A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén

kedve néha erőltetettséghez vezet, annál is inkább, mert fizikai, természettudományi szaknyelvünk még kialakulatlan volt (Nehéz-mérő, Meleg-mérő, általlója négyese, egyenes lehullás, kézi orvos=chirurgus stb.), de nyelve, magyarító igyekezete megérdemelne némi figyelmet a nyelvészek, főleg a nyelvújítás kutatói, természettudományi szaknyelvünk kialakulását vizsgálók részéről. Segesvári küzd a nyelvvel, de szándéka tiszta, nemes. *** Maróthitól kezdve mind Weszprémi, mind Csapó és Segesvári igen sokat tettek a magyar természettudományi nyelv gazdagításáért, kifejlesztéséért, ami mint kezdetben utaltunk rá, a felvilágosodás természetéből, törekvéseinek megvalósításából következett, a legtöbbet azonban e téren talán dr. Földi János, (1755—1801) volt nagyszalontai, majd debreceni diák, később pedig a Hajdúkerület Hadházon élő orvosa tette. Beszéltünk már Magyar Grammatiká-járól

52

, ami Görög Demeter Hadi és más nevezetes történetek с folyóiratának pályázatán a legmagasabb jutalmat nyerte s a Debreceni Grammatika alapja lett. Nyelvünk művelését szolgálták verstani tanulmányai és költői próbálkozásai is. Ezekkel azt igyekezett ki-, illetve bemutatni, hogy a magyar nyelv minden fajta verselésre alkalmas. Elméletével pl. nagy hatással volt Csokonaira is.

53 De mint sokoldalú, polihisztor képzettségű tudós, nem hanyagolta el a természettudományokat sem. Állattani, növénytani munkái (Rövid kritika és rajzolat a magyar füvész tudományról, Természeti história a Linné systemája szerint, 1799) természettudományi érdemükön túl nagy nyelvi jelentőséggel is bírnak. Bennük Földi megalkotja a hazai élettan nyelvét, s létrehozza az „állatok országá"-nak teljes, linnéi, binomaris magyar nyelvű rendszerét. Földi szemei előtt a természettudományok magyar nyelvű iskolai tanítása lebegett végső célként: „Nemzetem! Taníttasd és tanítsd valahára avagy csak ezt az egyetlen egy tudományt nemzeti nyelven" — írja művének előszavában. Ezt nem sikerült megérnie, de munkája így is rendkívül hasznos volt: az általa „kodifikált, illetve alkotott 850 állatnévből csaknem ötszáz ma is él a köz-, illetve szaknyelvben!" — írja Julow Viktor.

54 Munkája mintája, példája lett Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály Magyar Fűvészkönyv-ének is, amelyhez valószínűleg anyaggyűjtéssel (nyelvi anyaggyűjtéssel) is hozzájárult. Joggal írhatta hát a korán elhalt tudós író Kazinczynak: „Nekem Haza Nyelvem bálványom."

55 *** A XVIII. sz. végi Debrecen magyar nyelvi, irodalmi törekvéseinek legmagasabb szintű képviselője Csokonai Vitéz Mihály. Benne jelennek meg legmagasabb szinten, szivárványszerű összetettségben a régi és újabb magyar nyelvű verselési törekvések, műfajok a halotti versektől a mitológiai álarcba öltöztetett vagy nem is öltöztetett szatíráig, asszonycsúfolókig, a népies hangtól a dévaj pajzánság hangjáig, a gondolati költészet emelkedettségéig, az összes „szólamok", ő látja legtudatosabban, legátfogóbban a magyar nyelv használatának, megújításának korszerű lehetőségeit is, amelyeket természetesen munkáiban meg is valósít. Innen azoknak rendkívüli nyelvi változatossága, gazdagsága. Nyelvi törekvéseire vonatkozó gondolatait az „Anakreoni dalokra" írt jegyzéseiben és Kleist versének, A Tavasznak fordításához készített Előbeszéd-ében (1801) adja elő legrészletesebben. Az utóbbi elé Szilágyi Tönkő Mártonnak már emlegetett versét illeszti mottóul: Dúdolj verset! Kinek? A magyar nemzetnek, 52 A mű kéziratban maradt, a marosvásárhelyi Teleki Tékában. 1912-ben adta ki Gulyás Károly a Régi Magyar Könyvtár nevű sorozatban. 53 A versírásról с munkáját Ádámné Révész Gabriella adta ki (Bp., 1962). 54 Julow Viktor és Tóth Béla: A debreceni felvilágosodás, in: Debrecen története, 2. k. (Debrecen 1981), 387. 55 Kaz. Lev., I. 174. 340