A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén

A könyvet a szerző valóban szép tiszta magyar nyelven írja meg, amelyen nyilván maga is beszélt, s amely igen közel áll a nép nyelvéhez, illetve nem vált, mert még nem is válhatott el attól. „Éppen igy sül ki a 10 máriásos posztóból is" — írja egyik példájában (316.1.). De célja érdekében, sőt azon túl is, tudatosan is törekszik a magyar nyelvűségre. „Minthogy még eddig — írja az »Előljáró beszéd«-ben — a Deákság nélkül való Tanulóknak igen bajt szerzettek a Deák nevek, mint Additio, Substractio, Quotiens: s a t, én hasznosnak Ítéltem mind azok helyett magyar szókat tenni: melyeket még az asszony nép is megérthessen. Még pedig ahol az eddig való magyar szókban nem találtam alkalmatost, új szót is csináltam egynéhányét" (3. г.). ... „Ebben pedig arra ugyan vigyáztam, hogy a magyar szóban, ha lehet, megmaradjon a nyoma, sőt formája is annak a deák szónak, amelynek helyette van téve (р. o. Fractio, magyarul törtszám; multus, multiplex, multiplicare; magyarul sok, sokszoros, sokszorozni)" (4. г.). Ha azonban a gyakorlati szempont úgy kívánja, áthágja ezt a saját maga állította elvet is, mint pl. a törteknél a Numerator és Denominator esetében. „De mivel gyakorta abban is megakadhat a gyenge számvető, hogy a felsőt hiják a Numeratornak vagy az alsót, Én jobbnak gondoltam, ha edgyiket felsőnek, másikat alsónak nevezzük, mert így nem lehet tévedés benne" (4. г.). A vizsgálódások szerint Maróthi mintegy 57 matematikai műszót alkotott, illetve szerepe volt azok kialakításában.

28 Már régebbi méltatói, Bod Péter, Sinka Sándor, Kulcsár Endre kiemelték, hogy minden magyar nyelvűségre való törekvése mellett mértéket tart a szavak alkotásában. Éppen ezért új szavai között nem találni erőltetett, mesterkélt megoldásokat, így azok jórésze méltán él még ma is matematikai műnyelvünkben. Megmaradtak pl. ilyen szavai, mint számítás, összeadás, kivonás, osztás, osztó, maradék, kerület, s az ő sokszorozás szavából alakult ki a szorzás, az átal-mérőből az átmérő. Az olyan szavakat viszont, mint pl. summa, változatlanul hagyja, mert az már meghonosodott nyelvünkben. Mindezek bemutatására álljon itt a könyvből a kivonás ismertetése: „A kivonásban mindenkor három szám fordul elő. Első a summa, amennyi volt elsőben a pénz vagy a marha vagy portéka. Ez az a nagyobb, amelyből kivonod a másikat. Második a hija. Ez az a kisebb, amelyet kivonsz, a summából. Harmadik a maradék (Residuum), amely megmarad, minekutánna a summából kivonod, mi hija esett." De a matematikai műszavak magyarításában Maróthi tovább lát a közvetlen gyakorlati célnál.Eljárásával a magyar nyelv gazdagítását is szolgálni akarja,és példát akar adni e törekvésre, mert mint bevezetőjében írja: „ezt nem csak egyéb tanult nemzetek cselekedték a maguk nyelveken, mint régen a rómaiak, ma pedig legközelebb a németek, akik még a filozófiában levő mesterséges szókat is mind németre fordították, hanem a magyar nyelvben is lehet erre példákat mutatnunk, amelyeket bár többen követnének, mert így nem lenne ilyen szűk és szegény a magyar nyelv" (E. 6. 3. p.). Tehát végső célja a magyar nyelv gazdagítása. Maróthi azonban más téren is szerepet játszott nyelvünk gazdagításában. Két zsoltárkiadásához (A' Szent Dávid Király .. .Száz-Ötven 'Soltárinak minden Francziai Notáji stb., 1740; A 'Soltároknak négyes Notájik stb., 1743) magyarnyelvű zenei kompendiumokat illesztett, melyek közül az elsőben az egyszólamú, a másodikban a többszólamú éneklés szabályait adja elő.

29 A tudnivalókat itt is szép, világos magyar nyelven tárja elénk. A műszavakat azonban tekintettel azok nemzetközi jellegére, nem fordítja magyarra, kivéve a „Clavis"-t, melyet „kulcs"-ra magyarít. Itt említjük meg, hogy Maróthi néhány énekszöveg verses, zenéhez alkalmazkodó átültetésével, azok változatos formájával példát adott magas fokú műfordítói készségéről is.

30 28 Keresztes Mária: A magyar matematikai nyelv története (Debrecen, 1935). 29 Szabolcsi Bencze: Maróthi György magyar zeneelmélete, Magyar Könyvszemle, 1927. 156. 30 Tóth Béla: Maróthi György énekfordításai, Theol. Szemle, 1976., 231—232. — Maróthi magyar nyelvi törekvései hathattak az olyan próbálkozásokra is, mint Ujfalusi Ferenc sárándi, majd péterszegi pap magyar nyelven összeállított, remek ábrákkal illusztrált matematikai, természettudományi munkája, melyben csak a műszavakat használja latinul. (L. kollégiumi könyvtár 0.360.) Ujfalusi ugyanis Maróthi tanítványa volt, akárcsak Szőnyi Benjámin, aki Gyermekek fizikája címmel 1774-ben egy verses fizikát adott ki az úgynevezett fiziko-teológia szellemében. Érdekes és jellemző, hogy magyar nyelvű állításait latin nyelvű idézetekkel, magyarázatokkal világosítja meg „leginkább azért, mert még mi magyar nyelvünkön nintsenek oly közegyezésből bé-vett szónevezetek, mellyek megkívántatnának a Nemesebb tudományokban". 334