A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Kilián István: Magoss Olga emlékei Móricz Zsigmondról

között. S az író érzelmi tartósságának mi sem jellemzőbb bizonyítéka, hogy mindent eltett, amit Olga küldött neki. 1942 márciusában, mint közismert, heteket töltött, pihent és dolgozott Debrecenben.

20 A szállodában Olga olykor csak egy cédulát tett le Móricz leveles rekeszébe: „Ha van kedve vacsorára eljönni, szívesen látjuk. Ha nincs ott nyolc órára, annak a jele, hogy foglalva van és nem várjuk. Olga." Március 17-én egy másik kis cédulát hagyott a szállodában: „Kedves Zsiga! Margittal moziba megyünk, ha van kedve jönni,legyen 1/2 5-re a trafikban." S Móricz ezt a két hitvány kis cédulát eltette Olga levelei közé. 1942-ben egymásután küldi Leányfaluba a Piac utcai trafik tulajdonosnője Móricznak leveleit. Ezekben sokat ír a halálról, a férfi és a nő együttélésének problémáiról, most is feltárja legtitkosabb gondolatait, s hangot kap ezekben az utolsó levelekben a háború kimenetele miatti aggódás. S Olga írta az utolsó levelet Móricznak, mentegeti magát barátja újabb debreceni látogatásának balsikere miatt, az 1942. augusztus 20-án kelt levélben: „.. .csüggedt vagyok a háború jövője miatt. Irgalmas Isten, adhatna ránk egy kis békét, egy kis nyugalmat zaklatott életünk alkonyára... Zsiga kedves, ne nehezteljen rám ezért a balul ütött ki (!) kirándulásáért, bár tudom, hogy más indítóoka volt, de azt is tudom, hogy mellesleg a velem való találkozásra is számított, s kérem, hogy ismételje meg minél hamarébb lejövetelét..." Ez lett volna a végső búcsú az elfelejthetetlen asszonytól. Már soha többé nem járt kedves városában, Debrecenben, nem ült be a városháza épületében működő kis trafikba, hogy Olgával órák hosszat el társalogj on. Menesztett ugyan még egy táviratot Jármy Bélánénak, akinél Olga tartózkodott, ezzel azonban már nem tudta Debrecenbe idézni.

21 Móricz utolsó levelének zárószakasza megrendítő mindenki számára, aki csak egy kicsit is beleolvasott ebbe a kötetnyi levelezésbe: „Sokat vagyok együtt magával szellemidézés nélkül. Már nekem annyira magánosságban kell élnem, hogy az is megváltás, ha én magam ráfoghatom valakire: hogy megért. Pedig a megértést épp oly kevéssé lehet más egyéniségre rákényszeríteni, mint a szerelmet. A szerelem: vágy. A szerelemnek mindig tragikus a sorsa. Kézcsók Zsiga. (Leányfalu, 1942.jul.28.)

22 1942. szeptember 4-én örökre lezárult egy írói életpálya és egy majdnem két évtizedig, de egészen a sírig tartó irodalmi érdekű szerelemben fogant s barátságba torkolló levelezés. 21 MZSL 709. 22 MZSL 708. 352