A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Rácz István: A cívis fogalma

jobbágyok is feltűnnek — zárja a tanács gondolatsorát •—, a megye csak reklamáljon, s a város mindenkor „kész restitualni".

145 A városi vezetés arra azonban ügyelt — s ez a fenti levélből is kitűnik —, hogy kenyértörésre sohasem vitte a dolgot a menekült jobbágyok védelmezése során. Az ilyen jellegű viták a XVIII. század közepére eltűntek a korabeli forrásokból, ami azt jelenti, hogy a város lakossága kellő létszámra növekedett, egyszerűen nem mutatkozott szüksége annak, hogy a magisztrátus egy-egy új lakóért is harcba bocsátkozzék. Parasztok azonban természetesen továbbra is költöztek a városba, szállingózva, de mégis folyamatosan. A Matricula civium ezt a permanensséget világosan mutatja, s dokumentálására a polgárok foglalkozásának áttekintésekor visszatérünk. A jobbágyok mellett legtöbben nemesek költöztek a városba, s léptek a polgárok közösségébe. Hangsúlyozni kell, hogy a nemesek városba költözése sem speciális debreceni vonás, a magyarországi társadalmi fejlődés általános kísérőjelensége. A hódító török hatalom elől menekült birtokos nemesek beköltözésével kezdődött még a XVI. század derekán, s később az armális nemesség felduzzadásával s egyben elszegényedésével a későbbi századokban is folyamatosan tartott. A nemesi származású lakosok a XVI. században Debrecenben is megjelentek, s 1564— 1640 között a városi jegyzőkönyvek teljesnek korántsem mondható anyaga 118 nemesi család nevét tünteti fel. Jellemző módon 1567-ben Duskás Ferenc személyében már főbírót is közülük állítottak a város élére.

146 A fenti számadat tehát nem arra vonatkozik, hogy 1640ben már 118 nemesi család lakott egyszerre Debrecenben, csak azt jelzi, hogy 76 év során ennyien kerültek a városba. Ezt a szempontot figyelembe véve is meg lehet azonban állapítani, hogy a nemesség figyelemre méltó tömbbé duzzadt. Számszerű növekedésüketa XVIII— XIX. században a 8. táblázat mutatja.

147 8. táblázat A nemesek létszámalakulása Év Létszám (család) 1715 1787 1840 132 207 794 A nemesek létszámemelkedése a város társadalmában világosan látszik, s az is, hogy ugrásszerűvé a II. József kora utáni évtizedekben fejlődött. Ez a növekedés nem csupán a természetes szaporodásból származott, hanem a folytonos bevándorlásból is táplálkozott. Ez különösen abból látszik, hogy amíg a nemesek aránya a város egész társadalmában 1787ben 1,6% volt, 1840-re ez már 7,5'%-ra emelkedett. E magas arány viszont már azt is jelzi, hogy Debrecenben a nemesi származású népesség jóval meghaladta az 5%-os országos átlagot. A polgárságon belül viszont — az 1843. évi 2519 főt alapul véve — szűk egyharmad 145 1741. január 25-én kelt levél. IV.A.1011/m/4. P. 26—29. — A város 1738. március 31-én amiatt tett panaszt Bihar megyénél, hogy aze városban lakó, még 1716-ban manumittált Törő testvéreket a kál lói vásárban elfogatták, s csak kezességál 1 ítás után bocsátották szabadon. IV. A. 1011 /m/3. P. 204—205. 146 Zoltai Lajos: i. m. (Vidékiek.) 21—23. 147 Polgárok és nemesek összeírása 1715-ben. IV.A.1011/t/3. Itt a nemesként feltüntetett 72 személyhez hozzá kell számítani a polgárok között összeírt 60 kétségtelen nemest is.; Danyi Dezső— Dávid Zoltán: i. m. (Az első magyarországi népszámlálás.) 368—369.; Penyigey M. Dénes: Sz. és kir. Debrecen városában lakó Nemesek nevei betű rendben. 1840-ben összeírta Szentgyörayi Elek. MCsSz. 1941. 260—262., 283—286. 104