A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Rácz István: A cívis fogalma

részben (31,2%) szerepeltek, s ez már önmagában véve is tekintélyes arány, s ha ehhez hozzávesszük, hogy ők a legvagyonosabbak, nagyon is indokolt a nemes polgárok társadalomtörténeti részletes elemzése. A Debrecenbe beköltözött nemesek döntő többsége az armalisták rétegéhez tartozott. Herpay Gábor debreceni nemesi családokról szóló hasznos összeállítása alapján 182 családot lehet közelebbi vizsgálat alá venni, s ennek tanulságai általános érvényűeknek tekinthetők.

148 A 182 család valamennyi őse a XVI—XVIII. században szerezte armálisát, de ennek is a háromnegyed része (138) a XVII. századból származott. Az armálisukat az erdélyi fejedelmektől és a magyar királyoktól nyerték, többségét az utóbbiaktól. Származási helyüket tájegységekre csoportosítva arra az eredményre juthatunk, hogy alföldi eredetű közülük 66 (36,3%), erdélyi 68 (37,3%), felvidéki 27 (14,9%) és dunántúli 21 (11,5%). Meg kell azonban jegyezni, hogy Erdély címszó alá itt a partiumbeliek, főként bihariak kerültek. így a nemesek származási helye lényegében egybeesett a jobbágyok Debrecenbe való áramlásának az irányaival. Arról is szót kell azonban ejteni, hogy Debrecenbe birtokos nemesek is költöztek. Itt nemcsak olyanokra lehet gondolni, akik armálislevél birtokában szereztek kis-, esetleg középbirtokot — bár az ilyenek voltak többségben —, hanem kimondottan nagybirtokosokra is. A XVII. század első harmadából joggal lehet a városlakó birtokos nemesek között számon tartani Csukath Lénártot, aki Sámsonban, Szoboszlón, Nádudvaron és Püspökladányban volt birtokos, a szoboszlói Keczelyeket, Dobozy Sebestyént, Nyüved urát stb.

149 De feltétlenül közéjük kell solrolnunk a XVIII. századból Bárányi Miklós Bihar megyei septemvirt, aki az ország különböző vidékein birtokos, és egy 1757. évi összeírás szerint csupán a Bihar megyében levő micskei uradalma 506 jobbágytelek, azaz hozzávetőleges számítással is 15 ezer kat. h. volt.

150 A XIX. században pedig már több gróf és báró is beköltözött vagy legalábbis házat vásárolt Debrecenben, akikről alább még szólni fogunk. Ha viszont városjogi szempontból csoportosítjuk a beköltözött nemeseket, akkor szintén két rétegük különíthető el. Ez a kategorizálás azonban csak a XVII. századtól mondható érvényesnek, amikor a város a területébe beékelődött nemesi tulajdonokat, Tar András vagyonát és a Kardos testvérek örökségét a maga részére megvásárolta, s így Debrecenből a nemesi jogon való birtoklást teljesen és végérvényesen kiszorította.

151 A városi tanács egyik 1834. évi jelentése világosan megfogalmazta, hogy a városban kétféle nemesek élnek: akiknek csak házuk van, de nem polgárok, és olyanok, akik házzal is bírnak, s polgárok is.

152 Házvásárlásuknak azonban nem volt feltétele az, hogy a tulajdonos állandóan a városban lakjon. Ezekről a benefíciumok nélkül való városi nemesekről az 1770. évi Forgách-féle kommiszió úgy rendelkezett, hogy „személyes terhek viselésével is ne terheltessenek". Egyetlen kötelezettségként a 4 forintos házadót vetették ki rájuk, de már a beszállásolás sem terhelte őket.

153 Közelebbi adatokkal róluk nem rendelkezünk, mert a város vezetésében nem vettek részt, a házadón kívül mást nem vetettek ki rájuk, s a polgári 148 Herpay Gábor: Nemescsaládok Debrecenben. (Debrecen, 1925.) 149 ZoltüiLajos: i. m. (Vidékiek.) 20—21. 150 Zoltai Lajos: A váradi és micskei Bárányi család. Turul, 1902. 165—177., Révész Imre: i. m. 29—30., A micskei uradalom összeírása 1756-ban. lV.A.6/d/208. 151 Szendrey István: Debrecen, a mezőváros. In Szendrey István szerk.: Debrecen története. I. (Debrecen, 1984.) 213—214. 152 IV.A. 1011/k. 118/1834. 153 A nemes város statútumai. IV.A.1011/n. No. 5. A Forgách-komisszió előírása. P. 154. — A polgárok azt tudomásul vették, hogy a nemesek közül többen nem váltottak polgárjogot, de kvártély alól való mentesítésüket sérelmezték, mert annyival emelkedett katonatartási kötelezettségük, amennyire szaporodtak az ilyen nemesek házvásárlásai. A magisztrátus 1811-ben így is indokolta a gróf Károlyi família második házvásárlásánál tanúsított húzódozó magatartását, hogy „A quartély tartó közönséges házak már annyira megfogytak, hogy az itt quartélyt tartó cívisek házaiknál igen nagy munkával és nehezen tétethetnek le." IV. A.101 l/a/82. P. 390. 105