban, addig 1913-ban 5630 (bank, takarékpénztár és hitelszövetkezet) volt a számuk. Korszakunk kezdetére — Trianon után — ez a szám 1860-ra módosult.

4 Ami pedig városunk ugyanezen időkbeli hiteléletét illeti: a 19. század első évtizedeiben itt sem volt bank vagy takarékpénztár. Kétségtelen viszont, hogy Debrecenben ekkor, bizonyos értelemben, hitelnyújtó szerepkört töltöttek be a különböző alapítványok. Az ajándékozók, a végrendelkezők révén a város vagy az egyházak kezébe került jótékonysági, templomépítési összegek, amelyekből a kezelők a cél megvalósítása előtt a korszakban szokásos magas kamatok mellett hiteleztek. Ez azonban kevés volt, többszörösére lett volna szükség. A hiány pótlására alakult meg városunkban a pozsonyi takarékpénztár mintájára a Debreceni Első Takarékpénztár Részvénytársaság 1846. február 16-án. Célja volt többek közt kölcsönök biztosítása — ingóra és ingatlanra —, váltók leszámítolása és tőkék összegyűjtése betétek formájában. Az alaptőkét 30 000 ezüstforintban szabták meg, és a kibocsátott 600 db részvény 156 tulajdonos közt oszlott meg.

5 A kezdeti időkben a nyereséget nem osztották fel, hanem az alaptőke tartalékaként hasznosították. A szabadságharc pénzének beváltás nélküli megsemmisítése gyengítette ugyan az intézetet, de a felszabadulást követő államosításig mindig a város egyik legerősebb bankja maradt. Érdemes felfigyelni arra, hogy míg — mint már utaltunk rá — hazánk hitelhálózata alig fejlődik 1867-ig, addig az abszolutizmus ideje alatt Debrecenben két pénzintézet nyitott fiókot. Az Osztrák Jegybank 1855-ben és a Tisza Biztosítóintézet 1858-ban. Ezen intézetek közül az első osztrák érdekeltségű volt, az utóbbi pedig jellegéből fakadóan nem foglalkozott hitelnyújtással. A második, ismét debreceni tőkével és valóban bankként létrejövő intézmény az Iparés Kereskedelmi Bank Rt., Debrecen volt, amelyet alapítói — helybeli iparosok és kereskedők — 1867-ben saját érdekeik védelmében hoztak létre.

6 Az új pénzintézet tevékenysége kiterjedt előlegadásra — értékpapírra és zálogtárgyra —, váltóleszámítolásra, folyószámlára és betéti ügyletre. A kereslet viszont újabb és újabb intézetek létrehozását követelte meg. így 3 Vargha Gyula: A magyarországi pénzintézetek fejlődése 1895-ig. 4 Magyar Statisztikai Közlemények. Új sor 69. — Továbbiakban: MStak. 5 Szűts Mihály: A Debreczeni Első Takarékpénztár ötvenéves története (Debrecen, 1896). 6 Szűts: i. m. 208