A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén

Kezdetben a Maróthi által kitaposott nyomokon haladt Varjas János (1721—1786) is, aki 1752-től haláláig volt a Kollégium professzora. Két ízben is kiadta nagy elődje és volt tanára Arithmeticá]éX (1763, 1782), három ízben (1756, 1764, 1774) bővítésekkel Harmoniás zsoltárát.

31 Cs. Tóth összefüggést lát a Varjas által képviselt zenei többszólamúság, a barokk zene öncélú játékai (rák-kánon, a téma megfordítása, augmentációja, diminúciója stb.) és a század közepén kifejlődő, mesterkedő debreceni diákköltészet öncélú formai játékai között (i. m. 81.1.). S igazát éppen Varjas János bravúroskodó versével, a csupa e magánhangzóval írott 275 verssorból, 55 ötsoros versszakból álló Megtért embernek énekjévél bizonyítja. A forma felől nézve a megoldást, bizonyára igaza van a tudós szerzőnek, de a mű megalkotására, mint több jelből kitűnik, erős magyar öntudata, a magyar nyelv hajlékonyságának bizonyítására, fejlesztésére irányuló törekvése indította a költőt, aki effajta kísérleteit még többször megismételte.

32 Bár már Kazinczy észrevette, és helyesen jegyezte meg, hogy „hazája heves szeretete megtévesztette a szép érzésű embert"

33

, kísérlete feltűnést keltett, s hol utánzásra csábított, hol anekdoták szülője lett. De anyanyelvének szeretete komolyabb próbálkozásokra is indította Varjast. Neki köszönhetjük például első magyar anapaestusunkat is.

34 Környezete, tanítványai meglátták és értékelték héber professzoruknak ezt az anyanyelvi vonzódását, s ezt a temetésén elmondott halotti versekben is kifejezésre juttatták: De mind ezek között el nem felejtette Hazánk Magyar nyelvét, sőt ezt becsüllette, Ennek szélességét szépen lefestette, Mert e-vel keserves énekét zengette. Mely sok munkát küldött a könyv-nyomtatóra, Ti sok néma könyvek, induljatok szóra... Én magam részéről köszönöm, köszönöm — De jaj elborítja szemem könyv özönöm.

35 Varjas zenei munkásságával, a vezetése alatt álló Kántus révén is, s e verseivel valószínűleg egyik elindítója, formálója volt a század közepén kibontakozó magyar nyelvű mesterkedő kollégiumi költészetnek, nem szólva arról, hogy a későbarokk manierista ízlés hulláma is ekkor ért el a városba, s nem feledkezve meg a közelgő rokokó csengő-bongó lépteiről sem.

36 Valószínűleg Debrecenből viszi magával magyar nyelvi öntudatát és verselési készségét Kalmár György (1726—18. sz. vége), aki miután tanulmányait a debreceni Kollégiumban elvégezte, tudását német, angol egyetemeken s egy kis-ázsiai tanulmányúttal fejlesztette, tudományát azonban hibás eszmék — mondhatnánk: rögeszmék — megvalósítására fordította. Ezeknek 1770-ben Pozsonyban kiadott Prodromusában adott hangot. Erős nyelvi öntudata még Varjas próbálkozásain is túltevő, megmosolyogni való túlzásokra ragadta. Könyvének az a mű felét kitevő (204—426.1.) hatodfélezer hexameter ad jelentőséget, melyekben többek között a magyar nyelvnek az időmértékes verselésre való alkalmasságát igyekszik bizonygatni, itt is szabad utat engedve nyelvi különcködéseinek. íme példának néhány sora: 31 Csomasz Tóth Kálmán: Maróthi György és a kollégiumi zene. (Bp., 1978) 76—77. 32 A műhöz írt latin nyelvű elöljáró beszédében (Hungáriáé Literatae Salutem!) azzal dicsekszik, hogy olyan költeményt írt, amilyet a tudós világ eddig nem látott. Az alkotásra az indította, hogy miközben a többi európai nyelv virágzásnak indult, a magyart némelyek szegénynek és fejlődésre képtelennek állították. Biztos benne, hogy akik a magyar nyelv szellemének ezt a termékét (az ő művét) megismerik, azt a jövőben gazdagnak s virulónak fogják mondani. 33 Idézi Csomasz Tóth műve 84. oldalán. 34 Szilágyi Ferenc: „Tudós férfiú, derék jó poéta". In: Földi-emlékkönyv (Debrecen, 1978), 57. 35 A vers kézirata a kollégiumi könyvtárban R. 666 jelzet alatt található. Az idézett versszakokban is megfigyelhető az „egyforma" magánhangzók (e, ö) használatára való törekvés. 36 Érdekes, hogy a városban általában is ekkor kezd a művészet iránti igény kibontakozni. Megjelennek a Nyomda körül és a Kollégiumban az első fa- és rézmetszők (Enyedi József, Kováts György stb.), L. Tóth Béla: A debreceni rézmetsző diákok, Magyar Helikon, 1976. 335