A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Muezológia - Bényei Miklós: A múzeumi gondolat a reformkori országgyűléseken

elismerte, hogy szükség volna az új épületre, de a kívánt összeget csak 18 megye ajánlotta meg, 18 ellene szavazott, 11 pedig utasítás hiányában tartózkodott. így, amíg a pótutasítások meg nem érkeznek, függőben hagyták a döntést.

25 Az 1836. febr. 18-i országos ülésen a reformellenzék néhány tagja még megpróbálta rábírni a többieket a főrendekhez intézendő üzenet módosítására, de hiába. Palóczy László (Borsod megye) szenvedélyesen hangoztatta: megyéjének rendéi „azt, hogy a' Széchényi Országos könyvtár mostani rongyos és roskadáshoz közelgető épülete nemzeti Museum névvel illettetvén, a' nemzet kissebbségére [sic!] szolgáló körülménynek 's valóságos gúnynak tekintetvén, azt óhajtják, hogy egy uj nemzeti Museum épület állittassék fel, még pedig ugy, hogy ez a' nemzet méltóságának megfeleljen, 's a' Tudós Társaság illető tagjainak is rendes szállásul szolgálhasson".

26 A felső táblán 1836. márc. 5-én ketten is — Perényi Zsigmond báró és Vay Miklós báró — rámutattak, hogy a múzeumi üzenet ellentmondásos, mert a rendek halaszthatatlanul fontosnak ítélik az új épületet, ám elhalasztják az ajánlást. A konzervatívok vezérszónoka, Cziráky Antal gróf országbíró elvileg ellenezte a kötelező ajánlást, mondván; ilyet csak honvédelmi célra rendelhet el a diéta. Ezt a megjegyzést a főrendi többség az alsó táblához küldött válaszban is rögzítette.

27 Második, március 30-i üzenetükben a követek ezzel a felfogással vitába szálltak. Mindenekelőtt leszögezték, hogy a haza védelmén kívül „a közkifejlődés, előmenetel s nemzeti virágzás, a jobblét eszközlésére is lehet országos ajánlást tenni." Aztán emlékeztették a főrendeket, hogy a Nemzeti Múzeumra már 1807-ben is volt kötelező ajánlás: a honvédelmi subsidium minden forintja után három krajcár.

28 A két üzenet közötti időben végre eldőlt a múzeumpalota sorsa is, mégpedig kedvezően. A pótutasítások kézhezvétele után az 1836. márc. 26-i kerületi ülésen már 28 megye szavazta meg az 500 000 pft-ot, 14 ellenében.

29 Négy nappal később az országos ülésen az ellenző megyék követei sorra elmondták véleményüket — hogy igazolják magukat küldőik előtt —, az igennel szavazók közül csak néhányan szóltak. A subsidium helytelenítői különböző indokokat hoztak fel: a múzeumot is szabad, önkéntes adakozásokból kellene felépíteni (Horvátország követe); a nemességre nem lehet új terhet róni (Liptó, Abaúj, Baranya, Turóc, Árva, Sáros): művelődési intézményre nem lehet országos ajánlást előírni, így a végzés csak azokat kötelezheti, akik megszavazták (Szepes megye); a felkelési pénztárból fedezzék az új épület költségeit ÍGömör).

30 Április 11-i ülésükön, a subsidium elve körül forgó, így a múzeumpalotát csak közvetve érintő kemény vita után a főrendek is hozzájárultak az ajánláshoz, „figyelembe vévén, hogy ezen nem csak fényes, díszes, de felettébb hasznos nemzeti intézet a' Nemzet tudományos és régiségi kintseinek öszveszedő raktára, ez által pedig a' nemzeti kifejlődés, pallérozódás és előmenetel hatalmas eszköze, és hogy annak tökélletes létesítése másként alig eszközölhető. . ."

31 Az előzmények ismeretében feltűnő, hogy a második üzenet tárgyalásakor már sem az alsó, sem a felső táblán nem esett szó arról a korábbi (és pár héttel azelőtt még Palóczy László által is támogatott) javaslatról, mely szerint a Tudós Társaság is helyiségekhez jutna az új múzeumépületben.

32 Miután megvolt az egyezség, az alsó tábla április 27-én átküldte a főrendekhez a Nemzeti Múzeumról szóló törvényjavaslat szövegét. Az 1. §-ban rögzítették a subsidium tényét és a kivetés módját. Másnap a felső tábla ezt módosítás nélkül jóváhagyta, majd április 29-én a felírást továbbították az udvarhoz.

33 Már április 30-án megszületett a király válasza, amelynek az 1. §-hoz nem volt észrevétele. A leirat egyik megjegyzése nyomán viszont rövid közjogi bonyodalom támadt és néhány órára még az építkezés ügye is veszélybe került. Az udvar 25 KossuthLajos: Országgyűlési Tudósítások. 5. köt. (Bp. 1961)442., 446—447.; Ogy írásai 1832—36. 6. köt. 235. 26 Ogy Jkv. 1832—36. 13. köt. 425. 27 Kossuth L. i. m. 5. köt. 540.; Ogy írásai 1832—36. 7/1. köt. 97. 28 Ogy írásai 1832—36. 7/1. köt. 103. A március 26-i kerületi vitáról: Kossuth L. i. m. 5. köt. 594. 29 Kossuth L. i. m. 5. köt. 595.; Ogy írásai 1832—36. 7/1. köt. 104. 30 Ogy Jkv. 1832—36. 14. köt. 147—149. 31 Ogy írásai 1832—36.7/1. köt. 346.; KossuthL. i. m. 5. köt. 627.; az elvi vita ismertetése: uo. 638—643. 32 Megemlíti ezt Kollányi F. is: i. m. 98. 33 Ogy írásai 1832—36. 7/1. köt. 559—560., 7/2. köt. 582., 631. 373