A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Kormos László: Kerekes Ferenc tanulmánya a Debreceni Református Kollégium gazdasági ügyvitelének 1742–1841 éveiről

rendelődött, hogy ezen gyűlések tartása senki önkényétől ne függjön, hanem annak bizonyos meg­határozott ideje legyen, ti. minden hónap eleje, vagy a mint a nagy Deputatio az organizáló gyűlésben meg szorosabban meghatározta, minden hónapnak az első Péntekje, hogy így, Pénteken tanats gyűlése a Magistratusnak nem lévén, a helybeli Curatoratus részéről való tagok is annál inkább érkezzenek megjelenni a Collegiumi gazdasági gyűlésekben; a mi azomban ellent nem áll, hogy rendkívüli gyűlé­sek is, ha valamely sürgetős tárgy kívánja, ne tartassanak, a mint hogy valóban sokszor is tartatnak. Ezért rendelődött továbbá, hogy mikor a rendes gyűlés ideje eljő a Rector Professor kötelessége legyen a Tagokat a Gyűlésben való megjelenésre emlékeztetni; a mit a Rector Professor tellyesít is rendszerint a gyűlés napját, pénteket, megelőző Szerdán délután, még pedig oly móddal, hogy a mely tagot a meg­hívó Deák otthon nem talál, annál nyomtatott meghívó czédulát hagy, hogy így kiki annál inkább úgy intézhesse dolgait, hogy a gyűlésre eljöhessen. — Mostanában azon hallottam akadozni egy embert, mikép esik az, hogy itt a gyűlés hirdettetésnek jussa a Rector Professoré, nem pedig a helybeli Cura­toré, kit az inkább illetne. Erre könnyű a felelet, mert itt nem gyűlés hirdettetés jussáról van szó, ha­nem kötelességről, melly szerint valaki a tagok közül a többit emlékeztetni tartozik, hogy a gyűlés meghatározott ideje eljött, el ne felejtkezzenek abban megjelenni. Ezen kötelességgel pedig illőbbnek is látta a Fő tiszt. Sptdtia a Rectort mint a Curatort terhelni, azomban oda is nézett, hogy ezen köte­lességnek nétalám történhető elmulasztásáért a Rector Professort jobb móddal kérdőre lehetne ven­ni, mint a helybeli Curatort. Végre hogy a gazdasági gyűlések el ne múljanak, s el ne hanyagoltassanak ily czélból rendelődött egy részént az is, hogy ezen gyűlések jegyzőkönyve minden Superintendentialis gyűlésre beadassék. 2. Ki legyen a Gazdasági Gyűlések Előülője erre nézve, látjuk, sem a Nagy Deputatio nem pro­jectált, sem a Fő tiszt. Sptdtia nem határozott semmit, hanem azon határozatából a Fő tiszt. Sptdtiá­nak, hogy ha az általa maga részéről kinevezett tagok közül éppen senki meg nem jelenhetne is, még azért, valamint akármely más tagnak (p.o. a localis Curatornak) jelen nem léte tekintetéből is, a Sessio, mikor az ideje eljő, el ne múljék, látni való, hogy a Fő tiszt. Sptdtia nem akarta, hogy a Gazdasági Gyűléseknek bizonyos meghatározott Elölülője legyen, részint hogy ezáltal is a gyűlések tartása vala­mi módon ne akadályoztassák; részint talám mivel attól is tartott, hogy ha a helybeli Curator nevez­tetnék ki Elnöknek, lehetnének olyan Superintendentialis tagjai a Gyűlésnek, kik annak Elnöklete alatt ülni nem szeretnének, és megfordítva; hanem hallgatva feltette, hogy az öszve gyűlendő tagok között mindenkor a legidősb, és legérdemesebb fog lenni az Előlülő, és hogy ebben a tagok minden felsőbb rendelés nélkül magoktól is meg fognak egygyezni. Ugy is lett; mert ha jelentek is meg a gaz­dasági