A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Történelem - Rácz István: A cívis fogalma
A Matricula civium tehát a vizsgált három évtizedben összesen 570 beköltözött polgár nevét örökítette meg. A kimutatás származási helyként 35 megyét, illetve kerületet, egy várost s külföldet tünteti fel. Debrecen város vonzó hatása tehát ebben az időben már az ország nagy részére kiterjedt, sőt már a határokon is átnyúlt. Az előző két évszázadhoz viszonyítva mindenképpen tágult a vonzási körzete, mert a dunántúli részekre és a felvidéki területekre is kiterjedt. Továbbra is lehatárolódott azonban Erdély felé, ahonnan még csak véletlenül sem sodródott a városba egy-egy polgár. A város szívó hatása azonban továbbra is legerősebben közvetlen környezetét érintette. Ha a 6. táblázat névsor szerint közölt adatait bevándorlási nagyság szerint csoportosíthatjuk, ezt a következtetést számszerűen is igazolhatjuk. A 7. táblázat a Debrecenbe tíz legnagyobb létszámot kibocsátó közigazgatási egység adatait tartalmazza. 135 7. táblázat Debrecenbe beköltözött polgárok származási helye nagyságrendben 1740—49., 1790—99., 1830—39. években Származási hely Polgárok száma Bihar 180 Szabolcs 58 Hajdúkerület 37 Szatmár 36 Heves 35 Borsod 26 Zemplén 25 Jászkunkerület 19 Abaúj 14 Közép-Szolnok 10 Összesen 440 A betelepült polgárok 77%-a tehát ebben a korszakban is a város közvetlen környezetéből származott. Ebben nincs semmi meglepő, mert mindenfajta belső migráció alaptörvénye, hogy legerősebb sodrású környezetében, s vonzó hatása a távolsággal arányosan csökken. A 6. táblázatban viszonylag magas a külföldről származott polgárok száma, mert a 41 fő az összes beköltözött polgár 7,2%-át tette ki. Ez azért feltűnő, mert a köztudatban Debrecen a színmagyar városok egyikeként él. Az kétségtelen, hogy korábban csak elvétve került a városba egy-egy külföldről ideszakadt idegen. Zoltai Lajos a XVI. századból 4, a XVII. századból pedig 3 külföldi debreceni polgár nevét számolta össze, akik foglalkozásukra nézve nyomdászok, medikusok, kovácsok, könyvkötők voltak. 136 Ehhez képest a vizsgált három évtizedben beköltözött 41 külföldi eredetű polgár már ténylegesen ugrásszerű emelkedésnek számít. Döntően a Habsburg-birodalom országaiból érkeztek, Ausztriából, Morvaországból, Sziléziából, Csehországból, de akadt közöttük svájci is. El kell azonban azt is mondani, hogy csak a bevándorolt polgárok arányában tűnik soknak a külföldi származású, mert ha az egész polgársághoz viszonyítjuk, akkor már lényegesen alacsonyabb értéket kapunk. Áttekintve a Matricula civium adattárát, Herpay Gábor 1715—1867 között összesen 2011 kívülről származott polgárszemélyt számolt össze. 137 Ebből közvetlenül külföldről 42 érkezett, tehát az arányuk így már 2%-ra csökken le. Nem hallgatható el azonban, hogy a város etnikai egységét nemcsak ezek a külföldiek bontogatták, hanem a belső ván135IV.A.1011/S. 1—2 136 Zoltai Lajos: Helyrajztörténet. DMA. 192. sz. 453. 137 Herpay Gábor: i. m. 5. 101
