A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Kilián István: Magoss Olga emlékei Móricz Zsigmondról

Magoss Olga EMLÉKEIM MÓRICZ ZSIGMONDRÓL [...] Ady Lajos, debreceni tankerületi főigazgatóéknál találkoztunk először egy vacsorán.

1 Ebben a körben akkor még igen kevesen ismerték az írót. Móricz szótlanul nézegette a körülötte zajló eleven társaságot, de látszott, hogy gondolatai messze járnak. Mikor vacsora után a nagy szalonban elkészítették a helyet a táncolók részére, a kedves háziasszony gondoskodott a nézőkről is. Ezeknek a kényelmét, sorsát intézve odajött hozzám: — „Olgám, kedves, te úgysem táncolsz, mulattasd egy kicsit ezt az öreg Zsigát." — Bevallom, látva partnerem komor hangulatát, nem nagyon örültem ennek a megtiszteltetésnek. Lopva rápillantottam az íróra, aki az ő rövid gyors fejbólintásával üdvözölt. Aztán megkezdődött az udvarias társalgás. Debreceni vagyok, özvegy? mióta? Tíz éve. Nővérem családjával élek együtt, nagyon szeretem a gyermekeit. így folyt a kérdezősködés és az illedelmes felelgetés. Elég egyhangúnak találtam ezt a beszélgetést, de mikor a személyazonosság megállapításánál kiderült, hogy ismeri Édesapámat, mindjárt közvetlenebb lett köztünk a tónus.

2 Már nemcsak szigorúan tőmondatokban feleltem, hanem elmeséltem azt is, hogy amikor a háború első évében az uram elesett, igen nehezen tudtam ezt a csapást elviselni. Nagyon szerettük egymást. Én, aki gyenge, beteges gyermek voltam, pici gyermekkoromban elvesztettem az édesanyámat. Ez a veszteség okozta, hogy a szokottnál érzékenyebben fogadtam az élet valóságát, mint a legtöbb fiatal. A háborúban azzal a tudatalatti, titkos reménységgel engedtem el az uramat, hogy lehetetlen, hogy valami baja történjék, hisz engem ez a boldogság megillet. Veszteségem mellett nem kevésbé volt fájdalmas a megcsalatottság érzése. Mikor megkaptam a hírt, hogy az uram ellenséges golyótól találva a harctéren meghalt, úgy éreztem, rettentő igazságtalanság történt velem. Hitemben teljesen megrendülve nem törődtem többet senkivel és semmivel, csak a magam bánatával. Mind jobban megerősödött lelkemben a dac, hogy most már nem is kell az élettől semmi. Ebben a csúnya önzésemben azért sokszor nyugtalanságot éreztem, bántott, hogy elhanyagoltam Margit nővérem két kicsi gyermekét, akiknek gondozásában addig nagy szeretettel vettem részt. De bizonyára az is volt az igazság, hogy vágytam vissza már a kicsinyekhez. Nemsokára megjött az alkalom, hogy átvegyem régi szerepemet mellettük. A háború kitörése óta Margit is otthon lakott két kicsijével Édesapánk kívánsága szerint. Az ura leveleiben sürgette, hogy menjen el meglátogatni, mert akkor éppen a front mögött pihenőben voltak. Margit nehezen szánta rá magát, hogy elmenjen útlevelet kérni, mert nem akarta a gyermekeit itt hagyni. Éppen mikor az útlevélért járt, későn érkezett haza. A dada már behozta a gyermekek ebédjét. Az ebédelés nagy problémát jelentett, mert a hároméves László étvágytalan volt, s minden leleményességet ki kellett merítenie az embernek, míg sikerült az ebédet belediktálni. Ezúttal már a levesnél kezdődött az ellenkezés. Közben megjött a hivatalból az Édesapám. Első dolga volt, hogy feljött az emeletre az unokákhoz, s б vette át az etetést. Én már nagy indítékot éreztem a beavatkozásra. 1 Kardos Gézáné, született Magoss Olga irodalmi igénnyel megírt életrajzának egy részlete a Móricz Zsigmondról való emlékezése. Töredékei már megjelentek (MZSL I. 387—388, 416, II. 587.) A Móriczcal kapcsolatos életrajzi részletből a kevésbé lényeges részeket kihagytuk, s a szövegrész kihagyását [.. .]-val jelöltük. Magoss Olga életrajzának Móriczra vonatkozó részlete gépelt példányban megtalálható a PIM kéziratgyűjteményében is, mi — nem törekedve úgynevezett kritikai kiadásra — a Déri Múzeum irodalmi gyűjteményébe került változatot készítettük sajtó alá. Ennek leltári száma: Gyár. napló 11/1979 dr. Magoss György ügyvédnek, később debreceni polgármesternek több gyermeke volt: György, Olga, Margit, Katalin. Olga és Margit férjei testvérek voltak. Olga, mint ez az emlékezésből is kiderül, Margit és kétszeresen is sógora Kardos Gyula gyermekeinek volt második anyja. Gyermekeiket sajátjaiként emlegeti: Lászlót, Esztert, Gézát és Györgyöt. 2 Egy hortobágyi közös kirándulásukat Magoss Olga (MO) is említi. 353