A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Történelem - Kormos László: Kerekes Ferenc tanulmánya a Debreceni Református Kollégium gazdasági ügyvitelének 1742–1841 éveiről
rendelődött, hogy ezen gyűlések tartása senki önkényétől ne függjön, hanem annak bizonyos meghatározott ideje legyen, ti. minden hónap eleje, vagy a mint a nagy Deputatio az organizáló gyűlésben meg szorosabban meghatározta, minden hónapnak az első Péntekje, hogy így, Pénteken tanats gyűlése a Magistratusnak nem lévén, a helybeli Curatoratus részéről való tagok is annál inkább érkezzenek megjelenni a Collegiumi gazdasági gyűlésekben; a mi azomban ellent nem áll, hogy rendkívüli gyűlések is, ha valamely sürgetős tárgy kívánja, ne tartassanak, a mint hogy valóban sokszor is tartatnak. Ezért rendelődött továbbá, hogy mikor a rendes gyűlés ideje eljő a Rector Professor kötelessége legyen a Tagokat a Gyűlésben való megjelenésre emlékeztetni; a mit a Rector Professor tellyesít is rendszerint a gyűlés napját, pénteket, megelőző Szerdán délután, még pedig oly móddal, hogy a mely tagot a meghívó Deák otthon nem talál, annál nyomtatott meghívó czédulát hagy, hogy így kiki annál inkább úgy intézhesse dolgait, hogy a gyűlésre eljöhessen. — Mostanában azon hallottam akadozni egy embert, mikép esik az, hogy itt a gyűlés hirdettetésnek jussa a Rector Professoré, nem pedig a helybeli Curatoré, kit az inkább illetne. Erre könnyű a felelet, mert itt nem gyűlés hirdettetés jussáról van szó, hanem kötelességről, melly szerint valaki a tagok közül a többit emlékeztetni tartozik, hogy a gyűlés meghatározott ideje eljött, el ne felejtkezzenek abban megjelenni. Ezen kötelességgel pedig illőbbnek is látta a Fő tiszt. Sptdtia a Rectort mint a Curatort terhelni, azomban oda is nézett, hogy ezen kötelességnek nétalám történhető elmulasztásáért a Rector Professort jobb móddal kérdőre lehetne venni, mint a helybeli Curatort. Végre hogy a gazdasági gyűlések el ne múljanak, s el ne hanyagoltassanak ily czélból rendelődött egy részént az is, hogy ezen gyűlések jegyzőkönyve minden Superintendentialis gyűlésre beadassék. 2. Ki legyen a Gazdasági Gyűlések Előülője erre nézve, látjuk, sem a Nagy Deputatio nem projectált, sem a Fő tiszt. Sptdtia nem határozott semmit, hanem azon határozatából a Fő tiszt. Sptdtiának, hogy ha az általa maga részéről kinevezett tagok közül éppen senki meg nem jelenhetne is, még azért, valamint akármely más tagnak (p.o. a localis Curatornak) jelen nem léte tekintetéből is, a Sessio, mikor az ideje eljő, el ne múljék, látni való, hogy a Fő tiszt. Sptdtia nem akarta, hogy a Gazdasági Gyűléseknek bizonyos meghatározott Elölülője legyen, részint hogy ezáltal is a gyűlések tartása valami módon ne akadályoztassák; részint talám mivel attól is tartott, hogy ha a helybeli Curator neveztetnék ki Elnöknek, lehetnének olyan Superintendentialis tagjai a Gyűlésnek, kik annak Elnöklete alatt ülni nem szeretnének, és megfordítva; hanem hallgatva feltette, hogy az öszve gyűlendő tagok között mindenkor a legidősb, és legérdemesebb fog lenni az Előlülő, és hogy ebben a tagok minden felsőbb rendelés nélkül magoktól is meg fognak egygyezni. Ugy is lett; mert ha jelentek is meg a gazdasági gyűlésben a Fő tiszt. Sptdtia részéről ki nevezett tagok, nem difficultálták, hogy helybeli Curator Ur üljön elől mint legidősebb, s annyival kevésbé fogná, úgy tartom, helybeli Curator Ur difficultalni, ha valamel ly nála idősebb, vagy nagyobb rangú Superintendentialis tag foglalná el az elnöki széket. Sőt eddig is ha megtörtént, hogy nem maga jött helybeli Curator Ur, hanem más ifjabb embert küldött maga helyett, s volt jelen idősb superintendentialis Assessor, ez ült elől. De ha olyankor, mikor helybeli Curator Ur a Senator Urak közül valamely ifjabb embert küldött maga helyett, a Superintendentialis Assessor Urak közül senki sem volt jelen, a Professorok mindenkor a helybeli Curator Képviselőjét ültették elől, bár mint vonogatta is az magát az előlüléstől. Hanem egyszer megtörténvén, hogy sem a Superintendentialis Assessor Urak közül, sem a helybeli Curatoratus részéről senki a gyűlésre meg nem jelent, s ekkor a Fő tiszt. Sptdtia azon végzésének következésében, hogy ha az általa ki nevezett Superintendentialis Assessor Urak közül éppen senki meg nem jelenhetne is, még azért, valamint más akármelly tagnak távolléte tekintetéből is a Sessio, mikor az ideje eljő, el ne múljék, a Rector Professor az Elnöki széket elfoglalván, Fiscalis Ur eltávozott a gyülésteremből nyilván ki mondván, hogy a Rector Professor Praefidiumát el nem esméri.—Egyébiránt igaz, hogy egy olyan gyűlés mellynek bizonyos Elnöke nintsen, és csak mikor már öszvegyült, akkor tudja meg, ki lessz a jelen lévő tagok közül az Elnök, igen különös phaenomenon; de az is igaz, hogy ez a mi gazdasági gyűlésünk is különös phaenomenon; azértis nem csuda, ha Elnökére nézve is ily különösség adja elő magát. Azomban tíz esztendei tapasztalás meg mutatta, hogy az Elnökség illyetén bizonytalanságának semmi roszsz következése a Collegium gazdasági dolgainak folytatására nem volt; mert a Referensek, kik is a Rector Professor, a Fiskális, a Perceptor, a Nótárius, és az Archivarius, kiki a maga körében, mint szinten a külömböző dolgokban kirendelt küldöttségek is tsak úgy referáltak akárki ült az elnöki székben; kivévén azt a kis alkalmatlanságot, hogy mikor ollyan ültetődött oda tiszteletből, a ki rendes tag nemiévén, a Collegiumi dolgokban járatlanabb volt, a Referensnek többet kellett beszéllni a dolog felvilágosítására, mint külömben kellett volna; de hiszen ez még nem nagy baj. 3, Mikor a nagy Deputatio gyűlésében arról volt szó, hogy a költsön kiadandó pénzeket illetőleg a Gazdasági Gyűlésnek, melly nem tsak a Collegium helybeli Curatorából és a Professorokból, hanem ezeken kívül a mint a Fő tiszteletű Superintendent — mind a helybeli Ekklésia részéről oda rendelendő tagokból is fog állani, kikhez még a Collegium Fiscalisa, és Perceptora is járulnak, nagyobb hatáskört lehetne és kellene adni, mint az 1792-diki organizatiókor a Collegium helybeli Curatorának, s az akkori Négy Professornak adatott; a gyűlésnek többi tagjai úgy vévén észre, hogy a helybeli Curatoratus részéről jelen volt Tagok a Debreczeni Ekklésia jogaira nézve nagyon féltékenyek, s ők, és az ő küldőik a Gazdasági Gyűlésről azt gyanítják, hogy az tsak a végre gondoltatott ki, 147