A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Kormos László: Kerekes Ferenc tanulmánya a Debreceni Református Kollégium gazdasági ügyvitelének 1742–1841 éveiről

Második Rész. A mostani administrütióról, melly már Negyedik epocha 1831-től 1841-ig Én ezeket látván, és anyaoskolánk gazdasági dolgainak ily elhanyagoltatását szívemből fájlalván, s elgondolván oskolánknak e miatt már tsak addig is vallott temérdek kárait, s a mi több, elgondolván azt is, hogy ez tovább is huzamosan igy megyén, elébb utóbb Oskolánk Cassainak, s ennél fogva magának Oskolánknak is romlását vonja maga után; azomban vévén észre, hogy azok, kik e dolgon segíthetnének, részint nem is látják az administratio hibáit oly világosan mint én, — kinek azokat, az emiitett 12 esztendői számadások visgálása alkalmával megesmérni nagy módom volt, — részint, a menynyiben látják is, a dolgot bizgatni félnek, nehogy az által a még jó formán le sem tsendesedett háborúságok újra felélesztessenek: én magam kezdettem róla gondolkozni, mikép lehetne e bajokat orvosolni, s elhatároztam magamban, ennek megfejtését itteni professori hatásom és munkálkodásom egyik fő problémájává tenni. De látván, hogy én, mint új ember, s a Professori gyűlésnek is, ha nem életem legalább hivatalom idejére nézve csaknem legutolsó tagja, ezen fontos dologban kívánt siker reménységével még csak indítványt sem tehetek, míg erre valamely titulus nem jogosít: elvártam, míg a Rector Professorság 1830-ban Novemberben reám került. Ekkor már, gondoltam, ha valami jobbításra indítványt teszek, senki sem mondhatja, hogy a más dolgába avatkozom; mert ebben az esztendőben nékem volt, mint Rector Professornak, legközelebbi kötelességem a Collegium minden dolgaira felügyelni, s ha mi hibát látok, arra másokat is figyelmeztetni, s azt igazíttatni. De láttam azt is, hogy, ha egyenesen neki megyek a dolognak, és nyilván az administratio hibáit támadom meg, ezt talán több mint egy részről rossz vért csinál, s szándékom éppen ezért nehezen fog sikerülni. Meszszünnen kerültem hát a dolognak. Nevezetesen észre vévén 1830-ban, hogy 1500 Rhft Capitalis, mellynek 1805-ben Május 27-n a Collegium közönséges Cassájába kellett volna tétetni, hibából az Alumnusok Capitalisai közzé íratott, indítványba tettem ezen hibának megigazitását az 1830-dik esztendő December hónapja 15-k napján tartatott Professori Gyűlésben. De egyszersmind megmutattam azt is, mely nehéz már ezt a hibát ennyi idő múlva igazságosan igazítani meg a miatt, hogy a különböző Cassák Capitalisai öszve vágynak zavarodva, s itt kiereszkedtem ezen öszvezavarodásnak káros voltára különösen a tőke Cassát illetőleg, és hogy e miatt mílly szövevényes és szinte érthetetlen az egész számadás. Azután kértem a Professoratust, hogy nevezzen ki egy küldöttséget,, melly tervet készíttsen az öszve zavarodott Cassák megosztoztatására olly véggel, hogy azt a Professoratus megvisgálván, ha helyeslendi, munkába vétetés végett ajánlja a fő Tiszteletű Superintendentiának. Végezetre az administratio hibáiról, mellyeknek orvosoltatása volt a fő czél, szót sem tévén, csak azt mondottam, mint egy mellesleg, hogy mivel a Collegium gazdasági dolgainak intézésére, s az azok körül elő forduló bajoknak eligazítására a rendes Professori Gyűlésekben vagy idő sem jut, vagy ha mi idő jutna is, a Professoratus ezen dolgokban, mint a mellyek nem egyedül a Professoratust illetik, egyedül nem procedalhat, s ennél fogva ezeknek eligazítása időről időre halad a Collegium kárával; jó lenne talán most egy úttal azt is indítványba hozni, hogy a Collegium gazdasági dolgainak intézésére tartoznának bizonyos meghatározandó időkben különös gazdasági gyűlések, mellyeknek tagjai lennének: „a Collegium helybeli Curatora, a Rector Professor, a Collegium Fiscalisa és Perceptora, a Collegium Archivariusa, ki minden irományokat, melylyekre a gyűlésnek szüksége lenne, vele mindjárt közölhetne, és a Professori Gyűlések Nótáriusa, ki a gazdasági gyűlések különös Protocollumát is vinné." így indult, s ennyi volt először az én indítványom a gazdasági gyűlések, s annál fogva az új administratio felállítása iránt. A Professoratus elfogadta, s magáévá tette indítványaimat; és Küldöttséget is nevezett ki az öszvezavarodott Cassák megosztoztatása tervének kidolgozására. Melly terv miután a kinevezett küldöttség által elkészíttetvén, az 1831-dik esztendő Januariusa 12-n tartatott Professori Gyűlésben felolvastatott és elfogadtatott a Professoratus én reám, mint Rector Professorra bízta, hogy általa elfogadott indítványaimat ezen általa kinevezett Küldöttségtől kidolgozott tervvel együtt terjeszszem rövid kivonatban a Professoratus neve alatt a fő tiszteletű Superintendentia eleibe, kérvén a fő tiszt. Consistoriumot, hogy ezen egész dolognak részletes megvizsgálására a maga kebeléből egy küldöttséget ki nevezni méltóztassék. Ezt én tellyesítettem is 1831-ben Januarius 16-n a fő tiszt. Consistoriumhoz intézett előterjesztésemben, mellyben különösen a projectalt gazdasági gyűlést illetőleg, miután elő számláltam, kik lennének annak tagjai, úgy a mint már fenntebb mondám, ezt tettem utánna: „és ha kiket talám még ezeken kivül a fő tiszteletű Consistorium ezen Gyűlés tagjainak kinevezni szükségesnek itél". Itt én, a mint azoknak a kiknek illett, szóval meg is mondtam, ollyan Superintendentialis Assesorokat értettem, ki se a helybeli Curatoratushoz, se a Professoratushoz ne tartoznának. Óhajtottam pedig, hogy a Collegium! Gazdasági Gyűlésnek illyen tagjai is lennének, részint hogy Oskolánk gazdasági dolgainak igazgatásában, a mennyire lehetséges a külföldi, — nem debreczeni, — Patronatus is részt venne, s representalva lenne, s így a dolgok is annál több szempontból vétetvén fel, annál jobban megvítatódhatnának; részint pedig — megvallom — azért is, mivel a helybeli Curatoratus és a Professoratus 145