A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - Mészárosné Bozsko Szvetlana–Juhász Lajos: Debrecen város madárvilága és annak változásai évszázadunkban

nella, 9. Streptopelia turtur (azonban ennél a fajnál az állománycsökkenés főleg a S. decaoctó-val való konkurrenciának köszönhető). Külön csoportba sorolhatjuk azt a néhány fajt, amely populációcsökkenése általános, nem helyi okokra vezethető vissza; 1. Turdus philomelos, 2. Phylloscopus sibilatrix, 3. Carduelis cannabina, 4. Fringilla coelebs. Meg kell említenünk egy olyan fajcsoportot is, amely nem jellemző a városi környezetre, de egyes fajai az elmúlt 60 év alatt alkalomszerűen fészkelt, vagy kóborláskor megjelent, Ezek előfordulása nincs kizárva a jövőben sem; — Asio otus. 1960-as években rendszeresen fordult elő a Botanikus Kertben (Nemes L. közlése). — Aegolius funereus. 1954. X. 28-án fogták az Agráregyetem padlásán (39). — Coturnix coturnix. Csak kétszer figyeltük meg; 1965-ben a belvárosban, 1970-ben városperemen. — Caprimulgus europaeus. 1957-ben fészkelt a Thomas Mann utcán egy kertben, 1970-es években a BIOGAL mögött, 1980-tól a Botanikus Kert és az egyetem környékén figyelhető. — Picus canus. 1936-ban fészkelt, 1957—63 között folyamatosan lakta az egyetem mögötti parkot és költött (Varga Z. közlése), újabban 1982-ben jelent meg. — Parus cyanus. 1982-től (részletesebben előző fejezetben írtunk). — Tichodroma muraria. 1943-ban Sóvágó (41), 1952. X.-ben Zilahi (46) figyelte meg a Kossuth Egyetem épületén. — Hippolais icterina. 1923—26 között fészkelt a Nagyerdőn, 1981-ben ismét megjelent a Botanikus Kertben, 1982-ben a Sámsoni út melletti víkendövezetben is. — Ficedula hypoleuca. 1981—82-ben megjelent a Nagyerdőn, Temetőben, Kishegyesi úton. — Ficedula albiocollis. 1967, 1979, 1980, 1981, 1982-ben figyeltük a Botanikus Kertben és öreg parkokban, az utóbbi két évben fészkelt is. — Loxia curvirostra. 1962-ben Kovács (27) figyelte meg az Állatkert fenyőin. Jelenleg Debrecenben a következő fajok populációnövekedése és városon belüli terjeszkedése figyelhető meg; Streptopelia decaocto, Apus apus, Corvus monedula, Parus major, Turdus merula, Erithacus rubecula. Összegezve megállapítható, hogy egy város ornithofaunájának történeti változásai és végeredményes dinamikája több irányú, bonyolult folyamatoknak az összetevője. És bár a madárvilágot érő hatások között a negatívak dominálnak, az állatok alkalmazkodó képessége és urbanizálódása egy bizonyos mértékig ellensúlyozni képes a civilizáció ártalmait. Főként ezért az elmúlt 60 év alatt nem tapasztalható az ornithofauna faji elszegényedése. Ehhez hozzájárul Debrecen zöldterületeinek, parkjainak nagy kiterjedése, valamint még mindigjelentős kertvárosi zónák fennmaradása. A változások inkább az egyedszámban mutatkoznak, az értékes madarak populációgyérítésében és a tömeges fajok túlszaporodásában — csak ilyen értelemben beszélhetünk az ornithofauna elszegényedéséről, de ez egy másik munkánk témája lesz. Összefoglalás Debrecen ornithofaunájának a faji összetételét egyrészt a város területi felépítése, másrészt a földrajzi fekvése és közvetlen természeti környezete határozza meg. A vizek hiánya miatt a városban alig fordulnak elő a vízibiotópokmadarai. A mezei biotópokra jellemző fajoknak is kicsi a száma, mivel a rétek legeiők egyre inkább távolodnak a várostól az építkezések és víkendövezet kiszélesítése miatt. így természetes, hogy a fajok száma szempontjából a madárvilágunk szegényebb az átlagosnál. Debrecenben főként az erdei fajok dominálnak, amelyek különösen számosak a város É-i körzetében, a Nagyerdő és a hozzá tartozó parkokban és zöldterületeken. Osszfauna szemszögéből is az itt levő részek a leggazdagabbak Botanikus Kert), mert ezek gyakorlatilag folytatólagosan átmennek a nagyerdei parkerdőbe. A nagyerdei ornithofauna a városi madárvilág természetes bázisa és egyben refugiuma is. A faállományának megegyező álla47