A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Muezológia - Bényei Miklós: A múzeumi gondolat a reformkori országgyűléseken

ugyanis be kívánta tétetni a törvénycikkbe, hogy minden „őfelsége kegyelmes beleegyezésével" történik.

34 Május 1-i ülésükön a rendek tiltakoztak ez ellen, mondván: a királyi jóváhagyás az alkotmány természetéből következik, ezért az „itt, hol csak a' nemzet adakozott, 's hol tulajdona mikép leendő kezelése felől rendelkezik, különössen megemlíteni több mint felesleges; — minél fogva is ennek beiktatásába meg nem egyeznek". Bevették az üzenetbe azt is, hogy ha a magyar udvari kancellária a concertation (a törvény szövegének véglegesítésekor) a Ludovika Katonai Akadémiára tett ajánlás visszavonása miatt kifogásolná a felkelési alap kamatainak a múzeum számára leendő átengedését — amiről szintén ekkor határoztak —, inkább álljanak el a múzeumi törvény egészének becikkelyezésétől is.

35 Ezt az erős kitételt Szluha Imre (Fejér megye) elhagyatni javasolta, nehogy valóban elmaradjon a beiktatás, holott „a' nemzeti Museum felépítése elkerülhetetlenül szükséges volna, mostani rossz állása miatt."

36 A többség azonban nem hajlott a szavára. A követek szándéka nyilvánvaló. Épp a Ludovika (és a politechnikum) kapcsán ért sérelem, a köznevelés ügyének királyi felségjoggá nyilvánítása késztette őket e kemény határozatra; mindenáron demonstrálni akarták, hogy a múzeum ügyében a királynak csak egyszerű jóváhagyási joga van. Ezenkívül tartottak attól is, hogy ha az imént idézett néhány szó bekerül a törvénykönyvbe, később a bécsi udvar jogalapként használhatja fel, s beleszól az addig kizárólag nemzeti, vagyis a rendek felügyelete alatt álló intézményként funkcionáló múzeum irányításába, munkájába. Az alsó tábla határozott állásfoglalása — amit ezúttal a főrendek sem elleneztek

37 — után a kancellária nem ragaszkodott az említett kifejezéshez

38

, így elhárult az utolsó akadály is. „A Nemzeti Museumról" szóló 1836: 37. törvénycikket a diéta utolsó napján, 1836. máj. 2-án szentesítették. „Azon tekintetekhez képest, mellyeket a' Museum a' nemzeti mivelődésre és díszre, úgy mindennemű jelesebb emlékeknek gyűjtésére és fentartására nézve méltán kíván, felvévén ezen hazai Intézetnek jelen állapotját", a törvényhozás az 1. §-ban a következőket mondta ki, mintegy összefoglalva a nádori javaslat és az országgyűlési viták főbb megállapításait: „Egy új épületnek, melly a gyűjtemények czélerányos elhelyeztetésüknek és meg őrzésüknek alkalmatosan és dísszel megfeleljen, az Intézet telkén leendő felállíttatása végett 500 000 forintok ajánltatnak, — melly summa egyéb segedelmek módjára a' Törvényhatóságok között egyedül a' nemesi Rendre, és azokra, kiket a' Törvény ezen név alatt foglalva ért, fog felosztatni, és az 1807: 2-ik Törvény Czikkely rendelete szerént lészen beszedendő."

39 Az országgyűlés tehát nagyszerű eredménnyel zárult: hatalmas összeget szavaztak meg az új múzeumpalota felépítésére, teljes egészében felhasználható költségfedezetként. A rendek áldozatkészségét több tényező is motiválta. A kibontakozó reformmozgalom áramlatában számosan felismerték: a nemzeti fejlődés, közelebbről a magyar művelődés fejlődése, végső soron a polgárosodás szempontjából is fontos, hogy egy ilyen nagyszabású intézménye legyen az országnak. Egyre többen vélekedtek úgy, hogy a történeti és művészeti emlékek összegyűjtése, bemutatása hozzájárulhat a nemzeti önismeret erősítéséhez, a történeti szemlélet kialakulásához, a kulturális javak terjedéséhez, a jóízlés formálásához stb. Fáy András (Pest megye) mondotta az 1836. jan. 29-i kerületi ülésen: „ily intézeteknek czéljai abban állanak: hogy a tudomány s mivészség terjesztessék, a história felvilágosítást nyerjen, tudósok és mívészek saját osztályaikban mintákat találjanak, idegenek kíváncsisága kielégíttessék s a nemzet dísze emeltessék, mert a tudományok virágzása szerint méretik a nemzetek fel34 Ogy írásai 1832—36. 7/2. köt. 728. 35 Uo. 735. 36 Ogy Jkv. 1832—36. 14. köt. 309. 37 Ogy írásai 1832—36. 7/2. köt. 737. 38 Uo. 741. 39 Uo. Mell.: 155—156. p.; Magyar törvénytár. 1836—1868. évi törvénycikkek. (Bp. 1896) 71—72. A törvénycikket röviden ismerteti Berlász J. i. m. 216—217. — Azl807:2. te. kimondta, hogy a folyó háború terheiben való osztozás címén minden nemes és polgár — tehát az adózó jobbágyok és zsellérek nem — tiszta jövedelmének egyhatodát tartozik befizetni a királyi kincstárba. A kirovást és a pénz begyűjtését a törvényhatóságok (megyék, szabad királyi városok, szabad kerületek) végezték. Ezt a formát újították fel az 1832—36-os országgyűlésen. 374