A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén

le"). Mintsem, hogy új szókat csináljon, meghagyta pl. — akárcsak egykor Maróthi — a régi bevett idegen szavakat (deákot, franciát), „mert ezt hamarébb megértik és fel kapják, mint ha ujj Magyar szót csinálna az ember, a'melly kivált eleinte többnyire visszatetsző és nem mindenkor van szerencse hozzá". Új szavak alkotásának „inkább a Tudományokrul és Mesterségekről írt és irandó könyvekben" van helye, ahol a tárgy maga megmagyarázza azokat, de „még ott sem lehet egyszeribe mindent úgy eltalálni, hogy a Magyar szájbann és fülbenn keresztül ne akadjon". Tisztában van azzal is, amit nyelvünk későbbi története teljes mértékben igazolt, hogy „idő is kívántatik ahoz, míg az ollyan ujj szóknak a' java kiválógatódik és bevevődik, a' mint más nyelveknek példájából láttyuk."

50 *** A „Tudományok, Mesterségek" nyelvének kiművelése, gazdagítása terén Maróthi, Weszprémi után és mellett továbblépést és új terület meghódítását jelentette Csapó Józsefnek (1734—1799), Weszprémi mellett Debrecen második tisztiorvosának a munkássága. Külföldi tanulmányai idején készített értekezésein kívül itthon minden munkáját magyarul írta. Ezek sorát a Kis gyermekeknek isputálja с munkája nyitja meg (1771), mely egyúttal az első magyar gyermekgyógyászati mű. Jellemző a kor nyelvi viszonyaira, hogy a munkát 1794-ben Pesten latin nyelven is kiadták (Valetudinarium Infantile Hungaricum). 1791-ben Pozsonyban és Pesten jelent meg Csapó Orvosló könyvecske stb. с műve, egy éppen száz évvel korábbi szép kezdemény, Pápai Páriz Ferenc Pax corporis-апак eszmei folytatásaképpen, hogy „a pusztai szegény sorsú Ember egy vagy más féle nyavalyájában ... magát orvosolhassa" (Előljáró beszéd, 4. sztlan 1.). Hasonló nemes céllal készült a szempontunkból az eddigieknél is jelentősebb Űj füves és virágos magyar kert (Pozsony, 1775), mely egy szép magyar, sőt debreceni hagyomány (Melius Juhász Péter), folytatójának is tekinthető. Előszavában azt írja, munkáját azért készítette, „hogy az egész Magyar Hazában a' füvekben gyönyörködök, mind pedig a füvek nélkül szűkölködők, az kívántató füvet mind ez könyvecskében, mint a mezőben könnyű utón meg-találhassák és magok hasznára fordíthassák". Tehát valójában növényhatározót készít a botanika kedvelői számára s orvosi fűvészkönyvet a betegeknek. Könyvében 417 „nevezetesebb füvet" ír le betűrendben, „azon néven nevezvén mindeniket, a'melly szokottabb és helyesebb", de megemlíti a többi magyar nevüket is latin, francia, olasz, német nevükkel együtt, mint pl. a „Barack-levelű Fű"nél (csak a magyar neveket adva): „Vizi-bors, Vizi hunyor, Ebgyömbér, Balhafű, Légy-fű, Keserű-fű". Bizony, érdemes lenne e munkát akárcsak az előbbi kettőt, a magyar botanikai, orvosi nyelv kialakulása, egyáltalán nyelvünk szókincse szempontjából is megvizsgálni (néprajzosok, gyógyszertörténészek is sokat tanulhatnának belőlük). Weszprémi, Csapó műveivel szinte egyidőben, 1793-ban jelent meg Bécsben egy volt debreceni diáknak, később a város tisztiorvosának bécsi tanulása idején készített terjedelmes (8001.) fordítása, William Derham Physico-Theology (1713) с, a korban nagy hatású könyvének nyelvünkre való átültetése.

51 E mű a szerző, illetve fordító vallásos meggyőződése mellett az utóbbi erős magyar öntudatának a kifejezése is, amit nyilván jórészben debreceni környezetének köszönhet. Egyik tanára pl. Varjas János volt. A 43 (XLIII) lapot kitevő ajánlás valójában ennek a nyelvi öntudatnak a kifejeződése. Kevesli például mind a múltban, mind a jelenben „a' Magyar Nyelven írott, vagy a' Magyar Nyelvre fordított Könyvek" számát. Még Szent Istvánt is megrója, hogy „Római Nyelven írott Decretum"-ot hagyott fiára, s miközben nyelvünk elhanyagolásának, a magyar nyelvű írás gyér voltának a tüneteit, okait kutatja szenvedélyesen, létrehozza irodalmunk első magyar nyelvű történeti áttekintését, az első magyar nyelvű irodalomtörténetet. De hasonló jelentőségű fordítása is. Ebben nyelvi öntudatának igyekszik érvényt szerezni, s meglehetős sikerrel. A fordítás világos, értelmes magyarságú, szinte purizmusra törő. Amit magyar szóval ki lehet fejezni, arra nem használ idegen szót. A „gravitas"-t pl. következetesen „nehézség"-nek fordítja. Magyarító szándéka, újító 50 Az idézetteket a nyomtatott szöveg 33. lapjáról vettük. 51 William Derham (1657—1753) anglikán lelkész több munkában igyekezett Isten létét és tulajdonságait bizonyítani, felhasználva az új természettudomány eredményeit is. 339