A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Ács Zoltán: Egy dél-alföldi városunk német telepeseinek urbáriális viszonyai a XVIII. században

cedét kellett beszolgáltatniok. Harruckern ezenkívül méltányos összegért átengedte jobbágyainak a malmok, kocsmák és más földesúri haszonélvezők jövedelmét. A betelepedés után a rossz termőföld, a mocsarak, a szikesek és a Körösök gyakori áradásai miatt az állattenyésztés dívott, amelynek extenzív formája nem munkaigényes, ugyanakkor biztonságos és jövedelmező gazdálkodási ág volt, ezért az új telepesek, ahol csak tehették, ehhez a megélhetési formához fordultak. A jobbágyok a szükséges taksát is elsősorban állataik eladásából fedezték. A parasztság szoros személyi kötöttség nélkül, viszonylagosan nagy mozgásszabadsággal láthatott a termelőmunkához, egyrészt a letelepedéskor kötött szerződések miatt, másrészt pedig azért, mert a földesúr távol élt birtokától. A községi szabad földfoglalkozásnak azonban véget vet a század közepén a népesség szaporodása, ugyanakkor azonban a kialakuló pusztai bérletek újabb földszerzési lehetőséget nyújtanak. Mivel a XVIII. század közepén területünkön még nem alakultak ki a majorsági gazdálkodás legfontosabb feltételei, a földesúr bérbe adta a pusztákat a városoknak és községeknek. A tanyarendszer és az ennek kialakulásához kiindulópontot szolgáltató szállások vizsgálata azért érdemel különös figyelmet területünkön, mert a tanyásgazdálkodás speciálisan magyar jelenség. Ha a Német-Gyulához tartozó pusztákon is kialakultak a szállások és azt követően a tanyák, akkor nemcsak gazdálkodási formaváltásról, hanem életmód-változtatásról is beszélhetünk a németek esetében. Megbízható források hiányában erre a kérdésre nem tudunk egyértelműen igennel válaszolni. Az azonban biztos, hogy Németgyula rendelkezett a tanyák bármely típusának létrejöttéhez elengedhetetlen feltételekkel. Ezenkívül megbízható forrásanyaggal rendelkezünk a szállások meglétére vonatkozóan. Feltételezésünk szerint a tanyarendszer is kialakult — elsősorban a gazdasági tényezők szorító hatására —, de a szállások és a tanyák nem lehettek területünkön nagy számban, és főleg nem lakóhely jellegűek lehettek, hanem elsősorban csak üzemhelyek. A rendelkezésünkre álló évi taksakivetések, majd a század közepén ezeket felváltó hároméves egyezségek bemutatásával igyekeztünk felvázolni a németgyulaiak helyzetében az úrbérrendezésig bekövetkezett változásokat. Szólunk az úrbérrendezés helyi előkészítéséről, teljes terjedelmében közöljük a mezővárosnak a földesúrral kötött úrbéri szerződését s a XVIII. század végi, területünkre vonatkozó uradalmi összeírásokat. Ezek alapján összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy míg a németgyulaiak a kedvező telepítési szerződés és taksás állapotuk birtokában kedvező körülmények között fogtak hozzá a termeléshez, ez a privilegizált állapotuk az évszázad közepétől fokozatosan romlani kezdett. Döntő változást hozott számukra a Mária Terézia-féle úrbérrendezés, amely során a németgyulai jobbágyok elvesztették korábbi, taksás helyzetükben élvezett előnyeik egy részét, terheik jelentősen megnövekedtek. Különösen a robot bevezetése következtében romlott erősen állapotuk. Mindezek előrebocsátása mellett meg kell állapítanunk, hogy bizonyos, a telepítési szerződésben lefektetett kedvezményeiket továbbra is megtarthatták. így bármikor elköltözhettek, tehát nem voltak földhöz kötve, bár a közösségre egy összegben kivetett adó, illetve annak a közösség által való szétosztása következtében épp a közösség állított akadályokat elköltözésük útjába. A földesúr — főleg az időszakos gazdasági, főleg mezőgazdasági konjunktúrákat kihasználva — gyakran hivatkozott a népesség megnövekedett számára, s emelte a taksát. Néhány év aránytalan taksakivetésétől eltekintve azonban az emelkedés egyenletesnek tűnik. Nemcsak a németgyulaiaknak, hanem az egész megye jobbágyainak nem kellett tizedet fizetniök. Ezt a kedvező állapotukat az úrbérrendezés után is megtartották. Ugyanígy nem kellett fizetniök az egész század folyamán a németgyulaiaknak a halászóvizekért, a révért és a malmokért. 134