gyűlésben a Fő tiszt. Sptdtia részéről ki nevezett tagok, nem difficultálták, hogy helybeli Cura­tor Ur üljön elől mint legidősebb, s annyival kevésbé fogná, úgy tartom, helybeli Curator Ur difficul­talni, ha valamel ly nála idősebb, vagy nagyobb rangú Superintendentialis tag foglalná el az elnöki szé­ket. Sőt eddig is ha megtörtént, hogy nem maga jött helybeli Curator Ur, hanem más ifjabb embert küldött maga helyett, s volt jelen idősb superintendentialis Assessor, ez ült elől. De ha olyankor, mikor helybeli Curator Ur a Senator Urak közül valamely ifjabb embert küldött maga helyett, a Superintendentialis Assessor Urak közül senki sem volt jelen, a Professorok mindenkor a helybeli Curator Képviselőjét ültették elől, bár mint vonogatta is az magát az előlüléstől. Hanem egyszer megtörténvén, hogy sem a Superintendentialis Assessor Urak közül, sem a helybeli Curatoratus részéről senki a gyűlésre meg nem jelent, s ekkor a Fő tiszt. Sptdtia azon végzésének következésében, hogy ha az általa ki nevezett Superintendentialis Assessor Urak közül éppen senki meg nem jelenhet­ne is, még azért, valamint más akármelly tagnak távolléte tekintetéből is a Sessio, mikor az ideje eljő, el ne múljék, a Rector Professor az Elnöki széket elfoglalván, Fiscalis Ur eltávozott a gyülésteremből nyilván ki mondván, hogy a Rector Professor Praefidiumát el nem esméri.—Egyébiránt igaz, hogy egy olyan gyűlés mellynek bizonyos Elnöke nintsen, és csak mikor már öszvegyült, akkor tudja meg, ki lessz a jelen lévő tagok közül az Elnök, igen különös phaenomenon; de az is igaz, hogy ez a mi gazdasági gyűlésünk is különös phaenomenon; azértis nem csuda, ha Elnökére nézve is ily különösség adja elő magát. Azomban tíz esztendei tapasztalás meg mutatta, hogy az Elnökség illyetén bizonyta­lanságának semmi roszsz következése a Collegium gazdasági dolgainak folytatására nem volt; mert a Referensek, kik is a Rector Professor, a Fiskális, a Perceptor, a Nótárius, és az Archivarius, kiki a maga körében, mint szinten a külömböző dolgokban kirendelt küldöttségek is tsak úgy referáltak akárki ült az elnöki székben; kivévén azt a kis alkalmatlanságot, hogy mikor ollyan ültetődött oda tiszteletből, a ki rendes tag nemiévén, a Collegiumi dolgokban járatlanabb volt, a Referensnek többet kellett beszéllni a dolog felvilágosítására, mint külömben kellett volna; de hiszen ez még nem nagy baj. 3, Mikor a nagy Deputatio gyűlésében arról volt szó, hogy a költsön kiadandó pénzeket illető­leg a Gazdasági Gyűlésnek, melly nem tsak a Collegium helybeli Curatorából és a Professorokból, hanem ezeken kívül a mint a Fő tiszteletű Superintendent — mind a helybeli Ekklésia részéről oda rendelendő tagokból is fog állani, kikhez még a Collegium Fiscalisa, és Perceptora is járulnak, na­gyobb hatáskört lehetne és kellene adni, mint az 1792-diki organizatiókor a Collegium helybeli Cura­torának, s az akkori Négy Professornak adatott; a gyűlésnek többi tagjai úgy vévén észre, hogy a helybeli Curatoratus részéről jelen volt Tagok a Debreczeni Ekklésia jogaira nézve nagyon féltéke­nyek, s ők, és az ő küldőik a Gazdasági Gyűlésről azt gyanítják, hogy az tsak a végre gondoltatott ki, 147

Next

/
Thumbnails
Contents