A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Kormos László: Kerekes Ferenc tanulmánya a Debreceni Református Kollégium gazdasági ügyvitelének 1742–1841 éveiről

szavait: „Perceptores Iccales (Collegiorum Gymnasiorum et cet), annuas rationes, Superintendentiae seu immediate, seu medio delegandae deputationis aut localis Presbyterii, reddere teneatur," egészen elmellőzni hallgatással, és sem perceptori, sem Curatori ínstructióba bele nem tenni. Ennek az lett a következése, hogy az uj administratio drágábbá lett ugyan. 700.pengő forinttal, de jobbá nem, sőt roszszabbá. Mert hogy egyebeket elhallgassak, mig a Collegium Seniorai voltak a Perceptorok, minden fél esztendőben más más Senior, és igy más más Perceptor lévén, szükséges képpen minden fél esztendőben kellett lenni Perceptori számadások visgálásának, hogy a hivatalát végzett, s innen eltávozó Perceptor absolváltathassék. De miután más Perceptor tétetett, s a számoltatás többé nem a Professorok gondja és kötelessége volt, a Collegium Perceptori számadásainak megvizsgálása annyira el hanyagoltatott, hogy miután a fő Tiszt. Superintendent az 1820-diki és 1821-diki ujabb Superintendentialis zavargások letsilapítása alkalmával a Collegium dolgainak igazgatásába való befolyását, mellyet 1792-ben szinte egészen kibotsátott volt kezéből, legalább némi részben viszsza szerezvén 1822-ben a Collegium elmaradt számadásainak visgálására egy Deputatiót nevezett ki, ennek 1805-n kellett kezdeni a visgálást, attól fogva nem lévén a Collegium Perceptori számadásai revideálva, s öt esztendő telt el, mig a Küldöttség 1827-ben odajutott, hogy a Perceptort utóiérte. Mert az 1822-ben kinevezett Küldöttség, mivel több Külföldi, — nem debreczeni — tagok is voltak benne, ritkán tudván öszve venni magát, s akkor is egy végtében sokáig nem folytathatván üléseit, lassan haladt az öszvegyült revideálatlan számadások visgálása. A honnan a fő Tiszt. Sptdtia 1826-ban, miután a visgáló küldöttségnek némely tagjai elhaltak, úgy egészítette azt ki, hogy mind debreczeni tagokból álljon s így gyakrabban öszveülhessen. Ezen nagy részent új Deputatiónak, melly azelőttenitől 1814-végéig vitt revisioját a Számadásoknak folytatta, és 1826-nak utolsó 1827-nek pedig első negyedében 1815kezdetétől 1826-végéig vitte, és igy fél esztendő alatt 12 esztendei számadást revideált és censeált, én lévén a Nótáriusa, ekkor esmértem meg, melly roszsz lábon áll a Collegium gazdasági dolgainak igazgatása. Láttam, hogy az előttünk való Deputatio, mellynek munkáját mi folytattuk, 1822-ben a Collegium Perceptori számadásainak revideálását 1805-n kezdette, és igy hogy azok 17 esztendőről nem voltak megvizsgálva; a mi már maga eléggé mutatja, melly kevés gond volt ezen epochában a Collegium Cassaira. Láttam továbbá sok 10, 20, 30 esztendő óta interest nem fizető adósokat, s e miatt a haszon nélkül heverő temérdek restans interest. Láttam praescribalt adósságokat. Láttam, hogy számos Contractusok tévelygőben vágynak, mellyeknek hollétök nem tudatik, sőt némellyekről még tsak az sem volt tudva, mennyi volt a rajtok lévő summa, s kik voltak vele adósok. Láttam hogy egy adóstól ki 1000. Rfttal és annak már 739 Rft 30 Xrra menő restans interessévei tartozott a Collegiumnak, mikor 1794-ben Május 7-n 824 ftot 30 Xrt befizetett, ez tőle Capitalis szállításba acceptáltatott, mielőtt az interest lefizette volna; hogy így az interes maradjon kinn, mivel attól nem jár interes; s ezen 739 Rft 30 Xr restans interes már 47-dik esztendeje hogy kinn hever az adósnál s örökösénél minden haszon nélkül, a minn, ha tsak simplex interest számlálunk is több van 2000 forint kárnál, s csak szerentse, hogy nem praescribalt. Láttam olyan adósságot is, melly még akkor t. i. 1827-ben is úgy volt feltéve a Perceptori számadásban mint elocalt capitalis, és annak 1799-től fogva kinn maradt interessé, holott pedig ezen adósságba még 1804-ben jószág exsequaltatott Penyigén Szatmár Vármegyében; de a mint exsequaltatott, azon módon oda hagyatott, s volt birtokosa ingyen bírván néhány esztendeig, s látván hogy senkinek nints rá semmi gondja, eladta, és most kell már viszsza szerzésére hoszszas bonyolódott pert folytatni a Collegiumnak két famíliával is. Láttam végezetre azt is, hogy a Collegiumnak külömböző végekre rendelt Cassai nevezetesen ez az öt 1, a minden közterheket viselő közönséges, vagy úgynevezett Tőkecassa, 2, az Alumnusok cassája, 3, a Bibliothéka Cassája, 4, a Betegek Cassája, és 5, a Szóigák Cassája a számadásokban csudálatosan öszve voltak zavarva. Nem lévén ugyanis tudva, vagy a mennyiben tudva volt is, nem lévén observálva, melyik contractuson lévő capitalis melyik Cassáé, hanem tsak az lévén feljegyezve, melyik Cassának hány forintja van a közös Capitalisok Summájában: az esztendőnként bejött interesekből mindegyik Cassának Capitalisa mennyiségéhez képest adatott ki a rész. De minthogy a Capitalisok rubrikájában mindenféle, nevezetesen régi jó devalvátio alá nem eső, devalvált, váltó czédula, és conventiós forintok, mint egy nemű mennyiségek egygyüve voltak írva, és öszve summázva, úgy hogy p.o. 1000 pengő és 1000 váltó forintnak a summája tétetett 2000 forintnak, s az illy móddal öszve summázott Capitalisok Summájából csinálta osztán ki a Perceptor a Cassák rátáit az interesekből; miszerint, ha például valamelyik Cassára egy bizonyos napon testamentom szerént szállott 1000.Váltó czédula forintos Contractus, másik Cassa pedig ugyanazon napon adott ki interesre hasonlóképpen 1000. Váltó czédula forintot, de a Contractust, a papiros pénznek újra történhető megbukására nézve 400.conventios forintban kötötte 3 húszast számítván egy forintra: amaz úgy íratván be a Capitalisok rubrikájába mint 1000, ez mint 400 forint, esztendő múlva amaz 1000, ez pedig csak 400 forint után kapta ezen Capitalisolcat illetőleg a rátát az interesekből, és így amaz harmadfél annyi interest kapott mint ez ugyanannyi értékű Capitalis után. S.a.t. 144