A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Kilián István: Magoss Olga emlékei Móricz Zsigmondról

kapott rajta, én meg kissé zavartan néztem Kubinyi bácsira, a trafik vezetőjére, aki elértette pillantásomat. Ő is nagy tisztelője volt Zsigának, és mosolyogva mondta: „Tessék csak menni, nem lesz baj, ha én egy kicsit később megyek is ebédelni." Mikor kiléptem a trafikból, Margit nem állhatta meg, oda ne szóljon Zsigának: „Olga megkapta az engedélyt a távozásra. Kubinyi bácsi lemondott a segítségéről, gondolta, akár avval, akár anélkül." Ezen aztán jót mulattak. Én meg nem törődtem velük, olyanformán éreztem magam, mint a rossz diák, ha kiszabadul az iskolából, szóval nagyon jól. A Páli-sörözőben, ahogy meglátott bennünket Németh úr, elkészítette számunkra a sarokasztalt és hozták mindjárt Zsigának a velőt és egy pohár sört, Margitnak szintén sört s nekem egy pohárka vermuthot. Elkezdődtek a jóízű beszélgetések. Elemlegettük a hajdani römipartit, mikor én nagy szerencsével játszottam, Zsigát is egészen tönkretettem. „Tönkretett maga engem egész életemre" mondta Zsiga kis szemrehányással a mosolyában. Margit mindjárt megfelelt neki: „Ugyan Zsiga, maga csak jól járt, hogy nem került össze ezzel a pócsi szűz Máriával,

52 hiszen Maga is bevallotta egyszer, hogy írás közben sokszor megáll, ha arra gondol, mit fog hozzá szólni Olga, ha elolvassa. Úgy eltanította volna magát ez a nő, hogy nem lett volna magából se ló, se szamár." Jót nevettünk rajta mindhárman. Meg kell magyarázni, hogy Kondor Sandri rokonunk szokott volt engem pócsi szűz Máriának csúfolni. így becsültük egymást; Zsiga sokszor saját magát is kicsúfolta és segített nekünk is rajta nevetni. Ez a hármunk viszonya valami egészen különös egyetértésen alapult. Margit nyílt, egyenes, szókimondó volt mindig, a legmélyebb érzéseit azonban magába zárta. Egyedül csak gyermekei előtt árulta el az irántuk érzett mindent felülmúló szeretetét. De megértő volt az emberi szenvedésekkel és gyarlóságokkal szemben is. Okos volt és energikus. A szentimentalizmust lenézte, sőt az sértette is. Ezért sokszor engem is lesajnált, de mert szeretett, igyekezett elnéző lenni velem szemben. De a szépséget és a szép mély gondolatokat a lelkében őrizgette, becézgette. Adynak emberi gyarlóságáért szenvedő és lelki megnyugvást kereső gyönyörű verseit mind kívülről tudta. Néha magunk között felemlegette őket s elmondta egyiket-másikat nagyon egyszerű természetességgel, szelíd komolysággal. De néha ő sem bírta a mélységét s elcsuklott a hangja. Ilyenkor én már csak sírtam és sírtam. De a szép verseket akkor is élvezte, ha vidámak voltak; most is látom a Zsiga kedves mosolyát, mikor a Csokonai sok kis csikóbőrös kulacsát emlegették, melyek ott ülnek hosszú sorban a kuckóban. Milyen kedves, milyen szellemes! Feledhetetlen hangulatú együttlétek voltak ezek, a vénasszonyok nyarának szelíd napsugarát idézik emlékezetembe. De mind többet volt kénytelen panaszkodni az egészségére, s az anyagiakkal is mind több küzdelme volt. Az Est-lapoknál felmondták a szerződését. Akkoriban vette át a Kelet Népe c. lapot, ami csak ráfizetést jelentett, pedig a szerkesztés is sok gondot igényelt.

53 Egyszer-egyszer megjelent Debrecenben, de mindig fáradt volt. Azt írta egyik levelében: „Öregségemre úgy járok Debrecenbe, mint a vén asszonyok, akik folyton a templomba tipegnek, hogy ott üldögéljenek."

54 Annak ellenére, hogy szinte állandóan rosszul érezte magát, nem tudott ellenállni a vágynak, hogy Erdélyt mégegyszer megnézze.

55 De bizony ez a két hét nem hozott neki olyan örömet, mint várta. Mindig fáradt volt, folyton csak aludni vágyott. Ez már beteges tünet volt nála. Ez év decemberében összeesett az utcán, agyvérzést kapott. Öt napig volt kórházban: folyton aludt. Utána egész jól érezte magát, és folytatta a rendes robotot. Beszaladni Pestre a Kelet Népe miatt. Közben állandóan írt, de milyen rettenetes erőfeszítéssel, azt levélbeli jelentései igazolják: „Ma sokat írtam, ha így sikerül továbbra is, vasárnap pihenhetek." A Rózsa Sándor második kötetéről volt szó. „Nagyon vigyázok, hogy tíz oldalnál többet ne írjak, az nekem nagyon megerőltető."

56 A Rózsa Sándort a könyvnapra akarta kihozni. „Tegnap még volt három oldal feleslegem, 173 oldal."

57 így futottak a beszámolói az előrehaladásról. Végre megjött az értesítés, hogy kész a regény. 354 oldal. „Az utolsó napokban 30 oldal volt a teljesítményem. Most pihenhetek."

58 Egy-egy napon, mikor meg volt elégedve munkájával, megcsillant a régi kedves humora: „Váratlanul nem vagyok olyan kimerült, mint a múlt héten, ha ez így megy tovább, távirász lesz belőlem (perpetuum mobile), akiből csak úgy folyik a regény, mint a patak a réten* — csergedezve s csobogva."

59 De amint írja, ez a frissesség „váratlan" nála. Mikor utoljára láttuk egymást, Debrecenben (persze nem gondoltuk, hogy ez az utolsó találkozásunk), bejött a trafikba s alig váltottunk pár szót, megkért: „engedje meg, hogy hátul a karosszékben 52 MO-t Kondor Sándor nevezte el egyszer így tréfából s így szólítja Móricz is egyszer levelében. MZSL II. 467. 1936. június 15. 53 1939. december 2-án vette át a Kelet Népét. MZSL II. 589. 1940. január 6. 54 MZSL П. 593. 1940. február 22. 55 MZSL II. 669. 1941. december 30. 56 MZSL 684. 1942. április 10. 57 MZSL П. 685. 1942. április 18. 58 MZSL II. 688. 1942. május 2. 59 MZSL II. 686. 1942. április 24. péntek du. 4 órakor. 365